Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Nagy Levente Tamás: Három etűd (III.)

Fotó: a szerző felvétele

Háztűznézőbe készült, így hát, hogy alkalomhoz illő legyen megjelenése, leporolta régi-régi öltözékeit.  Meg aztán olvasott Kantot és Moritzot, hogy jobban beilleszkedhessen az úri közegbe – aminek az eredménye csak annyi lett, hogy meggyűlölte a paragrafusokat, a késeket és faliórákat.

Bővebben ...
Próza

Nagy Levente Tamás: Három etűd (II.)

Fotó: a szerző felvétele

(Legnagyobb tisztelői is csak találgattak. Egyesek azt mondták, feltétlen Borisznak kell lennie, erre mások úgy érveltek, hogy semmiképp nem lehet Borisz, mert az iszákos név, és hősünk kitűnő formában van, épp, ahogy az Andrejek szoktak kinézni. Jómagam egy bizalmasamtól tudtam meg a valós nevét – tehát azt, hogy Arkagyij Pridurovicsnak hívják, s ez vitán felül áll, kérem.) 

Bővebben ...
Próza

Nagy Levente Tamás: Három etűd (I.)

Fotó: a szerző felvétele

És, ahogy az az elbeszélésekben szokott lenni, hogyha látunk egy kis esélyt valaminek a bekövetkezésére, akkor annak okvetlen be is kell következnie: hát Ánya csakhamar kinyitotta kalitkáját, és úgy kisuhant az ablakon, hogy Varvaráéknak felocsúdni sem volt idejük.

Bővebben ...
Költészet

Bordás Máté versei

Fotó: A szerző archívuma.

Ami visszaveri / a fényt, az nem önmaga, hanem az, / amit a fény el tud róla árulni

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Krupp József a Litmusz Műhelyben

Fotó: Litmusz Műhely

Vendégünk volt Krupp József irodalomtudós, klasszika-filológus, kritikus, az ELTE BTK Latin Tanszékének oktatója, aki szerint az irodalom az, ami az olvasás során a saját horizuntonkon megképződik.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

„Mert ezek itt mind / köréd pakolt trópusi / idézőjelek.” – irodalmi folyóiratok szemléje 2024 tavaszán

Montázs: SZIFONline

A felkérés örömén felmarkoltam pár áprilisi, majd májusi lapot, hogy ezúttal nem a könyvtári lapozóban, nem is a boltban helyben fogom olvasni – ünnep, hogy haza is hozhattam mindegyiket. Aztán a felismerés, hogy rosszul emlékeztem, öt helyett hármat szokás szemlézni. Ez kevesebb megírandó szöveget, mégis több fejtörést jelent. Sebaj, kivételesen időben neki is láttam. Az egynapos csúszást persze már csak illemből is el szokás követni mint az „akadémiai viertel”-t. Hát így.

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Didaktikus áthallások (fiktív kritika)

Fotó: Litmusz Műhely

Sörény Elek második kötete: csalódás. Ezt az első kötet fényében is megállapíthatjuk, amely még valamelyest reménykeltőnek volt mondható. Bár valóban mondani nem mondta senki, ugyanis nem olvasták sokan.

Bővebben ...
Költészet

Halmosi Sándor versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

mert a szükség nagy úr nagy hajlító hajlítók közt is a legnagyobb

Bővebben ...
Próza

Petrik Iván: A harmadik cím (II. rész)

Fotó: Petrik Máté Benedek

Az ajtó előtt elegáns hölgy állt. Kozák pézsmakucsmát viselt, és vállára csúsztatott afgán bundát, nyakában földöntúli lángok, éles csillanások, a szemérmetlen gazdagság gyémántkövei. A menekülő kis híján meghajolt előtte, de tudta, mert megérezte, hogy ez itt és most valami miatt, amit nem ért, de tud, nem lenne helyénvaló. A hajnalnak sem volt könnyű súlya, friss lehelete, szőke illata. Itt csak megtörtént, megtörtént vele, mint egy háború. 

Bővebben ...
Próza

Petrik Iván: A harmadik cím (I. rész)

Fotó: Petrik Máté Benedek

– A gépezeteket ebben az őrült világban jobban elismerjük, mint az embereket. Ők az igazi hőseink.

– Hagyjál ezzel a tárgyfetisizmussal! Engem a szellem nagyszerűsége érdekel.

Bővebben ...
Költészet

Mechiat Zina versei

Fotó: Kállai Márta / Scolar

Úgy nézel ki, mint Cillian Murphy, / csak a magasságod, a cipőméreted, / és a fogsorod más.

Bővebben ...
Költészet

Ferencz-Nagy Zoltán versei

Fotó: Tordai Alexa

Sohasem érkeztünk meg, / pedig folyton hajnalodott.

Bővebben ...
Fotó: Szirák Sára

Harmath Artemisz a Litmusz Műhelyben

Vendégünk volt Harmath Artemisz, aki szerint az irodalom játék, amely kidomborítja a nyelv tulajdonságait. Szellemi- és beszélgetőpartner, az olvasása interaktív tevékenység, melyet ugyan főleg magányosan művelünk, mégis egy közösségbe lépünk általa.

Esztétikai élménye szerint sokrétű az irodalom természete: szereti egyrészt az elméleti konstrukciókra épített irodalmat is, de szabadabb felfogásokat is magáénak tud érezni. Szerinte az irodalom megközelíthető számos módon, akár hermeneutikai vagy dekonstrukciós felfogásból, de ezek a megközelítések nem határozzák meg, legfeljebb befogadni segítenek. Például az a posztmodern attitűd, amely egyetemistaként foglalkoztatta, mostanában kevésbé izgalmas számára, de ettől nem látja kevésbé érvényesnek.

Szerinte a jelenlegi irodalomban a biográfiai vagy autofikciós művek izgalmas felfutása tapasztalható, és ebben a generációs lázadozás ciklikus természete is szerepet játszik: az elmúlt évtized irodalma a posztmodernre válaszul szorosabban tűnik kötődni a szerzői, társadalmi valósághoz. Érdekesnek találja, amikor a szerző könnyen azonosítható hívószavakkal igyekszik jelezni a témák komolyságát, bár ez ugyanakkor irritálja is.

Felhozta Karl Ove Knausgård Harcom című regényfolyamát, melynek kapcsán felvetül számára az élet és irodalom kapcsolata: ahogy Knausgård megírja életének különböző szereplőit, a karakterek mögötti valós személyek is szükségszerű konfliktusba kerülnek az ábrázolásukkal. Ugyanígy történt Artemisz életében is, amikor megjelent néhai férjének, Térey Jánosnak a Boldogh-ház, Kétmalom utca című önéletírása, és a rokonságnak szembesülni kellett a nyilvánossággal, mely a mai napig színezi a személyes viszonyokat.

Felidézte az irodalomhoz való közeledését: gyerekkorától kezdve olvasott, általános iskolában versek megzenésítésével és szavalóversenyekkel is mélyítette a szövegekkel való kapcsolatát, aztán az érettségi után egyértelmű volt, hogy magyar szakra menjen. Az OTDK-n Kispál-szövegek kockázatelméleti értelmezésével folytatta, egyetem után viszont már nehezebb volt irodalommal foglalkoznia, mert figyelembe kellett venni az anyagi szempontokat is ‒ így kötött ki Berlinben au pairként, miközben a kortárs líráról szóló disszertációját írta.

Ugyanezt a kockázatelméleti megközelítést Weöres Sándor költészetére is alkalmazta, nagyon izgalmasnak találta, hogy milyen sokféle olvasat kihozható a mitológiai költeményeiből. Kérdés persze, hogy ebben mennyi a tudatosság, de végső soron a nyelv természete olyan, hogy a különböző jelentésrétegek a költő szándékától függetlenül, sőt annak ellenében is felfedezhetők.

Kifejtette számunkra a kockázatelméleti ‒ valójában befogadáselméleti ‒ megközelítését: más olvasatot ad egy szöveg önmagában olvasva, mint ciklusba vagy kötetbe fogva, ahogy a cím jelenléte is hierarchiát teremt a műben. Hosszabb szövegeknél külön érdekes megfigyelni a metaforák szövetét, hogy mennyire kaotikusak vagy rendszerszerűek. Beszéltünk az alanyi és tárgyi líra közötti mesterséges különbségről, és arról is, hogy A vers születése mennyire fedi valójában Weöres mesterségét.

Körbejártuk a kultúrtudományok nyelvhasználatát is, amelyen sokak számonkérik a ködösítő, eltávolító modort, bár szerinte érhető és szükségszerű a tudományban a szigorú szaknyelv használata, és nem kell célja legyen az általános hozzáférhetőség. Ezzel szembeállítva a költői tevékenységre aggatott romantikus ihletfelfogást is górcső alá vettük, mert a tudatos felépítés legalább akkora része az írási folyamatnak, mint az átszellemülés.

Artemisz mesélt az Ifjúsági és Gyerekirodalmi Centrum, azaz az IGYIC tevékenységéről is, melynek alapító igazgatója. Több hangsúlyos projektjüket említette: az ifjúsági és gyerekirodalmi kritika támogatását, amelynek érdekében létrehozták a Mesecentrum honlapot. Született egy tanártovábbképző programjuk is, amellyel különböző városokba utaznak. Emellett szeretnének a gyerek- és ifjúsági irodalom területén kiinduló adatbázisként is funkcionálni kutatók és szülők számára egyaránt.

Beharangozta az IGYIC induló podkesztjét, melyben Nényei Pállal közösen beszélgetnek az aktuális vendégükkel a gyerekkönyvekről. Aztán beszéltünk a mai gyerekek médiafogyasztási szokásairól, és hogy ezt hogyan lehet az egészséges olvasási szokásokkal összeegyeztetni ‒ szerinte a képernyőn fogyasztott kész tartalom korlátozásával teret lehet adni a gyerekek fantáziájának.

Arra a kérdésre, hogy mit érdemes olvasni, a gyerekköltészet terén felhozta Bertóti Johanna Almából ki, körtébe be című verseskötetét, emellett Kiss Ottó műveit és Szabó T. Anna gyerekvers-fordításait ajánlotta. Arra, hogy mit nem érdemes, pozíciója okán nem mondott neveket, de általánosságban a gügyögő, tartalmi érték nélkül csengő-bongó, unalmasan mimetikus szövegeket javasolja kerülni.

Aztán felolvasta nekünk a Kacér romok című tanulmánykötetének bevezetőjét, majd kidobta az ihletgenerátor kockáit, és közösen megírtuk a Boszi című darabot.

 

Litmusz Műhely · Harmath Artemisz


A Litmusz Műhely egy podcast arról, hogy az irodalom ki-kicsodának a micsodája. Kerber Balázs és Körtesi Márton 2016 óta adásról adásra felteszik ugyanazokat a kérdéseket: hogy mi is az irodalom, mit érdemes olvasni, és mit nem, majd pedig felolvasásra, aztán egy ihletgenerátor segítségével közös versírásra invitálják a vendégüket.