Hírlevél feliratkozás

Keresés

undefined
undefined
undefined
undefined
undefined
undefined
undefined
undefined
undefined
undefined
undefined
undefined

Szerényi Szabolcs prózája

Másnap öt körül cigiszünetet kért. Az épülettömb sarkáról megleste a hivatal kijáratát, várt. Néhány perc múlva kilépett a lány és elindult a kávézó irányába. Hasonló, térdig érő szoknyát viselt, mint előző nap. Bizonyára hivatali egyenruha lehet. Tamás gyorsan elbújt és a fal mellett visszaosont az asztalokhoz. Firkantott valamit egy könyvbe, majd Szindbád asztalára helyezte. Néhány másodperc múlva a lány meglepetten emelte fel a könyvet.

Bővebben ...

Gerőcs Péter prózája

Az írás a Fiatal Írók Szövetsége Krúdy-impró projektjének részeként készült.
Az történt ugyanis, hogy a veje elszökött a lányától, és összeállt egy szegedi nőcskével, méghozzá a mágnás mozgóképszínház-tulajdonos Sükösd Álmos lányával. Aba Sámuel, akinek Kálmán uram szerint csak a véletlen folytán egyezik a neve egy régi magyar királyéval, olyan alávaló bitang, hogy előbb újdonsült apósjelöltjének, Sükösd Álmosnak a bizalmába férkőzött, majd részvényes is lett Álmos úr egyik mozijában.

Bővebben ...

Préselt város

Szabó Krisztina és Szabó R. Ádám rotterdami levelesládája
A Wilheminaplein-nél hiányzott egy múzeum a felsorolásból, a hangminőség is kicsit másnak tűnt, és valahogy az egészből áradt az az érzés, amikor az ember egy új ismerősének először látja az érettségi fotóját, a forma ugyanolyan, de a részletek teljesen másak. A következő logikus következtetés, természetesen, nem az volt, hogy a metróvezető esetleg egy régi hangfájl-listát töltött be induláskor, és ezért szól olyan idegenül ismerősen a máskor megnyugtatóan rutinos felvétel, ezt ugyanis megelőzte az a gondolat, hogy itt most velünk épp a múltba robog a metró.

Bővebben ...

Kalapos Éva Veronika regényrészlete

A rágóra bámultam Fip ujjai között, aztán a szoborra. Az előbb még semmilyen képet vágott, csak meredt maga elé, ahogy a szobrok szoktak, de most úgy látszott, mintha könyörögve nézne. Mintha az lenne az arcán, hogy tényleg kurva nehéz nagylábujj nélkül egyensúlyozni a talapzaton, plusz még a gyerek is rátehénkedik, hát tegyük már meg, hogy segítünk. A szemébe néztem, ingattam a fejem, de már tudtam, hogy tökmindegy, megzápultam én is, úgyhogy bólintottam, és még közelebb léptem a szoborhoz. - Én tartom, te meg ragasszad, jó?

Bővebben ...

Két kis k. a kurvázós téren

Tibi arcát figyeltem. A nagy és erős Tibi majdnem elbőgte magát. Látszott rajta, hogy még mindig bele van zúgva Szabó Bogiba, aki viszont most Németh Dodinak, a körzeti orvos kisebbik, de már gimnazista fiának a csaja. Még én is láttam kézen fogva flangálni őket a faluban. Azt persze nem tudom, hogy Tibi igazat mondott-e, amikor egyszer azt mesélte, a kezéről csapta le Bogit az a pénzes bunkó. – Nem is tudom, ki terjeszt ilyen hülyeségeket? – szólalt meg Lala, és felült a pad támlájára.

Bővebben ...

Szezonális holland narancs

André Krisztina és Szabó R. Ádám rotterdami levelesládája
Mindeközben mindenki inkább a narancssárgát hurcolássza, amiről a törzskönyves holland kolléga sem tud sokkal több információval szolgálni, mint hogy szeretik, vagy valaki szerette az uralkodóik közül (ez amúgy így igaz, konkrétan az Orániai ház tagjai kedvelték meg a narancs-sárga keveréket még a 16. században), viszont talán azzal sincs baj, ha van amolyan hurcolászható, márkajel-erősségű nemzeti szín, amibe nem kell belelátni sem az aranyló búzakalászt, sem a szikrázó eget, esetleg a déligyümölcsöt, ha valaki nagyon akarja.

Bővebben ...