Ady és a cigánypecsenye

Részletek

Írta: Sára-Csombor Rita

Az ízek, az illatok és a verssorok egyre erősebben hatottak rá, egyre fontosabbá vált számára Nóra. Várta, hogy leteljen a büntetés hete, utána ki tudtak menni a Várkapu kávézóba. Dupla eszpresszót ittak, és itt is rágyújthattak. A születésnapján Nóra egy közepesen rossz minőségű borral lepte meg Flórát.

Flóra sokat rágódott azon, hogy mit mondjon. Azzal mégsem állhatott elő, hogy jobban érezte magát Németországban, mint mondjuk Remeteszőlősön vagy Celldömölkön. Rahó és Vásárhely mentett a helyzeten, úgy döntött, innen közelít. Nem hagyta nyugodni a salzburgi lány. A parfümje még mindig kísértette. Az egyik kollégista társára emlékeztette az illata. Kántás Nóra egy évvel volt idősebb Flóránál. Különc, mélybarna szemű, jó illatú lány. Nem barátkozott. A kollégiumi gyűlések előtt mindig elfoglalta az egyik fotelt, pedig az a végzősök privilégiumának számított. De Nórára nem szóltak rá.

Akkoriban Flóra sem tartott be minden szabályt. A cigánypecsenye volt a kedvence, jó sok hagymával. Egyik délután kiment egy közeli étterembe, hogy nagy adag cigánypecsenyével térjen vissza a háromnegyed ötkor kezdődő tanulószobára. A megrökönyödött nevelő először szóhoz sem jutott, majd megpróbálta kitessékelni a lányt, aki szemrebbenés nélkül tolta a szájába a húsdarabokat és az extra fokhagymát. A sültkrumpliból megkínálta a mellette ülő Nórát, de a húsból nem adott neki. A szaft beborította a krumplidarabokat, úgyhogy jutott némi cigánypecsenyés íz Nóra szájába is. Majd, amikor Flóra befejezte az étkezést, felállt, kiment az irodalom szöveggyűjteményéért és egy Ady-kötetért, majd visszaült Nóra mellé. A nevelőre mosolygott, aki még mindig döbbenten bámult rá, és felcsapta az Ady-kötetet. Az aznapi verset szokás szerint bekeretezte ceruzával, a lapszélen dátumozta és Nóra elé tolta. Egyáltalán nem érdekelte, a nevelő mit akar. Kivénhedt, begyöpösödött picsának látta, aki nyugdíjkiegészítésként tekintett a kollégiumi tevékenységére. Ezt a fejéhez is vágta, amikor vacsora előtt félrehívta, és számonkérte őt. Elmondása szerint nem akarta zavarni a többi diákot, ezért hagyta, hogy Flóra egyen és öntörvényűen viselkedjen, de kifejtette, hogy ez nem méltó egy brútuszos diákhoz, és hogy szégyellje magát. Flóra viszont éppenséggel büszke volt arra, ahogyan intézte a dolgait, sőt, elmagyarázta azt is, hogy az angol elhúzódott, ő tehát csak a mentális egészségét védte, amikor kiment levegőzni és a testi egészsége érdekében is tett, hiszen az ebédről lecsúszott az óra miatt, az pedig nem jó, ha sokáig üres a gyomor. A nevelő ezzel nem tudott mit kezdeni, de a búcsúzásként odabökött begyöpösödött, vén picsa miatt egy hét kimenőmegvonást adott. Flóra emelt fővel fogadta a büntetést, Nóra pedig minden nap vásárolt neki. Hamar visszaért, és a tanulószobában együtt töltötték a kimenőidőt, amíg a nevelő megérkezett. Túró Rudit ettek, Adyt olvastak, és egyszer rá is gyújtottak.

Az ízek, az illatok és a verssorok egyre erősebben hatottak rá, egyre fontosabbá vált számára Nóra. Várta, hogy leteljen a büntetés hete, utána ki tudtak menni a Várkapu kávézóba. Dupla eszpresszót ittak, és itt is rágyújthattak. A születésnapján Nóra egy közepesen rossz minőségű borral lepte meg Flórát. Magukra zárták a tanulószoba szekrényének plafonig érő ajtaját, kényelmesen elhelyezkedtek és szép lassan megiszogatták a bort. Flóra ellazult, és nagyon jólesett neki Nóra közelsége. Ahogy egymáshoz értek, bizseregni kezdett. Nóra hagyta, hogy Flóra simogassa, Flóra pedig minden korty után megsimította a lányt.

Flórát Sára nővér bökte oldalba, aki a nagy, közös együttléten mellette ült. Hirtelen azt se tudta, hol van. Nem a beépített szekrényben ült Nórával, hanem a remeteszőlősi rekreációs terem hintázós székében, és ő következett a beszámolóval. Hirtelen nem tudott mit mondani, csak dadogott, hogy jól érezte magát, hogy szeretne majd németből is nyelvvizsgát, és köszöni a lehetőséget, hogy elutazhatott. Valaki megkérdezte tőle, hogy mi volt a legemlékezetesebb az út során. Egy pillanatra elgondolkodott, majd a nővérek kápolnájának tabernákulumáról kezdett áradozni. Hamar átadta a szót Sára nővérnek, aki mesélős kedvében volt, és legalább nyolc percig beszélt. Flóra közben Jácinta nővér tekintetét kereste. Összemosolyogtak, és néhány gesztussal egymás tudtára adták, hogy beszélni fognak az alkalom után.

Mire mindenki elmesélte az élményeit, a vesperás ideje következett. Flóra csak pár szót tudott váltani Jácintával, de szerencsére egymás mellé kerültek a vacsoránál. Igaz, nem tudtak teljesen felszabadultan beszélgetni, de mégis több volt a semminél. A vacsora végén Tánczos Eugénia nővér elmondta a következő tíz nap menetrendjét. Azok a nővérek, akik a személyesen vezetett lelkigyakorlatra jelentkeztek, már a laudes után elvonulnak majd, és egészen a lelkigyakorlat végéig tartják a mélyszilenciumot. Akik már részt vettek ezen a lelkigyakorlaton, azoknak a laudes után eligazítást jelentett be a házfőnök, hiszen az ő feladatuk lesz, hogy az előttük álló tíz napban ellássák a lelkigyakorlatozókat, ehhez pedig összhangra és szervezettségre van szükség.

A kompletórium után mindenki elvonult. Flóra a szobájában pakolgatott, amikor csöndben kinyílt az ajtó, és Jácinta nővér jelent meg kerek mosollyal, pizsamában. Flóra majd kiugrott a bőréből. Az ágyra ültek, mert a fotel, amit Flóra a korábban meghalt Placída nővértől örökölt, tele volt ruhákkal. Flóra az ágyat is Placída nővér halála után kapta meg. Éjszakánként, amikor nem tudott aludni, próbálta elképzelni, hogy Placída nővér feje melyik irányba nézhetett, amikor meghalt. Vajon a vízhatlan ágyneműhuzat elegendő védelmet nyújtott az elernyedés utáni balesetek ellen, vagy Blanka nővér szorgos tisztogatásának köszönhető, hogy nem maradt árulkodó jel? Flóra Jácinta ölébe hajtotta a fejét. A pizsamán keresztül érezte, hogy nincs rajta melltartó. Jácintát nem zavarta, hogy Flóra a mellét nézte, a legnagyobb természetességgel simogatta a lány frissen mosott haját. Flóra bámulta Jácinta mellét, de tudta, hogy nem szabad megérinteni. A szilencium egyre nehezebbé vált, képtelen volt leállítani az őrjítő folyamatot. Flóra se Tamást, se Jácintát nem tudta elengedni, de a fogadalomhosszabbítás is ott keringett a csöndben, mint valami vágyott és rettegett cél. Azt remélte, hogy talán jobb lesz a fogadalomtétel után, hogy a szentségi pecsét kiemeli ebből az állapotból. De addig még tíz hosszú, csendes nap várta, napi egyszer beszélhetett előre meghatározott időben a lelkigyakorlatot tartó atyával. Várt, félt, bízott, majd nagy nehezen elaludt.

Csombor Rita 1985-ben született. Középiskolai magyartanár, PhD hallgató a Szegeden. Első verseskötete 2018-ban jelent meg Smink nélkül címmel a FISZ Könyvek Sorozatban.