Apám egy bal sarokban gunnyasztott, két napig.

A térde az arcában.

Minden testrésze összekavarodott, ezen a helyen a térdet a homlokkal, a talpat a háttal téveszted, a száj alig mozog.

Fogdának, jobb napokon áristomnak nevezte, itt vette észre, hogy sovány, az átlagnál sokkal soványabb.

Ebben a kvantumvilágban semmi sincs úgy, ahogy azt korábban megszoktuk. Amíg valamilyen fondorlatos úton-módon bele nem nézünk a dobozba (tehát belém), addig egyszerre tekinthetjük a macskát élőnek és holtnak is. Mivel én igazából mégsem vagyok egy doboz, hanem ember vagyok, belém nézni nem is olyan egyszerű.

Ne pazaroljuk bolygónk véges erőforrásait olyan tárgyak előállítására, szállítmányozására, tárolására és értékesítésére, amelyek sem gyakorlati, sem élvezeti hasznot nem képviselnek. Anya beparázott, amikor a rádióban meghallottuk az új törvényt.

BERTA. Miért is kellett a szívem minden jóságát őrá, a kalandor nyikhajra pazarolnom? Lenne bár mellettem egy tisztes-éltes úriember, de boldog is lennék! MOCSÁRI. Keress a nagyvilágban. BERTA. Hol keressek? Az éhes szajhák már mindet elkapkodták előlem. MOCSÁRI. Egy még bizonyosan hátravan.

Wirklichkeit und Bildungshemmung, percek múlva kiderült persze, hogy csak látszólag figyel rám, mint ahogyan én is csak látszólag figyeltem rá beszéd közben, bár felületes figyelme is jólesett ebben a fűrészporszáraz témában, legalább olyan jólesett, mintha valódi és teljes lett volna az érintés tisztasága.

Fazéknagyságú kecskebékák és fekete, nyirkos siklók lubickoltak a gázlók sekély vizében, kijjebb, a nyitottabb, égerfás bozótban vaddisznók csörtettek nyughatatlanul a hajnali órákban, felfalva mindent, ami az útjukba került – ráadásul még ott volt a nádvágó ember is.