Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Kiszely Márk: Kapcsolati tőke

Fotó: a szerző archívuma

Volt ez a csajom Debrecenben. Cseresznyével egyensúlyozott az ajkán, a szemében gurámikat nevelt. Tubás volt, vagy tenorkürtös, nem tudom már, a rézfúvósok között ült, a rendezői balon. Ha a nevén szólítottam, nem figyelt oda. Ha hatszögbe rendeztem a díszköveket a teste körül, magához tért.

Bővebben ...
Költészet

Rostás Mihály versei

hogyha kezembe foghatnék / egy maréknyi időt

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Bartók Imre: 1939. szeptember 23.

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Krumponyász-univerzum (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Róbert bal szeme az óramutató járása szerint, jobb szeme azzal ellentétesen forgott egyre gyorsabban, majd teljes testében rázkódni kezdett, a földre huppant, és nem mozdult többé. A feje sistergett és füstölt.

Bővebben ...
Költészet

Halmosi Sándor versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Kabátujjukban több élet volt, / mint az Egyesült Nemzetekben ma

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Veszprémi Szilveszter: Vers, amelyben a költő megint csak hisztikézik, nincs semmi látnivaló benne

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Száva Csanád): A zebrán

Fotó: a szerző archívuma

Kissé félrenyomtad az embereket, szinte lökdösődés nélkül, mégis makacsul, ahogy a te korodra hál’Isten megtanultad. Képes vagy helyet csinálni magadnak közöttük. Diszkréten csináltad, a kíváncsiság nem kínzó betegség, nem alapösztön, nem kell könyökölni miatta.

Bővebben ...
Költészet

Peer Krisztián versei

Fotó: Schillinger Gyöngyvér

és csak menni, menni a nyelvvel / a totál szenilis Sanyi bácsi után

Bővebben ...
Próza

Tóth-Bertók Eszter: Meghaltam

Fotó: Csoboth Edina

A ravatalozónál állnak. Az épület homlokzatán a Feltámadunk-feliratból hiányzik a t, a legjobb barátnőm rögtön kiszúrja. Nézi a d-t, hogy az is eléggé inog, közben arra gondol, hogy mennyit szenvedtünk, amikor a lakása ajtajára illesztettük fel betűnként a nevét és hiába baszakodtunk a vízmértékkel, a mai napig ferde az egész.

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI – Purosz Leonidasz: Helyi ár

A hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Költészet

Bánfalvi Samu: Charlie Kirk meghalt,

Fotó: A szerző archívuma

Amerika Amerika megölték Charlie Kirköt

Bővebben ...
Költészet

Bán-Horváth Veronika: Tiszta lap

Fotó: Bán-Horváth Attila

Hol nyúlánk fénylényeknek, / Hol puffadt koboldoknak látszunk.

Bővebben ...

Szendi Nóra regényrészlete

Állt, és figyelte, mikor lenne a legalkalmasabb meghúzni a kart. Talán most, amikor a rendőrnő egykedvűen a szájához emeli, amit elvakart. Talán most, amikor egy jól táplált csecsemőre emlékeztető informatikusféleség leeszi magát hamburgercsalamádéval. Talán most, amikor a vak koldus integet egy ismerősének. Állt, és megvárta, amíg elmúlik a pillanat.

 

 

Szendi Nóra 1988-ban született Budapesten. Író, a Jaffa Kiadó szerkesztője. Zárványok című könyve 2015-ben látott napvilágot a FISZ és az Apokrif gondozásában.

 

 

Pont most és pont aközben

 

(Részlet egy készülő regényből)

 

 

A közterületisek a cipőorrukkal piszkáltak egy kartonlapon heverő hajléktalant.

 

Mi a rosseb, megfagytunk, mondta az egyik.

 

Mitő fagyott vón meg tíz fokba, csak beszopott, mondta a másik.

 

Senki nem vett észre semmit. Kivéve őt meg a vak koldust, aki kurvára nem volt vak. Gyors, apró slukkokkal szívta a frissen kotort bagócsutkát. A szendvicsember elkalandozott, mutatóujjal az orrlikában. Egy vánkosseggű cigányasszony villogó szemű, csipogva fel-alá lépegető robotkutyákat kínálgatott egy tisztes távolságból bámészkodó gyereknek. A gyerek megbotlott, eldőlt, mint egy zsák. Az anyja nem vette észre, határozottan csörtetett tovább.

 

Ne szórakozzunk már, ha megfagyás sem áll fönn, adjuk szépen ide azokat az iratokat, papa, mondta az egyik közterületis. A hajléktalan, aki addig hullamerevnek tűnt, felhorkant, és lomhán átfordult a másik oldalára. A közterületisek megélénkültek, cipőorrukat igyekezték a fordulás közben megemelkedő test alá ékelni. Nejlonzacskó libbent át a színen, megiramodott a metróhuzattól, és egy öltönyös férfi lapockájára vetette magát. A férfi önkéntelenül hátrafordult, de nem vette észre. Az anya kötötte le a figyelmét, aki visszacaplatott a gyerekért, és felrángatta a földről. A gyerek addig tágra nyílt, csodálkozó szemmel hevert, ekkor ordítani kezdett. Az anya nem tudni, mi okból vonszolta, látszott, hogy menne magától is. Nem messze egy oszlopnak dőlve egy drabális, rágógumin csócsáló rendőrnő közönyösen elvakart a pajeszában egy pattanást.

 

Hozzá ne nyúlj, bazmeg, annyit nem ér az egész szar, mondta a másik közterületis az egyiknek. A szendvicsember hirtelen összerázkódott, körbepislantott, és gyorsan a nadrágszárába törölte a kezét. Egy bőrbeteg spániel lábára rátekeredett a póráz, egy vénasszony pedig letette a szatyrát, és visszeres vádlijához kapott. Az egyik közterületis a törvényt emlegette. A japán turisták örvendeztek, mutogattak és fényképeztek, faszt sem értettek semmiből.

 

Gyakran gondolt a meteoritra vagy atombombára. Mindannyiukat pont most és pont aközben, amit épp. Beleértve magát is, de neki helyzeti előnye volt irányítóként. Állt, és figyelte, mikor lenne a legalkalmasabb meghúzni a kart. Talán most, amikor a rendőrnő egykedvűen a szájához emeli, amit elvakart. Talán most, amikor egy jól táplált csecsemőre emlékeztető informatikusféleség leeszi magát hamburgercsalamádéval. Talán most, amikor a vak koldus integet egy ismerősének. Talán most, amikor egy harmadik közterületis tűnik fel a mozgólépcső felől, viszi a huzat az óbégatását, hogy kell-e segítség. Vagy talán a következő pillanatban, amikor a törvényt emlegető közterületis visszaóbégat.

 

Állt, és megvárta, amíg elmúlik a pillanat. Továbbindult.