Hírlevél feliratkozás

Keresés

Folyó/irat/mentés

Kádár Fruzsina: Pályakezdés mesterfokon – 2025 szeptember-októberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

A-tól Z-ig irodalmi folyóiratot nem sokszor böngész végig az ember, akkor sem, ha vérbeli bölcsész. Szomorú felismerés, letagadni aligha lehet, esetleg rendszeres Írók Boltjába járással kompenzálni. Egy vers, próza, esetleg tanulmány kedvéért képes vagyok egész lapszámok megvételére, hogy aztán időhiányt meg egyéb kifogásokat mormolva nagy eséllyel többet feléjük se nézzek. Pedig jó elmerülni egy-egy szerkesztői koncepció mikrokozmoszában, tüzetesen átrágni magam a különféle tematikus blokkokon, nyomdafriss megjelenéseken, sehol máshol fel nem lelhető szakmunkákon. Le kell lassulni kicsit, hogy élvezni lehessen a papíralapú folyóiratok világát – a lapszemléhez válogatva is valahol ezt az érzést igyekeztem nyakon csípni.

Bővebben ...
Költészet

Gyetvai Balázs: Lerakódás

Fotó: A szerző archívuma

a zuhany alatt / átfolyik lassan a jelenbe

Bővebben ...
Költészet

Ormay Lili Zsófia: Hegyek

Fotó: Pauline Villain

borostádon naplemente / szád sarkában fűvel benőtt út

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Endrey-Nagy Ágoston: Magyarázat

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Raphael Dagold versei (f. Murányi Zita)

https://www.raphaeldagold.com/

Amikor a fekete kis kecske vére lefolyik / a vágóhíd padlóján a parasztház mögött

Bővebben ...
Próza

Varga László Edgár: Iepuraș Béla

Fotó: Szentes Zágon

Csak az általános idő múlásával vált lassan nyilvánvalóvá, hogy az ő, a Iepuraș Béla ideje nem múlik többé. Nem gyűltek például tovább a szeme sarkában a szarkalábak. Ha hetekig nem mosta meg, akkor sem zsírosodott a haja, sőt nem is nőtt. Nem nőtt a körme sem, de ami igazán meglepte: nem nőttek többé a metszőfogai.

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Kiss Lóránt: Hasítás

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű II.

Fotó: Giovanni Previdi

A Corso Italián hömpölygött a tömeg. A bárok neonfényei és a lampionok, a folyamatos, nagyhangú lárma, a fagyi-, ostya- és pizzaillat ébren tartotta a várost. Az izzadt turisták egymásra torlódtak, mindenki a Bovio térre igyekezett, hogy le ne maradjon a tűzijátékról. A türelmetlen sokaság elbágyasztott, elringatott. Hagytam magam sodorni.

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű I.

Fotó: Giovanni Previdi

Folyamatosan beszéltünk, mégsem mondtunk semmit: csak a test számított, a magnetikus vonzású. Csiklandozásokból, ingerlésekből állt a nyelvünk, térdek és könyökök összekoccanásából. A kabócák ciripelése az ágak alkotta boltívből fülsértő volt, de csak növelte az érzést: itt akarunk maradni, ahol olyan erősen dübörög az élet, hogy az már súrolja a halhatatlanságot.

Bővebben ...
Próza

Tóth Vivien: Elefántsimogató (regényrészlet)

Fotó: Szokodi Bea

A többiekkel gyógyszerosztásnál koccintunk az újévre egy pohár vízzel. Még utoljára kinézek az utcára, ahonnan egyre több dudaszó szűrődik be.

Bővebben ...
Költészet

Vida Kamilla versei

Fotós: Sivák Zsófia

mindegy: a sznobokat az első könyvemben már úgyis elijesztettem!

Bővebben ...
Fotó: Ozsváth Zsuzsa

Piros

A muskátli tehát mindegy. Régen, egy pályaudvaron megállt a vonat, leszállt róla egy lány, és izgatott léptekkel indult egy fiú felé, akinek a szeme könnyes volt a várakozástól, és a karok kinyíltak és bezáródtak egy-egy háttájon.

Az nem lehet, hogy pár óra alatt eltűnjön a muskátliról a piros. Vagy összezárta szirmait, vagy valaki letépte. Végül is szakított már le neki fiú muskátlivirágot éjszaka, és a muskátli virága piros volt és a szirmok csak úgy mutogatták bibéjüket. Tehát az nem lehet, hogy a koraesti órákra hivatkozva a virág oly hamar nyugovóra térjen. Azt jelenti, valaki letépte a pirosat. Lesz min puffogjon a bérház földszinti nénije. A múltkor is puffogott, mikor ellopták a cserepes növényeit, majd kiírta egy táblára, hogy a tolvaj karja is száradjon el, ne csak az eltulajdonított növények.

Annak a fiúnak barátnője volt, miközben nekem udvarolt, gondolta. Végül is finoman a tudomására hoztam, hogy engem ez a dolog így nem érdekel. És ez sem fontos, ahogy tulajdonképpen a muskátli sem. Nem ez a fontos. Az emlékezés, mint szlalom-trükk, ürügy, az agy védekezési mechanizmusa bizonyos jelen idejű történések feldolgozhatatlansága ellenében – alkalmazkodik a körülményekhez; csal, mint a piaci árusok mérlege. Hogy pluszban vagy mínuszban, az egyén aktuális szadizmusától függ. És ha az egyén minden jelen idejű történést feldolgozhatatlannak ítél meg, és minden alkalommal inkább az emlékezést választja, kitér, feltúrja a romokat, és roppantul sajnálja magát, hogy nem elég, hogy ez is, de még amaz is milyen rossz volt, akkor már sohasem bízhat meg a piaci árusok mérlegében, mert mindig csalni fog, és öntudatlanul is a becstelen eladókat fogja választani vásárláskor, aztán puffoghat, hogy milyen nyomorult világ ez, hogy még a piacon is át akarják verni.

A muskátli tehát mindegy. Régen, egy pályaudvaron megállt a vonat, leszállt róla egy lány, és izgatott léptekkel indult egy fiú felé, akinek a szeme könnyes volt a várakozástól, és a karok kinyíltak és bezáródtak egy-egy háttájon. Ezt addig ismételgették, amíg már alig nyílt kar, és alig is záródott. Amikor nyílt, tétován záródott; máskor meg mintha eleve beragadt volna a fogó, de azért némi rángatás után sikerült abszolválni a mozdulatot. Ez így ment egy ideig, aztán a rendszer bedöglött. Ebből a történetből sok magyarázó körülmény hiányzik, amitől érthetővé válna a rendszer bukása, és ha ez a történet emlék – mert az egyén fejében egy kitalált történet is múlt idejűvé válik –, akkor ez az emlékezet tagadása. Hol van már ettől a csaló mérleg, és hol van még ettől a csaló árus.

Talán mégsem mindegy a muskátli. A körülmények nem engedik. A néni és az eltulajdonított növények, a kiírás a táblán, igen, ezek fontosak. A piros, hogy erről miért jutott eszébe az az egykori fiú, és hogy az ’egykori fiú’ szókapcsolatból csak a fiú a fontos, és az, amit jelen idejűleg jelent. Most épp átmegy a szobán. Rizst főzni. A konyhaszekrényen pakolászik. Koccan egy fazék a fedővel. Most a vágódeszka koppan. Répavagdalás. Olajsercenés. Mit jelent ez a fiú. Levendulát tépett egy köztéri virágágyásból molyok ellen. Elvitte libegőzni. Elvitte óriás rántotthúst enni óriás körettel. Elvitte egy istentelenül ronda köztéri szobron hüledezni. Satöbbi. Nem ezt jelenti. A fiú ismét átmegy a szobán. Most süt a nap, holnap lezúz a vihar. Sok a törmelék. Újra és újra felépített ház. Felhőátvonulások, napsütés. Újra, és újra. Szavak, amelyek nem neki szólnak, de ő a megszólított. Szavak, amelyek lezúznak. Szavak, amelyek neki szólnak. Fekete, fehér. Igen, nem, talán. Szerelem, gyomorideg. Aknamező. Ne csak a növény, de a kezed is száradjon el, amivel loptál.

Ozsváth Zsuzsa (1992, Nagyvárad) költő, író, képzőművész. Részt vesz az Élő Várad Mozgalom projektjeiben, tagja a Fiatal Írók Szövetségének. Kötete: Előző részek (2020, FISZ)