Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Gáspár Sára: András megértő figyelme

Fotó: a szerző archívuma

Már jónéhány hete beszélgettünk, amikor András minden előjel nélkül eltűnt. Nem reagált az üzeneteimre, meg se nyitotta őket. Csak miatta tettem ki melankolikus tájképeket, egyikre sem reagált, én pedig rettegtem attól, hogy rájött, ez nem is én vagyok, pedig én vagyok, de lehet, hogy nem úgy, ahogy ő gondolja, és lehet, hogy megérezte, hogy jobban érdekelnek a csillogós harisnyák és a részeg flörtölések, mint József Attila.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Labora

Fotó: Zanati Réka

A gyár nagy volt, eszméletlenül. Tornyai szikárak, felhői nehezek, rendszere ütemre lélegző. Egy hatalmas bogárbelsőre emlékeztetett, ami mintha valami felettébb velőset emésztene, olyannyira szuszogni tetszett.

Bővebben ...
Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Próza

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Bővebben ...
Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...
Próza

Hegedűs Márton: Meccs

Fotó: a szerző archívuma

A létravértesi középpályás előre ívelte a labdát, és a B középből – a beton lelátóról – mind a tizenhat ultra egy emberként üvöltött, amint az ellenfél fürge hetese levette az elérhetetlennek tűnő labdát, centikkel az oldalvonal mellett, és megtolta a lihegő Laci mellett.

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

emlékszagú molyok őrzik / a ki nem mondott nevet.

Bővebben ...
Fotó: Simone Padovani

Don Paterson: 11:00: Baldovan

De, mint mindig, a részletek és az utazás menete miatt / felsejlik bennem az aggodalom

 

Alaptábor. Vízszintes ónos eső. Két kisfiú
kitűzte célul a 20-as végállomás acélzászlóját: 

én és Ross Mudie felmegyünk Hilltownba,
most először egyedül. 

Számba veszem az anyagiakat: a shillingek,
pengők, fekete pennyk, kopasz királyos florinok, 

petákok, és egy félkoronás hideg címere
vastag fogaskerekekként koccannak össze zsebemben.

Képregényeket, cukorkát
és bűvésztrükköket szeretnék venni. 

De, mint mindig, a részletek és az utazás menete miatt
felsejlik bennem az aggodalom, 

és ugyanazokat a kérdéseket ismételgetem Rossnak,
hogy hova üljünk, mikor jelezzünk a sofőrnek, egyáltalán 

van-e elég pénzünk a jegyre,
Tutibiztos? Tutibiztos? – suttogom neki. 

Nem tudhatom, milyen jót fog ez tenni;
a busz egy idegen országban tesz majd le minket 

ahol rossz utcák vannak, utcák, amik kereszteződések
és építkezések közelében saját nevük is elfelejtik, 

és ahol senki sem ismeri az általunk kért édességeket
és a bácsi a tenyerünkből a pultra söpri majd az érméket 

és hívja majd a feleségét, hogy jöjjön, jöjjön előre és ezt nézze meg
és ha valaha is hazajutunk, a busz

saját elszenesedett roncsaiba gördül majd be,
és oda érkezünk majd meg, ahonnan elindultunk,

csak a hangunk cseng furán, és eltűnnek a házak,
és az esőnek jégkásaíze van, és fekete hullámok gyűrűznek be 

nagyon lassan a Macalpine út aljába,
és húgaink és anyukáink halottak ötven éve.

 

Don Paterson 1963-ban született Skóciában. Költő, író és zenész. Munkásságáért többek között a T. S. Eliot díjjal és Forward Poetry Prize-zal tüntették ki.

Nagy Benedek Máté 2005-ben született Szegeden, jelenleg is ott tanul, középiskolában.