Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Veszprémi Szilveszter versei

Fotó: Kiss Ferenc Mátyás

mert nélküle omlatag a falu, / nappal csak a távolságot érzem, / szívem életnyi nehezét.

Bővebben ...
Próza

Tóth-Bertók Eszter: A lakáskulcs

Fotó: Csoboth Edina

Végül arra jut, hogy otthon hagyta. Talán be sem zárta az ajtót. Még sohasem fordult elő velem ilyen, szabadkozik, a nő, úgy tűnik, hisz neki, azt mondja, nagyon sajnálom, ő meg arra gondol, hogy tényleg, még sohasem fordult elő vele ilyen. Hazudik. 

Bővebben ...
Költészet

Murányi Zita gyerekversei

Fotó: A szerző archívuma

Amikor anyu teherbe esett, megijedtem. / Egy narancs növekedett a hasában, először

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A fehér út

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Olykor hollók rövid párbeszéde hallatszott a magasból – kvarara, kvakk-kvakk – aztán ismét csend borult a vidékre. Egyszer egy szarvasbika ugrott át előttünk az úton, csaknem megbotlott a mély árokban. Az előttünk járó férfi is hátrafordult a neszre, majd a bika eltűnt a sűrűben, ő pedig letért az útról és belépett a fák közé.

Bővebben ...
Költészet

Borsik Miklós versei

Fotó: A szerző archívuma

Ezután érkezik Sirokai Mátyás, / aki javasolja, hogy vigyázzak, / már megint a város a vers allegóriája.

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Beavatás

Fotó: Szilveszter József-Szabolcs

Nagyon tetszett egy fiú. Egy teadélutánon végre a közelébe férkőztem, azzal a tipikus odaadó és kedves vagyok módszerrel, amit aztán a későbbiekben is gyakran alkalmaztam. A tombolán nyert süteményem adtam neki, mert ő nagyon csalódott volt, hogy a tíz tombolájából egyet sem húztak ki. Átadtam a csokis sütit, ő megköszönte és még futtában megkérdezte, hogy miért ilyen kövér a lábad? 

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Kőszegi Nándor

milyen kínos volna, ha a mentőben / ezt kéne rólam lerángatni és feltárulna / igénytelen vagyok

Bővebben ...
Próza

Vecsei Márton: Akkor a tél

Fotó: Nemes Eszter

Szóval mi itt vagyunk, de nincs kire főzni, nincs ki után takarítani. Nincs munka! Nem maradhattunk tétlenül! Ha nincs tétje annak, hogy itt vagyunk, az nem jó senkinek sem, már morálisan. A munkáért kapunk fizetést, a fizetésért szabadságot. Munka nélkül honnan tudnánk, hogy mikor van szünetünk? Kellett valami munka, ami azáltal válik munkává, hogy addig, amíg nincs munka, ezt csináljuk. Napi nyolc órában. Nem valódi, persze. Műmunka. Mű téttel.

Bővebben ...
Költészet

Góz Adrienn versei

Fotó: A szerző archívuma

Háziállatnak nem alkalmas, felesleges, irtandó. / Igaz, prémje jól mutat.

Bővebben ...
Költészet

Kósa Eszter versei

Fotó: Vigh Levente

Így imádkozom. De nem rezzenek a bokrok, nem nyílik / meg az ég. Úgy jön az új évszak, ahogy szokott.

Bővebben ...
Próza

Nagy Levente Tamás: Három etűd (III.)

Fotó: a szerző felvétele

Háztűznézőbe készült, így hát, hogy alkalomhoz illő legyen megjelenése, leporolta régi-régi öltözékeit.  Meg aztán olvasott Kantot és Moritzot, hogy jobban beilleszkedhessen az úri közegbe – aminek az eredménye csak annyi lett, hogy meggyűlölte a paragrafusokat, a késeket és faliórákat.

Bővebben ...
Próza

Nagy Levente Tamás: Három etűd (II.)

Fotó: a szerző felvétele

(Legnagyobb tisztelői is csak találgattak. Egyesek azt mondták, feltétlen Borisznak kell lennie, erre mások úgy érveltek, hogy semmiképp nem lehet Borisz, mert az iszákos név, és hősünk kitűnő formában van, épp, ahogy az Andrejek szoktak kinézni. Jómagam egy bizalmasamtól tudtam meg a valós nevét – tehát azt, hogy Arkagyij Pridurovicsnak hívják, s ez vitán felül áll, kérem.) 

Bővebben ...
Fotó: Simone Padovani

Don Paterson: 11:00: Baldovan

De, mint mindig, a részletek és az utazás menete miatt / felsejlik bennem az aggodalom

 

Alaptábor. Vízszintes ónos eső. Két kisfiú
kitűzte célul a 20-as végállomás acélzászlóját: 

én és Ross Mudie felmegyünk Hilltownba,
most először egyedül. 

Számba veszem az anyagiakat: a shillingek,
pengők, fekete pennyk, kopasz királyos florinok, 

petákok, és egy félkoronás hideg címere
vastag fogaskerekekként koccannak össze zsebemben.

Képregényeket, cukorkát
és bűvésztrükköket szeretnék venni. 

De, mint mindig, a részletek és az utazás menete miatt
felsejlik bennem az aggodalom, 

és ugyanazokat a kérdéseket ismételgetem Rossnak,
hogy hova üljünk, mikor jelezzünk a sofőrnek, egyáltalán 

van-e elég pénzünk a jegyre,
Tutibiztos? Tutibiztos? – suttogom neki. 

Nem tudhatom, milyen jót fog ez tenni;
a busz egy idegen országban tesz majd le minket 

ahol rossz utcák vannak, utcák, amik kereszteződések
és építkezések közelében saját nevük is elfelejtik, 

és ahol senki sem ismeri az általunk kért édességeket
és a bácsi a tenyerünkből a pultra söpri majd az érméket 

és hívja majd a feleségét, hogy jöjjön, jöjjön előre és ezt nézze meg
és ha valaha is hazajutunk, a busz

saját elszenesedett roncsaiba gördül majd be,
és oda érkezünk majd meg, ahonnan elindultunk,

csak a hangunk cseng furán, és eltűnnek a házak,
és az esőnek jégkásaíze van, és fekete hullámok gyűrűznek be 

nagyon lassan a Macalpine út aljába,
és húgaink és anyukáink halottak ötven éve.

 

Don Paterson 1963-ban született Skóciában. Költő, író és zenész. Munkásságáért többek között a T. S. Eliot díjjal és Forward Poetry Prize-zal tüntették ki.

Nagy Benedek Máté 2005-ben született Szegeden, jelenleg is ott tanul, középiskolában.