Hírlevél feliratkozás

Keresés

HISZTI

HISZTI - Korda Bonifác: A nagy fölemelkedés

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor II.

Fotó: a szerző archívuma

Ha apám tudta, hogyan kell enni, akkor anyám azt tudja, hogyan kell koplalni. Egész gyerekkoromban vagy koplalt, vagy folyékony diétán volt, miközben apám zabált és dohányzott és énekelt és ivott.

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor I.

Fotó: a szerző archívuma

Amit nem merek elmondani anyámnak az az, hogy ez nem egy egyszerű húgyúti fertőzés. Apám családjában van egy széles körben elterjedt hiedelem, miszerint a szellemek lábtól felfelé hatolnak be egy nő testébe.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Eszter Hanna: lebegő

Fotó: Török Levente

sodrást ami elmossa / az elhordozott erőszakot

Bővebben ...
Próza

Kiszely Márk: Kapcsolati tőke

Fotó: a szerző archívuma

Volt ez a csajom Debrecenben. Cseresznyével egyensúlyozott az ajkán, a szemében gurámikat nevelt. Tubás volt, vagy tenorkürtös, nem tudom már, a rézfúvósok között ült, a rendezői balon. Ha a nevén szólítottam, nem figyelt oda. Ha hatszögbe rendeztem a díszköveket a teste körül, magához tért.

Bővebben ...
Költészet

Rostás Mihály versei

hogyha kezembe foghatnék / egy maréknyi időt

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Bartók Imre: 1939. szeptember 23.

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Krumponyász-univerzum (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Róbert bal szeme az óramutató járása szerint, jobb szeme azzal ellentétesen forgott egyre gyorsabban, majd teljes testében rázkódni kezdett, a földre huppant, és nem mozdult többé. A feje sistergett és füstölt.

Bővebben ...
Költészet

Halmosi Sándor versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Kabátujjukban több élet volt, / mint az Egyesült Nemzetekben ma

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Veszprémi Szilveszter: Vers, amelyben a költő megint csak hisztikézik, nincs semmi látnivaló benne

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Száva Csanád): A zebrán

Fotó: a szerző archívuma

Kissé félrenyomtad az embereket, szinte lökdösődés nélkül, mégis makacsul, ahogy a te korodra hál’Isten megtanultad. Képes vagy helyet csinálni magadnak közöttük. Diszkréten csináltad, a kíváncsiság nem kínzó betegség, nem alapösztön, nem kell könyökölni miatta.

Bővebben ...
Költészet

Peer Krisztián versei

Fotó: Schillinger Gyöngyvér

és csak menni, menni a nyelvvel / a totál szenilis Sanyi bácsi után

Bővebben ...
Fotó: Kapolka Gábor

Neszlár Sándor prózája

Nem akarlak sürgetni, de hamarosan indulnod kell! Hogy már ezzel is sürgetlek? Valóban igazad van, de én is csak a dolgomat végzem.

 
Rólad
 

Igen, jól látod ez te vagy. Hogy nem erre számítottál? Pedig hányszor álmodtál erről is. Megszoktad már, vagy fogjam még a kezed?

Íme a barátaid, a családod. Nézd, még ő is itt van, pedig róla képzelted volna legkevésbé, hogy eljön. Gondoltad volna? Pedig, hogy összetörte a szíved. Nem, egyáltalán nem gúnyolódom. Vagy nem így volt? Ugye azért később megkérdezted tőle, hogyan élte meg az egészet? Miért csóválod a fejed, valami rosszat kérdeztem?

Gyere, járjuk körbe őket, nyugodt lehetsz, most nem fognak törődni veled, hisz önzőek és éhesek. Esznek és isznak – közben meg – próbálnak bepótolni sok évnyi beszélgetést, vitát. Persze diszkréten csinálják. Több emberre számítottál, ugye? Nem kell szégyellned magad, itt nincs minőségi, mennyiségi tét, itt csak te vagy.

Igyál, látom még nem fogtad fel igazán. Köszönöm, én soha nem iszom munka közben.

Szerintem teljesen felesleges őket bemutatnod nekem, jobban ismerem az egész bagázst, mint ők saját magukat. Ám ha gondolod, csak nyugodtan, hisz ez is része az egésznek. Nem, egyáltalán nem vagyok lekezelő veled, hiába játszod itt nekem a sértődöttet, hogy is szoktad mondani: ezek tények, fájdalmas, de őszinte tények.

Nem akarlak sürgetni, de hamarosan indulnod kell! Hogy már ezzel is sürgetlek? Valóban igazad van, de én is csak a dolgomat végzem.

*

A távozás helyett a mosdóba mégy? Ez is egy döntés: elodázni a nyilvánvalót. Ám most hiába csinálod végig a rutinmozdulatokat, nem fognak segíteni. Ez nem egy rossz álom, hisz megcsípted magad többször is, megharaptad az ujjadat, de ettől nem fog megváltozni semmi. Igen, érzed a fájdalmat, csak annyi a különbség, hogy sokkal tompábban. Legszívesebben fejjel mennél neki a falnak? Csak tessék!

 
 

Nehezen szokod meg, hogy nem korlátoz a fájdalom? Ez tetszik, amit mondasz, valóban, ez egy kifinomultan kegyetlen ajándék. Hát, ha így gondolod, játssz vele kicsit, én mindenesetre egyedül hagylak. Ránézek kicsit a társaságodra, hogyan éledeznek a hír után. Szerencsére néhányan tudnak azért természetesen és ösztönösen viselkedni. Nem, most nem rólad beszélek, hanem róluk, róluk ott kint. Bevallom, ezt szeretem a legjobban az egészben. Talán, mert ilyenkor mindig elhiszem nekik, hogy őszinték magukkal, kár, hogy csak most, és hogy ilyen rövid ideig.

*

Maradjak inkább? Nem szokták kérni, de nem is szeretem. Legalább ne ordíts, elég a hányingert leküzdenem, sohasem bírtam a vért. Gyere, hadd töröljem le a homlokodról a vért. Szerencsére ebben is mértéket tartasz. Őszintén mondom, sajnáltalak is, amikor megtudtam! Mert olyan elegánsan kezdted el kezelni, hogy az tényleg ritka. Nem tetszik a védőfelszerelésem meg a kesztyűm? Tudod csak az óvatosság és a tapasztalat miatt. Gyakran órákig kell takarítanom, mert a telhetetlenek képtelenek felfogni, hogy lehetséges, fájdalom nélkül létezni, még ha ilyen rövid ideig is. Megdöbbennél, ha látnád, hogy mi mindenre képesek, többnyire fejjel a falnak, a végkimerültségig, engem meg a hányinger kerülget. Ahogy gondolod, ihatsz még egyet, de jobb előbb túllenni rajta. Bízz bennem!

 
                                                                                                                                     Fotó: Fortepan

 

Neszlár Sándor 1980-ban született Sátoraljaújhelyen. Író, a Csimota Kiadó szerkesztője, a FISZ elnökségi tagja. Első kötete 2009-ben jelent meg, Inter Presszó címmel, a FISZ gondozásában.