Gábriel
- Részletek
- Írta: Gerebenics Nóra
Tizennégy órája nem evett a cukorterheléses vizsgálat miatt. Reggel nyolckor megitatták vele a glükózos vizet, amit kis híján kihányt. A vérvételek között a váróban émelyegve igyekezett ébren tartani magát. Beállított egy figyelmeztetést, ami negyedóránként jelezte, hogy vizet kell innia. Ez hatásos módszernek bizonyult.
Megint azt álmodta, hogy az utolsó lépcsőfokról leesik. Rúgott is egyet, zsizsegő hangot adott a takaró. Felült az ágyon és kinézett az ablakon. Hajnali hat felé járhatott, fakón tornyosultak odakint a háztetők.
Tizennégy órája nem evett a cukorterheléses vizsgálat miatt. Reggel nyolckor megitatták vele a glükózos vizet, amit kis híján kihányt. A vérvételek között a váróban émelyegve igyekezett ébren tartani magát. Beállított egy figyelmeztetést, ami negyedóránként jelezte, hogy vizet kell innia. Ez hatásos módszernek bizonyult. Délután ért véget a vizsgálat. Amint megette, vagy inkább felfalta a párizsis zsemléjét, szólította egy doktornő. Nem a saját kezelőorvosa. Sejtette, hogy rossz hírt közölnek vele.
Letargikus hangulatban indult hazafelé. Az aluljáróban letette az újonnan kapott vércukorszint naplóktól nehezedő táskáját és átmozgatta a vállait. Akkor vette észre a képeslapokat árusító fiatal lányt. Ismerős volt; az évfolyamtársa lehetett általánosban, csak szőke lett, és vékony volt, ahogy régen is. Épp megállt nála valaki, ezért Gabi nem szólította meg. A következő héten ismét arra járt, és újra megpillantotta a lányt. Úgy döntött, odasétál hozzá, ha már így alakult. A lány emlékezett Gabira, de bevallotta, hogy csak halványan dereng neki. Néhány percig beszélgettek, Iliről kiderült, hogy árufeltöltőként dolgozott különböző hipermarketekben, csak éppen munka nélkül maradt, ezért árul képeslapokat, erre Gabi csak félénken merte elárulni, hogy ő egy kis reklámügynökségnél irodavezető. Adott neki egy névjegyet, és azt javasolta, legközelebb üljenek be valahova. Ili csak hümmögött.
Másnap délután megcsörrent Gabi telefonja. Ismeretlen szám hívta. Ili rekedtes, szoprán hangja köszönt neki. Találkozni akart, azt mondta, neki már ezen a héten is megfelel. Egy belvárosi cukrászdában látták egymást viszont. Kávézás közben felidézték az iskolai emlékeket, volt néhány közös tanáruk és ismerősük is, de a röplabdaedzésekről beszéltek a legtöbbet: Ili adta a legjobb szervákat, Gabi viszont annyira kerülte a felé érkező labdákat, hogy a tornatanár rendszeresen rászólt: szedje össze magát. Gabi percek alatt bizalmasának érezte Ilit, és csak egyetlen pillanatra érte váratlanul, mikor a lány megkérdezte tőle, hogy venne-e neki egy terhességi tesztet – a pasija lelécelt Ausztriába, ő pedig le van égve kicsit, de amint tudja, visszafizeti az árát Gabinak.
Gabi kérdés nélkül mondott igent, megkérte Ilit, hogy várjon az asztalnál, amíg ő átszalad a közeli gyógyszertárba. A pultnál félénken elmotyogta, hogy mit szeretne, várta a gyógyszertáros reakcióját, de az pókerarccal hozta ki a kért tesztet. Visszament a cukrászdába, átadta a zizegő fehér zacskót Ilinek. Jelentőségteljesnek értékelte ezt a pillanatot, amolyan felbonthatatlan szerződésnek kettejük között. Ili remegő kezekkel és hangon kérte meg, hogy kísérje be a mosdóba. Gabi ettől egyszerre lett felhőtlenül boldog és feszült.
A csapoknál állt, próbálta minél szorosabban egymáshoz nyomni az ujjbegyeit, amíg várta, hogy végezzen Ili. Egy pillanat – hallatszott a fülkéből –, mindjárt látszani fog! Aztán elemi robajjal csapódott ki a mosdó ajtaja, és Ili falfehérre vált arccal, a sírás határán rohant ki rajta. Gabi felkapta a mosdó padlójára hajított tesztet, egy zsebkendőbe csomagolva a táskájába dobta, majd Ili után szaladt, de a lány már messzire járt. Amíg a számlára várt, visszaült az asztalukhoz és gondterhelten szuggerálta Ili tejeskávéját, amit mostanra teljesen kihűlt.
Otthon első dolga volt kivenni a táskájából az egyik arkangyalról elnevezett tesztet, és betenni a felső konyhafiókba a cukorterheléses vizsgálata lelete mellé, amin az szerepelt, hogy kettes típusú diabétesze van. Tudta, hogy valószínűleg soha többé nem fogja látni Ilit, és elgondolkodott azon, hogy talán innentől kezdve metró helyett busszal kéne járnia.
Aznap éjjel azt álmodta, hogy egy totyogós kisfiúval kézen fogva sétál a vidámparkban és vattacukrot tépked, aztán megbotlanak egy kátyúban. Gabi ekkor arra riadt fel, hogy lerúgta a lábáról a takarót.
Gerebenics Nóra 1990-ben született Budapesten. A Károli Gáspár Református Egyetem szabadbölcsészet/kommunikáció szakán és Metropolitan Egyetem forgatókönyvíró/film dramaturg szakán diplomázott. 2017 óta publikál novellákat.
