Várható főnyeremények

Részletek

Írta: Ádám Szilamér

Meztelenül állt, és az okokat kereste, hogy legalább a pasik terén miért nem volt szerencséje, ha már az élet más területein, most már teljes bizonyossággal kijelenthetően megbukott. Korához képest teljesen jól néz ki, a teste az utóbbi tíz évben alig változott. Azon gondolkodott, vajon egy gazdag pasit fogni van-e nagyobb esélye vagy megütni az EuroJackpotot.

Valósággal marta a júliusi nap a fehérkés bőrét, ahogy ott állt a dohánybolt előtt a térkövezett járdán, sehol egy fa, sehol egy árnyék, csak a kövér izzadságcseppek, amik a homlokán, a két melle közti árokban meg a vizes hátán gördültek lefelé a szellőtlen forróságban. Egyik kezében a munkaviszony megszűnését igazoló papírt szorongatta, a másikban a két lottószelvényt, és ahogy hunyorgott a fehér és szürke felületeken felerősödött káprázatban, gondolatai csak a körül a gyönyörű Ray-Ban napszemüveg körül forogtak, melyet a lottózó felé menet látott meg egy drága optika kirakatában. Arra gondolt, ha megnyeri azt a beláthatatlanul sok pénzt, az első lesz, hogy megveszi, és végre hunyorgás nélkül, ami hosszútávon azt jelenti: ráncok nélkül járhat bármilyen verőfényes napsütésben.

Hogy bezárják a város egyetlen textilgyárát, néhány hónappal azelőtt szellőztették meg, hogy Zsuzsa a Kossuth téri lottózó előtt izzadt. A megrendelések a tavaszi esővel apadtak el teljesen, a nyugati luxusmárka attól fogva Egyiptomban varratta az öltönyeit. Ennyit erről, gondolta, ahogy a gyár kapuján át több száz menesztett kollégájával együtt megindult a központ felé, miközben a külföldi munkalehetőségeken rágódott. Egy német vagy holland kisvárosba képzelte magát, kezdésként csak takarítana, majd megtanulná a nyelvet, és talán valami képzésre is be tudna iratkozni. Pár év múlva aztán, negyven körül már egészen jó élete lehetne. De álmodozásában megakasztotta egy mély morajlással kigördülő ezüstös terepjáró, a főnökasszony mercije és a feléje száguldozó átkozódások raja. Megüti még ő is magát, kopogott a szélvédőn a gyenge vigasz, de Zsuzsa gondolatai már egy új esély irányába terelődtek, egy végső, és minden problémát megoldó lehetőség felé: a lottóra gondolt, amiről eddig hallani sem akart sem ő, sem pedig családja, és a gondolatot, hogy talán most is valami alvilági hatalom ereje veszi rá erre, igyekezett elhessegetni, ahogy letért a hazafelé vezető útról, és az egyetlen, általa ismert lottózó felé vette az irányt.

A Kossuth téri iroda ajtaja kissé szorult, de második próbálkozásra bejutott az enyhén izzadság-, alkohol-, és dohszagú, de legalább hűvös kis helyiségbe. Egy férfi ült a kis szoba egyetlen bárszékén, olcsó, hideg dobozos sört szorongatva, a pult mögött pedig fiatal nő hűsült a kis ventilátor szellőjében. Mindketten rászögezték a tekintetüket. Érezte, hogy nem ide való. Hogy én lottózzak? –  jutott eszébe, de az elárusítónő tekintete jelezte, hogy már nincs megállás, egy lottószelvényt szeretnék, botlott ki a száján, de a két alak nem mozdult. Milyet, kérdezett vissza a nő, miközben telefonját az asztalra csúsztatta és felállt a pult mögött, mint akinek eszébe jutott, hogy itt dolgozik, ötös, hatos, euro, skandi, sorolta, mert látta, hogy az ügyfélnek fogalma sincs az egészről. Hát, válaszolt óvatosan, mintha a szavak nem akarnának előbújni a gyomrából, őő, mondta, csak hogy ne hallgasson, míg megtalálja a megfelelő szót, nem tudom, melyiket éri meg, bökte ki végül se nem kérdésként se nem kijelentésként, mire az elárusító a kezében szorongatott írószerrel a férfival szembeni falra mutatott, heti nyeremények ott, mondta szárazon, és visszaült a telefonjával babrálni.

VÁRHATÓ FŐNYEREMÉNYEK, olvasta a táblán Zsuzsa, ÖTÖSLOTTÓ – 3 millió €, HATOSLOTTÓ – 200 ezer €, EUROJACKPOT – 90 millió €. Kilencven millió, nézett nagyot, majd kis gondolkodás után az elárusítóhoz fordult, szeretnék egy… kezdte, mire a nő ugyanazzal az írószerrel most a másik irányba mutatott. Szelvények ott, mondta hangsúlytalan robothangon. Egy kis állványon, a sörhöz közel különböző papírok sorakoztak, a férfi jobb kezéből áttette az italát a balba, pontosabban az ital maradt a kis asztalon, csupán a tartását biztosító kéz változott, megnyalta jobb kezének hüvelyk- és mutatóujját, majd egy szelvényt vett ki. Ötös lesz, mi, kérdezte, visszanyúlt az állványhoz meg egy EuroJackpot is, és az újabb szelvényt is az előző mellé tette, rákopogott, ezen aztán lehet akasztani, kacsintott, miközben széles mosolya felfedte kiaszott fogsorát. Jelölje be a számokat, itt ötöt, ezen meg megint ötöt, majd itt az alsó tízből kettőt, és annyi. A jokert ikszelje ki, nem kell az még magának, mondta segítőkészen, majd fizet a kisasszonynál. Zsuzsa pedig, hogy mihamarabb szabaduljon, szinte oda sem figyelve a számokra, beikszelte a kis négyzeteket, a pulthoz lépett, fizetett, és hogy lehetőleg senki ne lássa, hogy honnan jött ki, mert aztán mit mondanak, a szomszéd dohánybolt előtt fújta ki magát. Újra átadta magát a rekkenő hőségnek.

Nézte az ebédlőasztalára tett szelvényeket, kilencven millió Euró, kilencven, kóstolgatta a szám hangzását, de fel sem fogta az összeget. Két kezére támasztotta a fejét, ujjaival izzadt haját markolászta, miközben telefonján a számológépet nyitotta meg, beütötte a nyeremény összegét, azt viszont nem tudta eldönteni, merről kezdjen neki az osztásnak, úgyhogy kitörölte az egészet, és beírta az eddigi fizetését Euróra átszámolva. Négyszáz, szorozva tizenkettővel, aztán ezt, ha szerencséje van még beszorozhatja negyvennel, 192 ezer. Baszki, nyögte, mennyi hiányzik még a millióig, meg persze a többi nyolcvankilenc millióig, és a szíve hevesen kezdett verni, ahogy lassan el merte gondolni, hogy ennyi pénzzel mit megengedhet magának, először is azt a csinos Ray-Bant, és hogy végre itt hagyhatja ezt a két szobás kócerájt, amit amúgy szeret, de csak megszokásból, mint ahogy azzal a rég elbaszódott kapcsolatával volt, majd miután kissé összeszedte magát, hogy lemossa az izzadságára tapadt port és mocskot, a tusolóba lépve a lehullt csempék barázdált helyére tekintve először arra gondolt, hogy akkor végre lesz pénze felújítani a fürdőt, majd magán röhögve hangosan a hideg vízbe kiáltott, de hol leszek én ettől a lyuktól, ha nyerek, és boldogan áztatta magát a felhevült lakásban a hűs zuhany alatt.

Egészen biztos, hogy a Sátán elvette az eszét, emésztette magát a kávéját nyalogatva másnap és harmadnap is Zsuzsa, másrészt pedig, ha eddig nem volt, most sem lehet ekkora mázlim, ette magát miközben laptopján a kisváros állásajánlatait böngészte: szabóság, varroda. Nulla találat. Nemigen lepte meg az eredmény, aztán lefuttatta a keresést mindenféle szűrő nélkül is, de valahogy egyik ajánlat sem volt neki való. Gépészmérnököket, kamionsofőröket, esztergályosokat és raktárosokat kerestek (szigorúan csak férfiak jelentkezését várjuk!), majd előbb a works from home-ot írta be, majd a working abroad címszavakkal keresett új reményeket, de az ötvenedik Proffessional English Teaching jobs all around the globe után feladta, félretette laptopját, és rájött, hogy valami teljesen másnak kell jönnie.

A lesötétített hálószoba kopott tükrében nézte magát. Meztelenül állt, és az okokat kereste, hogy legalább a pasik terén miért nem volt szerencséje, ha már az élet más területein, most már teljes bizonyossággal kijelenthetően megbukott. Korához képest teljesen jól néz ki, a teste az utóbbi tíz évben alig változott. Azon gondolkodott, vajon egy gazdag pasit fogni van-e nagyobb esélye vagy megütni az EuroJackpotot.

Egy kis jégre kólát töltött és gombát aprított az ebédjéhez. Marci jutott eszébe, aki mindenbe gombát kért, még a palacsintára is rárakatta volna, és arra gondolt, ha kevésbé lett volna olyan átkozott, akkor most jól eléldegélnének kettecskén, de le kellett lépjen az is, mert nem volt neki elég egy pina. A barátaira gondolt, akiket elmart mellőle mind egy szálig, és a szüleire, akik végig Marcit pártolták, meg a vádjaikra, hogy úgy nem lehet megtartani egy férfit, ha nem csinálsz neki gyermeket. Hát hol cseszhette el, töprengett tovább, hogy mindenki ellene van, és tömte magába a paradicsomos-gombás pennét, miközben a kajához választott videó előtt egy távolról ismert arc lendületes hangon mesélte, hogy a régió ismét a fejlődés útjára áll.

Három hónap, és a pénze elfogy teljesen, aztán nincs tovább, kampó, gondolta és a kanapéba süppedve nézte az asztalra tett kis pénzkupacot. Képes volt akár órákon át azon töprengeni a munkakeresés fáradalmai között, hogy mihez kezdene a lottónyereménnyel. Az biztos, hogy elköltözne valami szép helyre, és talán még a szüleinek is adna valamennyicskét.

Már minden cikket elolvasott és minden videót megnézett, ami a life of a lottery winner keresésére bukkant fel, és rájött, hogy ha nyer, ezt az életét, ezt a negyedik emeleti szaunás életét mindörökre hátra kell hagynia. Akkor majd több osztállyal is előre kerül, mert ha valaki gazdag, úgy is kell éljen, mint a gazdagok, a szerénység határain belül persze, de hogy milyen élet van a negyedik emeleten túl, arról nem sok fogalma volt. A térképen olasz meg francia tengerparti kisvárosokat nézett, és egy álomszerű élet körvonalazódott lassan előtte, mely az áthevült kétszobás panelban végtelenül távolinak tűnt. Megtalálta viszont a tökéletes YouTube-csatornát, amire tényleg szüksége lesz, ahol megtanítják arra, hogyan kell éljen egy milliomos. How To Start YOUR Luxury Lifestyle Journey olvasta a címet, és kattintott, How to look classy, és kattintott, 10 Things Elegant Ladies Never Do, és megnézte ezt is, és az az enyhe bizsergés, amit vásárláskor a hasában érzett, amint a képernyőről pár másodpercre kitekintett az asztalon heverő szelvényekre, előjött megint.

A húzásig aztán megpróbált megfeledkezni a dologról, új recepteket próbált ki, meg egy régi ismerősével egyeztetett valami olaszországi házvezetőnői állással kapcsolatban. Felderítette a kicsit megfoghatóbb jövő, végül is, mégiscsak egy olasz tengerparti városkában fog élni, ha bejön. A héten először ment ki a lakásból, a hőség megtört, az égen kellemesen szürke felhők mozgolódtak, a hűvös szél pedig lágyan szellőztette az áthevült várost. Gondolatban már Genova utcáin sétálgatott, miközben búcsúzni próbált eddigi életének egyetlen városától. A templom kapujában jutott eszébe a dátum: húzzák a lottót, mélyet nyelt, és érezte, ahogy az izzadság megindul a hátán, majd mereven keresztet vetett, megfordult, és hazasietett. A szelvényeket alig találta, az olaszországi lehetőség után valamelyik fiók aljára hányta be őket, bekapcsolta laptopját, a megfelelő oldalra lépett és várta, hogy a számok jöjjenek. Hat, olvasta az első számot a képernyőn és a szelvényén is, majd a tizenkettő következett, ami ugyancsak mindkét helyen szerepelt, aztán a húszas és így tovább. A zavarodottság meg a bizsergés már-már gyomorforgatóvá vált, az izzadság teljesen átitatta a pólóját. A monitorra meredt, lassacskán hátradőlt, csak nézte a számokat, és a külvilágból csak annyit érzékelt, hogy lassan besötétedik, a távolban pedig tompa dörgések hallatszanak. A huzat becsapta az ablakot, aztán az ég teljes erővel, három oldalról mosni kezdte a negyedik emeleti kis panel falait.

Ádám Szilamér (1997) Székelyudvarhely, Kolozsvár. Prózát, néha kritikát ír, jelenleg mesterszakos tanulmányait folytatja a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarának magyar irodalom szakán. Helyettes tanár.