Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Nagy Levente Tamás: Három etűd (III.)

Fotó: a szerző felvétele

Háztűznézőbe készült, így hát, hogy alkalomhoz illő legyen megjelenése, leporolta régi-régi öltözékeit.  Meg aztán olvasott Kantot és Moritzot, hogy jobban beilleszkedhessen az úri közegbe – aminek az eredménye csak annyi lett, hogy meggyűlölte a paragrafusokat, a késeket és faliórákat.

Bővebben ...
Próza

Nagy Levente Tamás: Három etűd (II.)

Fotó: a szerző felvétele

(Legnagyobb tisztelői is csak találgattak. Egyesek azt mondták, feltétlen Borisznak kell lennie, erre mások úgy érveltek, hogy semmiképp nem lehet Borisz, mert az iszákos név, és hősünk kitűnő formában van, épp, ahogy az Andrejek szoktak kinézni. Jómagam egy bizalmasamtól tudtam meg a valós nevét – tehát azt, hogy Arkagyij Pridurovicsnak hívják, s ez vitán felül áll, kérem.) 

Bővebben ...
Próza

Nagy Levente Tamás: Három etűd (I.)

Fotó: a szerző felvétele

És, ahogy az az elbeszélésekben szokott lenni, hogyha látunk egy kis esélyt valaminek a bekövetkezésére, akkor annak okvetlen be is kell következnie: hát Ánya csakhamar kinyitotta kalitkáját, és úgy kisuhant az ablakon, hogy Varvaráéknak felocsúdni sem volt idejük.

Bővebben ...
Költészet

Bordás Máté versei

Fotó: A szerző archívuma.

Ami visszaveri / a fényt, az nem önmaga, hanem az, / amit a fény el tud róla árulni

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Krupp József a Litmusz Műhelyben

Fotó: Litmusz Műhely

Vendégünk volt Krupp József irodalomtudós, klasszika-filológus, kritikus, az ELTE BTK Latin Tanszékének oktatója, aki szerint az irodalom az, ami az olvasás során a saját horizuntonkon megképződik.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

„Mert ezek itt mind / köréd pakolt trópusi / idézőjelek.” – irodalmi folyóiratok szemléje 2024 tavaszán

Montázs: SZIFONline

A felkérés örömén felmarkoltam pár áprilisi, majd májusi lapot, hogy ezúttal nem a könyvtári lapozóban, nem is a boltban helyben fogom olvasni – ünnep, hogy haza is hozhattam mindegyiket. Aztán a felismerés, hogy rosszul emlékeztem, öt helyett hármat szokás szemlézni. Ez kevesebb megírandó szöveget, mégis több fejtörést jelent. Sebaj, kivételesen időben neki is láttam. Az egynapos csúszást persze már csak illemből is el szokás követni mint az „akadémiai viertel”-t. Hát így.

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Didaktikus áthallások (fiktív kritika)

Fotó: Litmusz Műhely

Sörény Elek második kötete: csalódás. Ezt az első kötet fényében is megállapíthatjuk, amely még valamelyest reménykeltőnek volt mondható. Bár valóban mondani nem mondta senki, ugyanis nem olvasták sokan.

Bővebben ...
Költészet

Halmosi Sándor versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

mert a szükség nagy úr nagy hajlító hajlítók közt is a legnagyobb

Bővebben ...
Próza

Petrik Iván: A harmadik cím (II. rész)

Fotó: Petrik Máté Benedek

Az ajtó előtt elegáns hölgy állt. Kozák pézsmakucsmát viselt, és vállára csúsztatott afgán bundát, nyakában földöntúli lángok, éles csillanások, a szemérmetlen gazdagság gyémántkövei. A menekülő kis híján meghajolt előtte, de tudta, mert megérezte, hogy ez itt és most valami miatt, amit nem ért, de tud, nem lenne helyénvaló. A hajnalnak sem volt könnyű súlya, friss lehelete, szőke illata. Itt csak megtörtént, megtörtént vele, mint egy háború. 

Bővebben ...
Próza

Petrik Iván: A harmadik cím (I. rész)

Fotó: Petrik Máté Benedek

– A gépezeteket ebben az őrült világban jobban elismerjük, mint az embereket. Ők az igazi hőseink.

– Hagyjál ezzel a tárgyfetisizmussal! Engem a szellem nagyszerűsége érdekel.

Bővebben ...
Költészet

Mechiat Zina versei

Fotó: Kállai Márta / Scolar

Úgy nézel ki, mint Cillian Murphy, / csak a magasságod, a cipőméreted, / és a fogsorod más.

Bővebben ...
Költészet

Ferencz-Nagy Zoltán versei

Fotó: Tordai Alexa

Sohasem érkeztünk meg, / pedig folyton hajnalodott.

Bővebben ...

Kubiszyn Viktor prózája

Sportcipőt és pálmafás bermudanadrágot viselt, felette New York feliratú kapucnis pulóvert, azon egy széldzsekit. Fején baseballsapka volt, amire egy sísapkát is húzott, úgy, hogy csak a baseballsapka sildje lógott ki a pamut alól. Szőkés szakálla és kék szeme volt. A legmagasabb férfi talpig feketében volt. A középső a legmagasabb testvérének tűnt, ő fekete szövetnadrágban, fekete ingben és olyan cipőben támasztotta a pultot, amit a deszkás kölykök hordanak. Negyven körül lehettek mindhárman. –Te meg mit bámulsz? - kérdezte a középső férfi.

 

 

Kubiszyn Viktor 1979-ben született Miskolcon. Író, drogmissziós konzultáns. Könyvei: Filmflesskönyv (2011), Drognapló (2011), Foglaltház (2013), Oroszrulett (2015). 

 

 

Családlátogatás

 

 

A terepjáró megállt a kocsma előtt és három férfi szállt ki belőle.

 

Bementek és leültek a pulthoz.

 

–Mit lehet itt inni? – kérdezte a legmagasabb.

 

–Hát mit innának? – nézett rá a csapos.

 

–Nézd már, milyen rafkós a paraszt. Rafkós vagy, ugye?

 

–Adjál három sört – mondta a középső.

 

–Én csak ásványvizet kérek – mondta a harmadik.

 

–Meg egy deci vodkát is nekem, te buzi – mondta a legmagasabb.

 

–Ne beszéljen így velem, kérem. Csinálom. Milyen sört kérnek?

 

Odakint már alkonyodott. Az utcában csak két lámpa volt, az egyik épp a kocsma előtt, tompa fénye beszűrődött az ablakon. A három férfi a pultot támasztotta. A pult másik végéből egy fiatal férfi figyelte őket, koszos munkásruhában. Épp egy könyvet olvasott, amikor bejöttek.

 

–Nekem csapolt Drehert adjál – mondta a legmagasabb.

 

–Nincs csapolt sörünk.

 

–Mi a fasznak van itt akkor sörcsap?

 

–Volt csapolt sör, de kifogyott. – magyarázta a csapos – Most csak üveges sörünk van.

 

A csapos a mögötte sorakozó üvegekre mutatott.

 

–Ezek vannak.

 

–Hideg mind? – mondta a legmagasabb.

 

–Nem, de megnézhetem, melyikből van.

 

–Te direkt szopatsz minket. Úgy nézünk ki, mint aki szeret szopni?

 

–Tudok adni Heinekent, Borsodit, Arany Ászokat, ezek hidegek.

 

–Kérdeztem valamit, paraszt – mondta a legmagasabb.

 

–Nekem adjál egy Heinekent. Te meg nyugodjál le – mondta a középső.

 

–Nekem adjál egy Ászokat. Meg egy deci vodkát – mondta a legmagasabb. – Te, Cigány, mit iszol?

 

–Adjon egy ásványvizet. De itt nyissa ki a szemem előtt – mondta a Cigánynak szólított harmadik férfi.

 

Sportcipőt és pálmafás bermudanadrágot viselt, felette New York feliratú kapucnis pulóvert, azon egy széldzsekit. Fején baseballsapka volt, amire egy sísapkát is húzott, úgy, hogy csak a baseballsapka sildje lógott ki a pamut alól. Szőkés szakálla és kék szeme volt. A legmagasabb férfi talpig feketében volt. A középső a legmagasabb testvérének tűnt, ő fekete szövetnadrágban, fekete ingben és olyan cipőben támasztotta a pultot, amit a deszkás kölykök hordanak. Negyven körül lehettek mindhárman.

 

–Te meg mit bámulsz? - kérdezte a középső férfi a pult végén ülő munkásruhás fiatalembertől.

 

–Semmit – mondta a férfi.

 

–De bámultál, bazdmeg.

 

–Nem.

 

–Ne hazudtolj meg, bazdmeg, mert lenyomom a könyved a torkodon.

 

A fiatal férfi megfogta a könyvét és elindult kifelé.

 

–Ott maradsz, bazdmeg.

 

A fiatal férfi visszaült.

 

A csapos lerakta az italokat. A legmagasabb lehajtotta a vodkát és pár kortyra megitta az üveg sör felét. A középső épp csak belekortyolt a Heinekenbe. A Cigánynak nevezett hozzá se nyúlt az ásványvizéhez. Bejött egy kisgyerek, csipszet vett és egy kétliteres kannásbort. A csapos kiszolgálta.

 

–Mondd meg apádnak, ne téged küldjön sötétedés után borért – mondta a kisgyereknek.

 

–Jó – mondta a gyerek. Egy hálós szatyorba tette a bort, kinyitotta a csipszet, és kiment az ajtón.

 

A három férfi szótlanul nézte.

 

–Fasza kis falu ez – mondta a legmagasabb a csaposnak - Hogy hívják?

 

–Nem tudja, hogy hívják? – kérdezte a csapos.

 

–Mucsakettő. Egy putri. Itt mindenki ismer mindenkit – mondta a középső.

 

–Na de, kérem.

 

–Egy mocskos büdös putri, tele állatokkal, akik basznak rá, hogyan kéne viselkedni. Gyere csak ide – mondta a legmagasabb.

 

–Mit akar? – a csapos a pult mellett üldögélő munkásruhásra nézett, mintha segítséget várna, de az újra a könyvébe temetkezett.

 

–Mozogj már te, buzi – mondta a legmagasabb a csaposnak. – Kezeket a pult fölé.

 

A csapos kijött, kezeit eltartva a pulttól.

 

A munkásruhás férfi letette a könyvet és a jelenetet bámulta.

 

–Keresünk egy házat – mondta a középső férfi.

 

–Maguk rendőrök?

 

–Hallod Cigány, azt kérdezi a köcsög, hogy rendőrök vagyunk-e? – a magas mély hangon röhögött. – Vigyázunk, hogy rend legyen a dolgok körül.

 

–Mire kérem?

 

–Az egyensúlyra. Aki balfasz, azt tarkón kell baszni. Na mozogj már bazdmeg.

 

A magas bement a pult mögé és elkezdte borogatni a poharakat.

 

–Mondd azt, hogy verekedés volt. Jöttek a cigányok és nem bírtak magukkal. Mondd ezt.

 

A középső odament a fiatal férfihez.

 

–Mit olvasol? – kérdezte.

 

–Semmit – mondta a férfi.

 

A középső megnézte a könyvet.

 

–Hemingwayt olvasol, bazdmeg? Értelmiségi vagy?

 

–Nem.

 

–Mi ez a putri, dik. Na, gyere te is. Állj a pult elé.

 

A csapos és a munkásruhás fiatalember a pult elé állt.

 

Szemben velük a középső, fekete inges férfi terpeszállásban nézte őket. A Cigánynak nevezett becsukta az ajtót és kirakta a zárva táblát. A magas a poharakat és az üvegeket borogatta a pult mögött.

 

–Keresünk egy házat, amiben egy nagy család lakik. Jó nagy család. – mondta a középső férfi.

 

–Sok ilyen van itt – mondta a csapos.

 

–Kezdelek unni, te vén fasz – mondta a pult mögül a magas feketeruhás. – Rafkósnak hiszed magad?

 

–Ennek a családját keressük. – a középső a telefonján egy képet mutatott a csaposnak és a munkásruhásnak. – Ismeritek ezt a patkányt?

 

–Ismerjük – mondta a munkásruhás.

 

–Hol lakik a családja?

 

–Minek az maguknak? - kérdezte a csapos.

 

–Volt egy barátunk errefele, aki most börtönben van – mondta a magas a pult mögül. Egy whiskysüveget nézegetett.

 

–Hat év. Fél lábon kibírja. Rá is fér – mondta a Cigány az ajtóból.

 

–Nem erről van szó. Hogy hány év, meg kibírja-e. Itt elvekről van szó. Beugrunk annak a patkánynak a családjához, aki felnyomta a barátunkat. Nem hallottál még családlátogatásról, te vén buzi? Mégse vagy annyira rafkós – mondta a magas.

 

–A családja nem tehet róla milyen lett a gyerek – mondta a csapos. – Az már el is költözött innen messzire.

 

–Ha mindenki elkezdené feldobni a másikat, összedőlne a világ – mondta a középső.

 

–Ezek az utcai drogos patkányok ilyenek. Elkapják őket és már dobnak is fel mindenkit, aki felettük van – mondta a Cigány.

 

–Meg kell nevelni. A családját is.

 

–Nem tanították meg neki, hogy árulkodni csúnya dolog. Mi ott a mocskos fővárosban nem szeretjük az ilyet.

 

A középső férfi elővett egy cigit és rágyújtott. A Cigánynak nevezett férfi egy tasakot vett elő a zsebéből. A kézfejére szórt egy kupac fehér port belőle. A kezét az orrához emelte és egyetlen szippantással felszívta.

 

–Ha elmentünk, te mit csinálnál? Rohannál egyből a disznókhoz? – kérdezte a magas a pult mögül.

 

–Hova kérem? – a csaposnak remegett a hangja.

 

–A rendőrökhöz, te fasz.

 

–Itt mindenki feldob mindenkit. Az egész pudvás falut fel kéne gyújtani. – mondta a középső.

 

–Meg a környéket.

 

–Az egész kurva országot.

 

A magas fekete hátulról fejbe vágta egy üveggel a csapost.

 

Kijött a pult elé és elkezdte rugdosni.

 

–Utálom az ilyen vén geciket.

 

Leköpte és elővett egy kést.

 

–Értetlenkedő vén buzi. Szereted a hegtetkót?

 

Az ájult csapos fölé hajolt és két vágást ejtett az arcára, mindkét oldalon, a szemétől a füléig.

 

–Ne szórakozz már ennyit, öcsém – mondta a középső a magasnak. – Menjünk és essünk túl rajta.

 

A három férfi most úgy nézett ki, mint három rajzfilmfigura.

 

–Hemingvéj, te velünk jössz. Kell egy idegenvezető.

 

A csapost megkötözték és begurították a pult mögé. Az utcán senki sem járt, csak a kutyák ugattak. Mind a négyen beszálltak a terepjáróba.

 

A házban égett a villany.

 

Nagy, befejezetlen családi ház volt, közel a falu széléhez.

 

–Ezután még vezethetek legalább három órát vissza – mondta a magas.

 

–Ne nyavalyogj, tudod jól, hogy ennyivel tartozunk – válaszolt a fekete inges.

 

–Hát ha nyakon kell baszni őket, akkor nyakon kell baszni – mondta magas és meghúzott egy vodkásüveget.

 

–Nem szeretem ezt – mondta a Cigány a hátsó ülésről.

 

–Tudom. De vannak szabályok. Régi szabályok. Ha most nincs gyomrod hozzá, maradj itt és vigyázz Hemingvéjre – mondta a magasabbik és kiszállt a kocsiból.

 

–Az én gyomromat ne féltsd.

 

–Túl sok szpídet tolsz. Vissza kéne venned. – mondta a feketeinges.

 

–Menjél. Menjetek már – mondta a Cigány.

 

A magas feketeruhás és a másik, aki a testvérének tűnt, a csomagtartóhoz ment. Aztán berúgták a kertkaput és elindultak ketten a ház felé.

 

Kubiszyn Viktor