Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Voloncs Attila: A bűvölők (részlet)

Fotó: a szerző archívuma

Valahogy köze van ennek ahhoz, hogy sohasem tudott olyan vérmesen forradalmár lenni, mint a barátai, régi ismerősök közt mindig visszafogottan jelezte a különvéleményét, mintha baloldaliságával nem akarta volna bántani azokat, akik igazán hisznek valamilyen rendes ostobaságban, vagy meg tudnak részegülni a nemzet szótól és a dicső múlt felemlegetésétől.

Bővebben ...
Költészet

Sebestyén Ádám versei

Fotó: Sebestyén Anna

Kikötőink, / a fagyizók, földszinti üzletek sorra bezártak

Bővebben ...
Próza

Sarnyai Benedek: zájed

Fotó: a szerző archívuma

Amíg helyet keresek az érkezési csarnokban, azon tűnődöm, hogy hívják Anna szüleit. Két éve vagyunk együtt, még egyszer sem találkoztam velük. Ismerem az arcukat, annyiszor láttam a profilképüket, hogy a Jóisten is beleunhatott a számolásba. De hogy hívják őket?

Bővebben ...
Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Fotó: Marlon James

Kaveh Akbar: Korom

Sokszor azt álmodom, hogy a karmait / egyesével kihúzkodó lény vagyok, majd eladom / őket a piacon a gránátalmás és a kerti szerszámos bódéknál. Kiszámítható / az álmok logikája. Régen a Mennyben éltem, / mert ezt akartam. Mikor a földre estem, / már tudtam az utat ‒ a kormon át, a levelek közé.

Néha Isten rozsdának álcázva jön a földre,
           felemészt egy lánckerítést vagy egy tengerészkést.
Ilyen közelről sutának és gondtalannak tűnünk
           mint az új szeretők,

                      egymás előtt vetkőzve
                                    az első alkalommal. Félek
                      a veszteségtől, félek
hogy mit támasztanék föl,

mint a márvány angyal, ki feléledvén
           saját belsőségeit látta szétszórva lábainál.
A vér édesebb a hasban, mint
bárhol másutt. Ez köztudott

                       de ki tudja, miért ‒ a nő a TV-ben
                                  egy férfi hasi sebébe mártja hidzsábját,
                       majd ajkához emeli az anyagot, zavarodott.
                                  Sokszor azt álmodom, hogy a karmait

egyesével kihúzkodó lény vagyok, majd eladom
őket a piacon a gránátalmás és a kerti szerszámos bódéknál. Kiszámítható
az álmok logikája. Régen a Mennyben éltem,
           mert ezt akartam. Mikor a földre estem,

                                 már tudtam az utat ‒ a kormon át, a levelek közé.
                       Így is évekbe telt. Landoláskor szomorúan ölelt magához
a föld, gyöngéden, akár egy gyermeket,
mikor rossz hírt kell közölnünk vele.

 

 

Kaveh Akbar (1989) iráni-amerikai költő, szerkesztő, a Pilgrim Bell és a Calling a Wolf a Wolf verseskötetek szerzője. 

Béres Bíborka Janka (1998, Gyöngyös) az egyesült államokbeli Bennington College-ban szerzett diplomát táncból, drámából és filozófiából. Kortárs táncosként és koreográfusként az USA-ban, Németországban és itthon tevékenykedett, ezen kívül társadalomkutatási munkákat végez és jelenleg egy multinál dolgozik. A versírás és -fordítás mellett videókat, installációkat és podcastokat készít, legfőképp a transzcendencia megtapasztalása és a nem-antropocentrikus narratívák foglalkoztatják.