Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Simon Bettina a Litmusz Műhelyben

Fotó: Simon Bettina

Vendégünk volt Simon Bettina író, költő, művészettörténész, aki szerint a „mi az irodalom?” kérdés maga az irodalom.

Bővebben ...
Költészet

Farkas Arnold Levente versei

Fotó: A szerző archívuma.

hallottalak sírni uram / de a könnyed bizonytal / an bizonytalan minden

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Simon Bettina - Kerber Balázs - Körtesi Márton: Az éjszaka fényszíve

Fotó: Litmusz Műhely

Ömlik belőlem / a malőr, idegesen bámulom a csillárt, / a hátam mögött érzem a fintorgást, / és megtölti az éjszaka kezemben a poharat.

Bővebben ...
Költészet

Szabó Gergely versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

bárcsaknénik és bezzegbácsik ökoszivárványos szatyraiba / szorult mákszemként hallgatunk 

Bővebben ...
Próza

Palotai Péter: Limbó Hintó

Fotó: Fejes Márton

Most, hogy járműtulajdonossá válok, eldöntöttem, hogy vállalkozni fogok – haladjunk a korral –, és Pityuval közösen csapatjuk majd az utakon. Szóval, modernizálunk. Megyünk az úri negyedbe, szekérrel. Nem is hinné el senki, mi mindent kidobnak a naccságák. Mi meg begyűjtjük, de most már majd ipari mértékben, nem csak úgy kicsiben. A hasznos limlom megy a zsibire, eladjuk. 

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Ideje a megbecsülésnek - Lapszemle irodalmi folyóiratok december és januári lapszámaiból

Montázs: SZIFONline

Talán senki nem vitatja, hogy a magyar irodalmi folyóiratok minősége messze túlszárnyalja azt, amit egyre szűkösebb anyagi támogatottságuk megengedne. Emiatt lapszemlém vélhetően akkor járna el helyesen, ha minden egyes december-januári megjelenést végigvenne. Ez azonban egy jótékony, ám voltaképp megúszós írást eredményezne. Merthogy miután befutott a felkérés e feladat elvégzésére, – hogy a lapszemle ne ,,csak” lapszemle legyen – zsigerből egészen más gondolatok is elkezdtek kavarogni bennem, melyeknek közös pontjaként tűnt fel a talán folyóiratszemlébe nem illő illetlen kérdés, hogy mi az, ami hiányzik?

Bővebben ...
Költészet

Szűcs Anna Emília: a körmök rossz sorrendben nőnek

Fotó: Ladányi Jancsó Jákob

azt hajtogatod, a rosszul megválasztott szavak ölnek, / de szerintünk a jól megválasztottak is

Bővebben ...
Költészet

Majláth Ákos versei

Fotó: Gyéresi Orsolya

A többi mag jó földbe esett. / Szárba szökkent ott a szégyen, / burjánzottak az önvádlás sötétzöld / levelei. Később termést hoztak: / gyomorgörcsöt, értelmetlen alázatot. / Egyik harmincszorost, / másik hatvanszorost, / sőt, volt amelyik százszorost.

Bővebben ...
Fotó: Orczy Rafael

Leállósáv

Ha megmondják, mi van a csatornával meg a gázzal, akkor is megvette volna a házat, ugyanennyiért. Jó, levonja a vételi árból az összeget, de bazmeg, megvette volna, így meg be kellett hajtani rajtuk utólag. Indokolatlan borostyánrugdalás következett, kapott a rozsdás ajtó is, végre kitárta.

I.

            Tolatva lehetett csak beállni, előtte elrugdalta az útból a borostyánt. Már vagy két éve ott laktak, megszokta, hogy az utcán parkol, most mégis be kellett állnia a garázsba, munkálatok folytak az utcán. Olyan indulat fogta el, ahogy a nyikorgó garázsajtóval szenvedett, mint közvetlen házvásárlás után, mikor összeállt a kép, hogy az a szerencsétlen faszfej meg a manipulatív ex-felesége hogy baszták át őt a válásuk farvizén.

            Ha megmondják, mi van a csatornával meg a gázzal, akkor is megvette volna a házat, ugyanennyiért. Jó, levonja a vételi árból az összeget, de bazmeg, megvette volna, így meg be kellett hajtani rajtuk utólag. Indokolatlan borostyánrugdalás következett, kapott a rozsdás ajtó is, végre kitárta.

            Az ajtó belső oldalára krétával írt valamit az előző lakó kisfia. Kibetűzte a beömlő fényben, arrébb gurított egy berohadt bojlert, apró, fonnyadt dísztökök gurultak elő valahonnan, átdöfte a krokszpapucs talpát egy rozsdás szög, épp megkarcolta a talpát.

            Most már volt elég hely a kocsinak, óvatosan manőverezett, a tükörbe se nézett, csak maga elé, mintha évek óta ezt a tolatást gyakorolta volna, slisszant a dohos garázsba, rekedt, igyekvő hangja volt az előző tulajnak, már megint múlt az indulat, leginkább a borostyánt sajnálta, az végképp nem tehetett arról, hogy ő két éve kissé át lett baszva.

Gáti György: Az őr, Kronstadt, 2014 70x100cm

A szöveget Gáti György: Az őr, Kronstadt, 2014 70x100cm című, fentebb látható fotográfiája inspirálta. Köszönjük Gáti Györgynek, hogy hozzájárult a fénykép közléséhez!

II.

            Látta, hogy jönnek a belső sávban, mégis belekezdett az előzésbe, a megengedett sebességhatárig gyorsult, már a seggében volt a másik, öreg Opel, idegesen cikázott mögötte, szokjad kicsit, faszba rohansz. Mikor végül elengedte, megnézte magának, kötekedésre termett homlokcsont, fáradt arc, nem nézett vissza rá, meredt előre, mellette csapott állú nő idegeskedett.

            Pár kilométerrel később beállt a sztráda, az opeles ott cikázott pár autóval előtte, sarokba szorított rágcsáló, valahogy kievickélt a leállósávba, ott megint gyorsulni kezdett, egy terepjáróval ütközött, az Opel az oldalára borult, a terepjáró vadrácsa behajlott. Kimásztak, míg a férfi a terepjáróssal vitatkozott, a csapott állú nő a szalagkorlátra görnyedt, egy munkáskisbusz állt meg mellettük, visszaborították az Opelt.

            Megszűnt a dugó, újra előzésben volt, kihangosította a hívást:

            – Vezetek, mondjad!

            – Bejöhetünk? Itt állunk a géppel! Ezzel egy perc alatt kikapjuk!

            – Kik vagytok? Hova akartok bejönni? Mit akartok kikapni!?

Sercegés, szétkapcsolt, a parkolóban nézte a telefonját, a számot sem írta ki.

Aznap este vagy hetekkel később ért haza, a járvány miatt alig lehetett közlekedni.   

            Otthon a kapu tárva, a sáros lánctalpnyom a hátsó kertbe vezetett, szétdúlva az ágyások, a drótkerítés kétfelé penderülve, és mint egy megmerevedett óriáspolip, ott feküdt a vaskos juhar tönkje az ágyásokon, az egyik gyökércsonkon szakadt kötélmaradvány. Megmozdítani se tudta a rönköt, címeres féltéglát ölelt a karvastagságú gyökér, rozsdás, vaskos fémdarabok a rönkbe nőve. A földet se nagyon lehetett belőle kipucolni, az összenőtt sitt-fém-gyökérmasszívumról lecsúszott az ásó, lepattant a csákány.

            Hagyta pár évig, a korhadástól csak könnyebb lesz, párhavonta megült a rönk mellett, lefűrészelte a száradt gyökereket, megtapogatta a taplógombákat, aztán újra megtapogatta, de azokat nem törte le. Most már meg lehetett mozdítani a rönköt, százlábú ficánkolt, néhány pincebogár futkorászott, egy pajor belassult mozdulattal fordult a hirtelen fény felé.

 

Borbáth Péter író, túravezető, főként Latin-Amerikába visz utakat, eddig két mesekönyve jelent meg Sündör és Niru: Sündör nyomában, Sündör és Niru: Együtt a Pörkeföldre. Legutóbbi fordítása: Afonso Cruz: Időtlen napló.