Hírlevél feliratkozás

Keresés

Szépirodalom

Szabados Attila versei

Úgy kezdődött, hogy írni akartam

Bővebben ...
Műfordítás

Katie Kitamura (f. Dragon-Túry Melinda): Próbajáték

Fotó: Clayton Cubbit

Változatlanul mosolygott, már az elején felfigyeltem természetes vonzerejére, jó kisugárzására. De most láttam, hogy túl szabadon bánik vele. Nem úgy tűnt, mintha tisztában volna személyisége intenzitásával vagy azzal, hogy a világot, amelyben mozog, emberek lakják. Különösen ebben az értelemben volt még nagyon fiatal.

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Szonda Szabolcs): Tökéletlen megoldások

Fotó: a szerző archívuma

Értsd jól, nem akarlak felbosszantani, de csupán te és a lányod nem nevezhetitek családnak magatokat!

Bővebben ...
Próza

Voloncs Attila: A bűvölők (részlet)

Fotó: a szerző archívuma

Valahogy köze van ennek ahhoz, hogy sohasem tudott olyan vérmesen forradalmár lenni, mint a barátai, régi ismerősök közt mindig visszafogottan jelezte a különvéleményét, mintha baloldaliságával nem akarta volna bántani azokat, akik igazán hisznek valamilyen rendes ostobaságban, vagy meg tudnak részegülni a nemzet szótól és a dicső múlt felemlegetésétől.

Bővebben ...
Költészet

Sebestyén Ádám versei

Fotó: Sebestyén Anna

Kikötőink, / a fagyizók, földszinti üzletek sorra bezártak

Bővebben ...
Próza

Sarnyai Benedek: zájed

Fotó: a szerző archívuma

Amíg helyet keresek az érkezési csarnokban, azon tűnődöm, hogy hívják Anna szüleit. Két éve vagyunk együtt, még egyszer sem találkoztam velük. Ismerem az arcukat, annyiszor láttam a profilképüket, hogy a Jóisten is beleunhatott a számolásba. De hogy hívják őket?

Bővebben ...
Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Fotó: Simone Padovani

Don Paterson: 11:00: Baldovan

De, mint mindig, a részletek és az utazás menete miatt / felsejlik bennem az aggodalom

 

Alaptábor. Vízszintes ónos eső. Két kisfiú
kitűzte célul a 20-as végállomás acélzászlóját: 

én és Ross Mudie felmegyünk Hilltownba,
most először egyedül. 

Számba veszem az anyagiakat: a shillingek,
pengők, fekete pennyk, kopasz királyos florinok, 

petákok, és egy félkoronás hideg címere
vastag fogaskerekekként koccannak össze zsebemben.

Képregényeket, cukorkát
és bűvésztrükköket szeretnék venni. 

De, mint mindig, a részletek és az utazás menete miatt
felsejlik bennem az aggodalom, 

és ugyanazokat a kérdéseket ismételgetem Rossnak,
hogy hova üljünk, mikor jelezzünk a sofőrnek, egyáltalán 

van-e elég pénzünk a jegyre,
Tutibiztos? Tutibiztos? – suttogom neki. 

Nem tudhatom, milyen jót fog ez tenni;
a busz egy idegen országban tesz majd le minket 

ahol rossz utcák vannak, utcák, amik kereszteződések
és építkezések közelében saját nevük is elfelejtik, 

és ahol senki sem ismeri az általunk kért édességeket
és a bácsi a tenyerünkből a pultra söpri majd az érméket 

és hívja majd a feleségét, hogy jöjjön, jöjjön előre és ezt nézze meg
és ha valaha is hazajutunk, a busz

saját elszenesedett roncsaiba gördül majd be,
és oda érkezünk majd meg, ahonnan elindultunk,

csak a hangunk cseng furán, és eltűnnek a házak,
és az esőnek jégkásaíze van, és fekete hullámok gyűrűznek be 

nagyon lassan a Macalpine út aljába,
és húgaink és anyukáink halottak ötven éve.

 

Don Paterson 1963-ban született Skóciában. Költő, író és zenész. Munkásságáért többek között a T. S. Eliot díjjal és Forward Poetry Prize-zal tüntették ki.

Nagy Benedek Máté 2005-ben született Szegeden, jelenleg is ott tanul, középiskolában.