Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Nagy Balázs Péter versei

Fotó: Pinczési Botond

Így lehet hát megismerni magamat, / mint szavaimat visszhangzó mitológiát

Bővebben ...
Műfordítás

Vetle Lid Larssen (f. Patat Bence): A csillagtudósok

Fotó: a szerző archívuma

És az expedíció harmadik tagja, a magyar Sajnovics? Ő vajon már a kezdeti szakaszát élte annak, ami tragikus sorsát okozta? Úgy vélem, erről megoszlanak a vélemények. Nem tudom, Ön mennyi információ birtokában van. Az a különös, hogy kedvelem Hellt: szent volt, tudós, a nagy igazság harcosa. De miért döntött úgy, hogy becsapja az egész világot?

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Mari egy napja

Fotó: a szerző archívuma

Langymeleg, tavaszias idő fogadta, mikor kilépett az utcára, ezért úgy döntött, hogy a hosszabb úton indul el haza. Már egészen közel járt a kedvenc pékségéhez, amikor hirtelen erősen nyilallni kezdett a homloka. Érezte, hogy a szarv jelentősen megnőtt, és így már bizonyára a kendő alatt is szembetűnő.

Bővebben ...
Próza

Gyenge-Rusz Anett: Asszonyról asszonyra

Fotó: a szerző archívuma

Ahogy teltek a hetek, hónapok, kitapasztalták, mikor hullajtja Terike a holdvérét. Olyankor nem nyúltak egymáshoz. Egyszer előfordult, hogy idő előtt nekiláttak. A falu legfürgébb kecskegidája nem tudott olyat ugrani, mint Terike azon az estén.

Bővebben ...
Költészet

Karácsony Orsolya: Fészekrakás

Fotó: A szerző archívuma

Átrendezzük a semmit, / nézzük ahogy mozog

Bővebben ...
Műfordítás

Christianne Goodwin (f. Princes Beáta): Nagymamavers

Fotó: Félegyházi-Vigh Tamás

De hogy hibáztatnám őket? / Rémes ennek a versnek / az akusztikája

Bővebben ...
Próza

Kovács Adél Jenifer: Ködöt lélegzek (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

felemelem a bal lábamat, hogy kilépjek a bugyiból, megtántorodok, de nem esek el. a vizes talpamra homokos föld tapadt. mint a fogfájás, ahogy az idegen át egyenesen az állkapocsba, az egész arcba, az egész fejbe hasít, úgy villódznak előttem a képek.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Kádár Fruzsina: Pályakezdés mesterfokon – 2025 szeptember-októberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

A-tól Z-ig irodalmi folyóiratot nem sokszor böngész végig az ember, akkor sem, ha vérbeli bölcsész. Szomorú felismerés, letagadni aligha lehet, esetleg rendszeres Írók Boltjába járással kompenzálni. Egy vers, próza, esetleg tanulmány kedvéért képes vagyok egész lapszámok megvételére, hogy aztán időhiányt meg egyéb kifogásokat mormolva nagy eséllyel többet feléjük se nézzek. Pedig jó elmerülni egy-egy szerkesztői koncepció mikrokozmoszában, tüzetesen átrágni magam a különféle tematikus blokkokon, nyomdafriss megjelenéseken, sehol máshol fel nem lelhető szakmunkákon. Le kell lassulni kicsit, hogy élvezni lehessen a papíralapú folyóiratok világát – a lapszemléhez válogatva is valahol ezt az érzést igyekeztem nyakon csípni.

Bővebben ...
Fotó: Barry Wilkinson

Philip Larkin: Jön

gyereknek érzem magam, / aki épp arra toppan be / amikor a felnőttek békülnek

Hosszabbodó estéken
hűvös, sárga derű fürdeti
a házak homlokát.
Egy rigó énekel
a csupasz kert mélyén,
babérral körülvéve,
frissen nyíló hangja, 
az első madárszó,
megdöbbenti a téglafalat.
Hamarosan tavasz lesz,
hamarosan tavasz lesz –
és én, akinek gyerekkora
elfeledett unalom,
gyereknek érzem magam,
aki épp arra toppan be
amikor a felnőttek békülnek,
de nem ért semmit,
csak a szokatlan nevetést,
és átjárja a nyugalom.

 

Philip Arthur Larkin 1922. augusztus 9-én született Radfordban. Angol költő, regényíró, esszéista és könyvtáros. Az egyik leghíresebb és legelismertebb brit költők egyike, akinek verseiben az ötvenes éves angol költészetében elterjedt tömör, antiromantikus érzékenység köszön vissza. 1945-ben jelent meg első verseskötete, a The North Ship, amit két regény követett, a Jill és a Girl in winter (1947). 1955-ben második verseskötetével került a köztudatba, ami a The Less Deceived címet viseli. Haláláig még két verseskötete jelent meg, a The Whitsun Weddings (1964) és a High Windows (1974). Eric Homberger „A háború utáni piac legszomorúbb szívének” nevezte Larkint, aki alapvetően visszavonult, magányos életet élt. 1984-ben, John Betjeman halála után, a Koszorús Költő posztját is felajánlották neki, de ő ezt visszautasította.
 

Taródi Luca 1995-ben született Budapesten, jelenleg az ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskolájának hallgatója. 2022-ben jelent meg Egyszer végre fiatalok leszünk című verseskötete. Főleg Tar Sándor, Móricz Zsigmond és az erdők érdeklik.