Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Sarnyai Benedek: zájed

Fotó: a szerző archívuma

Amíg helyet keresek az érkezési csarnokban, azon tűnődöm, hogy hívják Anna szüleit. Két éve vagyunk együtt, még egyszer sem találkoztam velük. Ismerem az arcukat, annyiszor láttam a profilképüket, hogy a Jóisten is beleunhatott a számolásba. De hogy hívják őket?

Bővebben ...
Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Fotó: Barry Wilkinson

Philip Larkin: Jön

gyereknek érzem magam, / aki épp arra toppan be / amikor a felnőttek békülnek

Hosszabbodó estéken
hűvös, sárga derű fürdeti
a házak homlokát.
Egy rigó énekel
a csupasz kert mélyén,
babérral körülvéve,
frissen nyíló hangja, 
az első madárszó,
megdöbbenti a téglafalat.
Hamarosan tavasz lesz,
hamarosan tavasz lesz –
és én, akinek gyerekkora
elfeledett unalom,
gyereknek érzem magam,
aki épp arra toppan be
amikor a felnőttek békülnek,
de nem ért semmit,
csak a szokatlan nevetést,
és átjárja a nyugalom.

 

Philip Arthur Larkin 1922. augusztus 9-én született Radfordban. Angol költő, regényíró, esszéista és könyvtáros. Az egyik leghíresebb és legelismertebb brit költők egyike, akinek verseiben az ötvenes éves angol költészetében elterjedt tömör, antiromantikus érzékenység köszön vissza. 1945-ben jelent meg első verseskötete, a The North Ship, amit két regény követett, a Jill és a Girl in winter (1947). 1955-ben második verseskötetével került a köztudatba, ami a The Less Deceived címet viseli. Haláláig még két verseskötete jelent meg, a The Whitsun Weddings (1964) és a High Windows (1974). Eric Homberger „A háború utáni piac legszomorúbb szívének” nevezte Larkint, aki alapvetően visszavonult, magányos életet élt. 1984-ben, John Betjeman halála után, a Koszorús Költő posztját is felajánlották neki, de ő ezt visszautasította.
 

Taródi Luca 1995-ben született Budapesten, jelenleg az ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskolájának hallgatója. 2022-ben jelent meg Egyszer végre fiatalok leszünk című verseskötete. Főleg Tar Sándor, Móricz Zsigmond és az erdők érdeklik.