Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Raphael Dagold versei (f. Murányi Zita)

https://www.raphaeldagold.com/

Amikor a fekete kis kecske vére lefolyik / a vágóhíd padlóján a parasztház mögött

Bővebben ...
Próza

Varga László Edgár: Iepuraș Béla

Fotó: Szentes Zágon

Csak az általános idő múlásával vált lassan nyilvánvalóvá, hogy az ő, a Iepuraș Béla ideje nem múlik többé. Nem gyűltek például tovább a szeme sarkában a szarkalábak. Ha hetekig nem mosta meg, akkor sem zsírosodott a haja, sőt nem is nőtt. Nem nőtt a körme sem, de ami igazán meglepte: nem nőttek többé a metszőfogai.

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Kiss Lóránt: Hasítás

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű II.

Fotó: Giovanni Previdi

A Corso Italián hömpölygött a tömeg. A bárok neonfényei és a lampionok, a folyamatos, nagyhangú lárma, a fagyi-, ostya- és pizzaillat ébren tartotta a várost. Az izzadt turisták egymásra torlódtak, mindenki a Bovio térre igyekezett, hogy le ne maradjon a tűzijátékról. A türelmetlen sokaság elbágyasztott, elringatott. Hagytam magam sodorni.

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű I.

Fotó: Giovanni Previdi

Folyamatosan beszéltünk, mégsem mondtunk semmit: csak a test számított, a magnetikus vonzású. Csiklandozásokból, ingerlésekből állt a nyelvünk, térdek és könyökök összekoccanásából. A kabócák ciripelése az ágak alkotta boltívből fülsértő volt, de csak növelte az érzést: itt akarunk maradni, ahol olyan erősen dübörög az élet, hogy az már súrolja a halhatatlanságot.

Bővebben ...
Próza

Tóth Vivien: Elefántsimogató (regényrészlet)

Fotó: Szokodi Bea

A többiekkel gyógyszerosztásnál koccintunk az újévre egy pohár vízzel. Még utoljára kinézek az utcára, ahonnan egyre több dudaszó szűrődik be.

Bővebben ...
Költészet

Vida Kamilla versei

Fotós: Sivák Zsófia

mindegy: a sznobokat az első könyvemben már úgyis elijesztettem!

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Ferencz Mónika: Hiszti

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Költészet

Taizs Gergő versei

Fotó: Pápai Zoltán

A cilinderben üregedő nyúl / orrcimpáján a tenger habjai

 

A fénykörön túl

A takarás roppant rendszerében
az emberek úgy változnak,
hogy elfelejtenek szólni róla.
Engem arra szánt az Úr,
hogy vágyni tanuljak,
de sosem tanított meg
jól feledni.
Határozott bizonytalansággal,
szó- és számkivetettségben,
a hallgatás szemhéjnyi zsákutcájában
sosem leszek igazán
egymagam,
fogadkozom,
és lehugyozom a gyanútlan csillagokat.

 

Paphos nélküled

Nyikorog a reggel, a kertkapu, a hintaszék –
minden határos valamivel.
Aztán az ellobbanó felhők.
Az anyag szenvedő szerkezete.
A cilinderben üregedő nyúl
orrcimpáján a tenger habjai.
De mi okozza a bolygók táncát,
az aritmiát a harangszóban,
amikor félrevered szívemet?

 

Taizs Gergő 1984-ben született Tatabányán. Verset ír.
 
Költészet

Farkas Arnold Levente: teketória

Fotó: A szerző archívuma

mint / teketória nélküli szóban / a méla igazság

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Korda Bonifác: A nagy fölemelkedés

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor II.

Fotó: a szerző archívuma

Ha apám tudta, hogyan kell enni, akkor anyám azt tudja, hogyan kell koplalni. Egész gyerekkoromban vagy koplalt, vagy folyékony diétán volt, miközben apám zabált és dohányzott és énekelt és ivott.

Bővebben ...

A Szívnindzsa tanításai

J. Kovács Judit tükörinterjúja Acsai Rolanddal
Amikor szeretkezés után / Egymáson feküdtünk, / A szívem kopogtatni kezdett a mellkasodon, / És te beengedted.

Jin Kovács Judit: Mit éreztél, amikor a jinjeid, múzsáid sorában megérkezett a nagybetűs Jined? Tetszettek a szerelmes kötetek, amiket volt feleségednek, lányod édesanyjához írtál (Két ég satujában, Hajnali Kút). Legalább annyira, mint a jövőben megjelenő, egy éves szerelmi kapcsolatod által ihletett verses regényed, a Jin és Jang – a szív gravitációs mezeje. Ezekből a kötetekből megbizonyosodtam, hogy tudsz igazán, mélyen szeretni, és közben hű maradsz magadhoz. Előbb ismertem meg és lettem szerelmes a könyveidbe, mint téged és beléd. 9-én találkoztunk először. Pont egy hónapja vagyunk minden nap nászúton és van a gyerekeinkkel naponta karácsonyunk. És persze nálunk mindig esik a hó.

 

Jang Acsai Roland: Mivel én egy meglehetősen domináns jang vagyok, akikkel találkozom, automatikusan jinekké válnak. Aztán, hogy ki, milyen mértékben lesz az, az már nem tőlem függ. Veled az első töredékmásodpercben azt éreztem, hogy megtaláltam a jinemet. Viharos erővel megkezdődött közöttünk az áramlás. Mikor kiléptünk a Bluebirdből, tombolt a tavaszi szél. Aztán hazafelé kifújt belőlünk minden múltat a Lánchídon, és elkezdődött a jövőnk.

 

JKJ: Mi számodra a jin-jang szimbólum?

 

JAR: A jin és a jang két egymást kiegészítő erő. A kínai mitológiában először ez a két erő létezett, és az összeolvadásukból lett a világ összes többi jelensége, dolga, tárgya, lénye. Ez a két erő a világ két kiinduló, teremtő princípiuma. Az áramlás jelképe, a teremtésé, azé, hogy ha valami igazán jót akarsz alkotni, ha igazán teljesen akarod megélni az életedet, a pillanatot, ahhoz szükséged van egy párra, akivel egységet alkotsz, az ilyen összeolvadást nevezem én életnek. Vegyünk bennünket: két baromi nagy egó, de én az enyémet boldogan beáldozom, hogy ketten, közösen egy új minőséget hozzunk létre, ami már átlép az univerzálisba. De ez már nem is áldozat, mert boldogan teszem, mert ez nekem eufórikus örömet okoz. De ha áldozat, akkor is szép, sőt, akkor az igazán szép, mert boldogan hozom meg, és a Hagakure, a szamurájok kódexe szerint is csak az a szent, szép és jó tett, amit nem önös érdekből hozol.   

 

JKJ: Lehet-e úgy élni, mint egy regényben? Csinálhatsz-e az életedből egy verses regényt, egy haiku-kötetet? Összefonódhat-e teljesen élet és művészet? Én speciel így szeretnék élni.

 

JAR: Én csak így tudok. Úgy vagyok itt a földön, hogy nem egészen vagyok itt, és ettől vagyok itt igazán, a pillanatban, a jelenben, veled. Szeretem a kezemben tartani a gyeplőt, szeretem én írni a saját életem (haikukban, verses regényekben, versekben), és szeretem, ha az az élet költői, mesés. Más, mint a többi. Voltaképpen ez minden Útra vonatkozik. Legyetek hősök és hősnők!

 

JKJ: Mi számodra a bátorság?

 

JAR: Az, hogy leveted a legnagyobb béklyót, a félelmet, és többé nem ismered. Az, hogyha mégis valami baj ér, akkor nem csak elviseled, hanem örülsz neki, mosolyogva nézed, és örömmel veted magad neki a legyőzésének – aki ennyire elszánt, mindent meg tud valósítani az életben.

 

JKJ: Mi a szerelem?

 

JAR: Nem mi, hanem ki. Te.

 

JKJ: Szabad akarat vagy sors, ami meg van írva?

 

JAR: Pozitív és negatív erők változó forgása. De lehet őket irányítani is, tudniillik, hogy melyik domináljon a kettő közül. És ha ezt én irányítom, akkor ezt nevezzük szabad akaratnak.

 

JKJ: Mi számodra az ölelés?

 

JAR:   Amikor szeretkezés után
Egymáson feküdtünk,
A szívem kopogtatni kezdett a mellkasodon,
És te beengedted.

 

Amikor szeretkezés után
Egymáson feküdtünk,
A függöny mintáin hajladoztak
Az arany fák.

 

Amikor szeretkezés után
Egymáson feküdtünk,
Szempillád az arcomhoz ért,
Mint egy hópehely.

 

JKJ: Milyen az, amikor minden napod nászút?

 

JAR:   Ágyadba fekszünk
És felrázott hógömbökként
Havazni kezdünk.

 

JKJ: Hogyan tudtál már 10 éves korodtól szívnindzsa lenni? Hogyan tudtad túltenni magadat azon, hogy gyermekkori asztmád miatt rögtön az első három évben elvesztetted az ősbizalmat, hiszen hónapokat kellett miatta a szüleidtől távol, egy szanatóriumban töltened. A nehéz helyzetek sokakat egy életre sérültté tesznek. 

Én a szakmámnál fogva is naponta hirdetem az anyukáknak, hogy a testközelség a kisbabákkal alapvető, az érzelmi biztonság alapja. Minden további kapcsolatot meghatároz, az anyukával való lelki és testi kapcsolat.

Bár azt is tudom, hogy a halálközeli, vagy elszigetelt helyzetek idővel erővé kovácsolhatóak, ha sikerül belőlük talpra állni. A halál, aminek közelébe én csak felnőttfejjel, a válásomkor sodródtam, egy villámlás erejéig az én életemben is egy olyan mérce volt, ami azóta minden napomat bearanyozza. Örülök, hogy élek. Most legalább három dobócsillagot hajítottam feléd egyszerre. Mi volt a titkod már gyerekként is?

 

JAR: Az ember megszületik. És alapjában véve már el is dőlt, ki vagy mi lesz belőle. A szocializáció arra jó, hogy közben jól érezd magad, hogy visszajelzéseket kapj arról, hogy szeretnek. Az önismeret elengedhetetlen és 18 év felett az ember már saját sorsának kovácsa bármi is történjen az első három évben.

A szívnindzsaság az, hogy elszánt vagy, és pontosan tudod dobálni a szíved, az egyetlen dobócsillagodat. És hogy ne ragaszkodj ehhez a dobócsillaghoz. Hanem annak örülj, ha a másik boldogan fogadja, ha eltalálja. Szóval a lényeg a másik boldogsága.

 

 

 

(Az Új Forrás Online-ra készítettem J. Kovács Judittal egy interjút. Judit fogta és visszadobta nekem a kérdéseim dobócsillagait, hogy én is válaszoljak rájuk, és kiegészítette néhánnyal. Ez egy tükörinterjú második tükre. Acsai Roland)  

http://ujforras.hu/kerekitett-indianer/