Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Tóth Vivien: Elefántsimogató (regényrészlet)

Fotó: Szokodi Bea

A többiekkel gyógyszerosztásnál koccintunk az újévre egy pohár vízzel. Még utoljára kinézek az utcára, ahonnan egyre több dudaszó szűrődik be.

Bővebben ...
Költészet

Vida Kamilla versei

Fotós: Sivák Zsófia

mindegy: a sznobokat az első könyvemben már úgyis elijesztettem!

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Ferencz Mónika: Hiszti

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Költészet

Taizs Gergő versei

Fotó: Pápai Zoltán

A cilinderben üregedő nyúl / orrcimpáján a tenger habjai

 

A fénykörön túl

A takarás roppant rendszerében
az emberek úgy változnak,
hogy elfelejtenek szólni róla.
Engem arra szánt az Úr,
hogy vágyni tanuljak,
de sosem tanított meg
jól feledni.
Határozott bizonytalansággal,
szó- és számkivetettségben,
a hallgatás szemhéjnyi zsákutcájában
sosem leszek igazán
egymagam,
fogadkozom,
és lehugyozom a gyanútlan csillagokat.

 

Paphos nélküled

Nyikorog a reggel, a kertkapu, a hintaszék –
minden határos valamivel.
Aztán az ellobbanó felhők.
Az anyag szenvedő szerkezete.
A cilinderben üregedő nyúl
orrcimpáján a tenger habjai.
De mi okozza a bolygók táncát,
az aritmiát a harangszóban,
amikor félrevered szívemet?

 

Taizs Gergő 1984-ben született Tatabányán. Verset ír.
 
Költészet

Farkas Arnold Levente: teketória

Fotó: A szerző archívuma

mint / teketória nélküli szóban / a méla igazság

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Korda Bonifác: A nagy fölemelkedés

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor II.

Fotó: a szerző archívuma

Ha apám tudta, hogyan kell enni, akkor anyám azt tudja, hogyan kell koplalni. Egész gyerekkoromban vagy koplalt, vagy folyékony diétán volt, miközben apám zabált és dohányzott és énekelt és ivott.

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor I.

Fotó: a szerző archívuma

Amit nem merek elmondani anyámnak az az, hogy ez nem egy egyszerű húgyúti fertőzés. Apám családjában van egy széles körben elterjedt hiedelem, miszerint a szellemek lábtól felfelé hatolnak be egy nő testébe.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Eszter Hanna: lebegő

Fotó: Török Levente

sodrást ami elmossa / az elhordozott erőszakot

Bővebben ...
Próza

Kiszely Márk: Kapcsolati tőke

Fotó: a szerző archívuma

Volt ez a csajom Debrecenben. Cseresznyével egyensúlyozott az ajkán, a szemében gurámikat nevelt. Tubás volt, vagy tenorkürtös, nem tudom már, a rézfúvósok között ült, a rendezői balon. Ha a nevén szólítottam, nem figyelt oda. Ha hatszögbe rendeztem a díszköveket a teste körül, magához tért.

Bővebben ...
Költészet

Rostás Mihály versei

Fotó: A szerző archívuma

hogyha kezembe foghatnék / egy maréknyi időt

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Bartók Imre: 1939. szeptember 23.

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Fotó: Kovács Bodor Máté

Burok

Még tudja, hányadik emeleten lakik, de az utcanév már kiment a fejéből. Az ismétlődő teendők görgetik előre az egyforma napokat, heteket.

Külvárosi tízemeletes. Banyatank csattog a lépcsőn. Kétkerekű, háromlábú kentaurként küzdi le magát a negyedikről a bottal közlekedő néni. Nem működik a lift. A közeli piacra megy ma is, és ugyanazokkal pakolja tele a táskát. Felcibálja a lépcsőn a beszerzett javakat. Ugyanezt az otthonkát viseli hetek óta. A konyhaasztalról összekotorja a nem létező morzsákat. Helyet csinál az üres és félig teli befőttesüvegek között. Gépiesen kipakol a viaszkosvászon abroszra. Karfiol, savanyú káposzta, csirkenyak, parizer, szeletelt kenyér. Burokként öleli körbe a szűk konyha. Otthonos élettér, ahol mindennek megvan a helye. Még fel tudja idézni, hova járt dolgozni, hol kellett leszállni a buszról, de azt nem, hogy mivel foglalkozott. Még tudja, hányadik emeleten lakik, de az utcanév már kiment a fejéből. Az ismétlődő teendők görgetik előre az egyforma napokat, heteket.

Az aktív évtizedekben felhalmozódott emlékek és ismeretségek szétszálazhatatlanul összegubancolódtak a fejében. Ritkán keresik a rokonai. A családtagok nevei mintha egy lottósorsoláson használt óriási üveggömbbe kerültek volna, találomra húzott ki onnan egyet-egyet. A neveket viselők néha színes magazinokat hoznak neki. Már régóta bele sem lapoz az újságokba. Tévét nem néz, elveszett a távirányító.

Munkához lát. A karfiolokat gondosan elrejti a ruhásszekrényben. Betúrja a fejeket az abroszok és az ágyneműk közé. Alig bírja rácsukni az ajtót. A savanyú káposztát a virágfölddel megtömött mosógép mögé teszi. Térdre ereszkedve tolja egyre beljebb az új üveget, összekoccan az előzővel. Szuszogva feltápászkodik. A törölközőkkel kibélelt fürdőkádban néhány szobanövény kornyadozik. A nejlonzacskós csirkenyakat az ágyneműtartóba dugja. A hűtőben már nincs hely, megtelt régi cipőkkel. A sütőben üres mosószeres flakonok és konzervdobozok zsúfoldónak össze. A paplanokat az erkélyen tartja feltornyozva. A parizer következik: nézi a papírba csomagolt felvágottat, megeszik belőle egy szeletet. Elgondolkozva számolgatja, ami megmaradt. Tizenöt deka, de csak nyolc szelet. Már csak hét. Előkotor a konyhai káoszból egy régi margarinos tégelyt, beletesz három szeletet és az előszobai lábtörlőre teszi. Odahúzza a hokedlit, leül. Merengve néz, mintha várna valamire. Négy szelettel a kezében elbóbiskol.

Szirmai Panni 1988-ban született Budapesten. Doktori kutatását az ELTE-n végezte kísérleti költészet témában. Érdeklődése kiterjed az alternatív kultúrával és experimentális művészettel kapcsolatos kérdésekre.