Burok

Részletek

Írta: Szirmai Panni

Még tudja, hányadik emeleten lakik, de az utcanév már kiment a fejéből. Az ismétlődő teendők görgetik előre az egyforma napokat, heteket.

Külvárosi tízemeletes. Banyatank csattog a lépcsőn. Kétkerekű, háromlábú kentaurként küzdi le magát a negyedikről a bottal közlekedő néni. Nem működik a lift. A közeli piacra megy ma is, és ugyanazokkal pakolja tele a táskát. Felcibálja a lépcsőn a beszerzett javakat. Ugyanezt az otthonkát viseli hetek óta. A konyhaasztalról összekotorja a nem létező morzsákat. Helyet csinál az üres és félig teli befőttesüvegek között. Gépiesen kipakol a viaszkosvászon abroszra. Karfiol, savanyú káposzta, csirkenyak, parizer, szeletelt kenyér. Burokként öleli körbe a szűk konyha. Otthonos élettér, ahol mindennek megvan a helye. Még fel tudja idézni, hova járt dolgozni, hol kellett leszállni a buszról, de azt nem, hogy mivel foglalkozott. Még tudja, hányadik emeleten lakik, de az utcanév már kiment a fejéből. Az ismétlődő teendők görgetik előre az egyforma napokat, heteket.

Az aktív évtizedekben felhalmozódott emlékek és ismeretségek szétszálazhatatlanul összegubancolódtak a fejében. Ritkán keresik a rokonai. A családtagok nevei mintha egy lottósorsoláson használt óriási üveggömbbe kerültek volna, találomra húzott ki onnan egyet-egyet. A neveket viselők néha színes magazinokat hoznak neki. Már régóta bele sem lapoz az újságokba. Tévét nem néz, elveszett a távirányító.

Munkához lát. A karfiolokat gondosan elrejti a ruhásszekrényben. Betúrja a fejeket az abroszok és az ágyneműk közé. Alig bírja rácsukni az ajtót. A savanyú káposztát a virágfölddel megtömött mosógép mögé teszi. Térdre ereszkedve tolja egyre beljebb az új üveget, összekoccan az előzővel. Szuszogva feltápászkodik. A törölközőkkel kibélelt fürdőkádban néhány szobanövény kornyadozik. A nejlonzacskós csirkenyakat az ágyneműtartóba dugja. A hűtőben már nincs hely, megtelt régi cipőkkel. A sütőben üres mosószeres flakonok és konzervdobozok zsúfoldónak össze. A paplanokat az erkélyen tartja feltornyozva. A parizer következik: nézi a papírba csomagolt felvágottat, megeszik belőle egy szeletet. Elgondolkozva számolgatja, ami megmaradt. Tizenöt deka, de csak nyolc szelet. Már csak hét. Előkotor a konyhai káoszból egy régi margarinos tégelyt, beletesz három szeletet és az előszobai lábtörlőre teszi. Odahúzza a hokedlit, leül. Merengve néz, mintha várna valamire. Négy szelettel a kezében elbóbiskol.

Szirmai Panni 1988-ban született Budapesten. Doktori kutatását az ELTE-n végezte kísérleti költészet témában. Érdeklődése kiterjed az alternatív kultúrával és experimentális művészettel kapcsolatos kérdésekre.