Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Kiszely Márk: Kapcsolati tőke

Fotó: a szerző archívuma

Volt ez a csajom Debrecenben. Cseresznyével egyensúlyozott az ajkán, a szemében gurámikat nevelt. Tubás volt, vagy tenorkürtös, nem tudom már, a rézfúvósok között ült, a rendezői balon. Ha a nevén szólítottam, nem figyelt oda. Ha hatszögbe rendeztem a díszköveket a teste körül, magához tért.

Bővebben ...
Költészet

Rostás Mihály versei

hogyha kezembe foghatnék / egy maréknyi időt

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Bartók Imre: 1939. szeptember 23.

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Krumponyász-univerzum (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Róbert bal szeme az óramutató járása szerint, jobb szeme azzal ellentétesen forgott egyre gyorsabban, majd teljes testében rázkódni kezdett, a földre huppant, és nem mozdult többé. A feje sistergett és füstölt.

Bővebben ...
Költészet

Halmosi Sándor versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Kabátujjukban több élet volt, / mint az Egyesült Nemzetekben ma

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Veszprémi Szilveszter: Vers, amelyben a költő megint csak hisztikézik, nincs semmi látnivaló benne

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Száva Csanád): A zebrán

Fotó: a szerző archívuma

Kissé félrenyomtad az embereket, szinte lökdösődés nélkül, mégis makacsul, ahogy a te korodra hál’Isten megtanultad. Képes vagy helyet csinálni magadnak közöttük. Diszkréten csináltad, a kíváncsiság nem kínzó betegség, nem alapösztön, nem kell könyökölni miatta.

Bővebben ...
Költészet

Peer Krisztián versei

Fotó: Schillinger Gyöngyvér

és csak menni, menni a nyelvvel / a totál szenilis Sanyi bácsi után

Bővebben ...
Próza

Tóth-Bertók Eszter: Meghaltam

Fotó: Csoboth Edina

A ravatalozónál állnak. Az épület homlokzatán a Feltámadunk-feliratból hiányzik a t, a legjobb barátnőm rögtön kiszúrja. Nézi a d-t, hogy az is eléggé inog, közben arra gondol, hogy mennyit szenvedtünk, amikor a lakása ajtajára illesztettük fel betűnként a nevét és hiába baszakodtunk a vízmértékkel, a mai napig ferde az egész.

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI – Purosz Leonidasz: Helyi ár

A hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Költészet

Bánfalvi Samu: Charlie Kirk meghalt,

Fotó: A szerző archívuma

Amerika Amerika megölték Charlie Kirköt

Bővebben ...
Költészet

Bán-Horváth Veronika: Tiszta lap

Fotó: Bán-Horváth Attila

Hol nyúlánk fénylényeknek, / Hol puffadt koboldoknak látszunk.

Bővebben ...
Fotó: Kovács Bodor Máté

Burok

Még tudja, hányadik emeleten lakik, de az utcanév már kiment a fejéből. Az ismétlődő teendők görgetik előre az egyforma napokat, heteket.

Külvárosi tízemeletes. Banyatank csattog a lépcsőn. Kétkerekű, háromlábú kentaurként küzdi le magát a negyedikről a bottal közlekedő néni. Nem működik a lift. A közeli piacra megy ma is, és ugyanazokkal pakolja tele a táskát. Felcibálja a lépcsőn a beszerzett javakat. Ugyanezt az otthonkát viseli hetek óta. A konyhaasztalról összekotorja a nem létező morzsákat. Helyet csinál az üres és félig teli befőttesüvegek között. Gépiesen kipakol a viaszkosvászon abroszra. Karfiol, savanyú káposzta, csirkenyak, parizer, szeletelt kenyér. Burokként öleli körbe a szűk konyha. Otthonos élettér, ahol mindennek megvan a helye. Még fel tudja idézni, hova járt dolgozni, hol kellett leszállni a buszról, de azt nem, hogy mivel foglalkozott. Még tudja, hányadik emeleten lakik, de az utcanév már kiment a fejéből. Az ismétlődő teendők görgetik előre az egyforma napokat, heteket.

Az aktív évtizedekben felhalmozódott emlékek és ismeretségek szétszálazhatatlanul összegubancolódtak a fejében. Ritkán keresik a rokonai. A családtagok nevei mintha egy lottósorsoláson használt óriási üveggömbbe kerültek volna, találomra húzott ki onnan egyet-egyet. A neveket viselők néha színes magazinokat hoznak neki. Már régóta bele sem lapoz az újságokba. Tévét nem néz, elveszett a távirányító.

Munkához lát. A karfiolokat gondosan elrejti a ruhásszekrényben. Betúrja a fejeket az abroszok és az ágyneműk közé. Alig bírja rácsukni az ajtót. A savanyú káposztát a virágfölddel megtömött mosógép mögé teszi. Térdre ereszkedve tolja egyre beljebb az új üveget, összekoccan az előzővel. Szuszogva feltápászkodik. A törölközőkkel kibélelt fürdőkádban néhány szobanövény kornyadozik. A nejlonzacskós csirkenyakat az ágyneműtartóba dugja. A hűtőben már nincs hely, megtelt régi cipőkkel. A sütőben üres mosószeres flakonok és konzervdobozok zsúfoldónak össze. A paplanokat az erkélyen tartja feltornyozva. A parizer következik: nézi a papírba csomagolt felvágottat, megeszik belőle egy szeletet. Elgondolkozva számolgatja, ami megmaradt. Tizenöt deka, de csak nyolc szelet. Már csak hét. Előkotor a konyhai káoszból egy régi margarinos tégelyt, beletesz három szeletet és az előszobai lábtörlőre teszi. Odahúzza a hokedlit, leül. Merengve néz, mintha várna valamire. Négy szelettel a kezében elbóbiskol.

Szirmai Panni 1988-ban született Budapesten. Doktori kutatását az ELTE-n végezte kísérleti költészet témában. Érdeklődése kiterjed az alternatív kultúrával és experimentális művészettel kapcsolatos kérdésekre.