Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor II.

Fotó: a szerző archívuma

Ha apám tudta, hogyan kell enni, akkor anyám azt tudja, hogyan kell koplalni. Egész gyerekkoromban vagy koplalt, vagy folyékony diétán volt, miközben apám zabált és dohányzott és énekelt és ivott.

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor I.

Fotó: a szerző archívuma

Amit nem merek elmondani anyámnak az az, hogy ez nem egy egyszerű húgyúti fertőzés. Apám családjában van egy széles körben elterjedt hiedelem, miszerint a szellemek lábtól felfelé hatolnak be egy nő testébe.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Eszter Hanna: lebegő

Fotó: Török Levente

sodrást ami elmossa / az elhordozott erőszakot

Bővebben ...
Próza

Kiszely Márk: Kapcsolati tőke

Fotó: a szerző archívuma

Volt ez a csajom Debrecenben. Cseresznyével egyensúlyozott az ajkán, a szemében gurámikat nevelt. Tubás volt, vagy tenorkürtös, nem tudom már, a rézfúvósok között ült, a rendezői balon. Ha a nevén szólítottam, nem figyelt oda. Ha hatszögbe rendeztem a díszköveket a teste körül, magához tért.

Bővebben ...
Költészet

Rostás Mihály versei

hogyha kezembe foghatnék / egy maréknyi időt

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Bartók Imre: 1939. szeptember 23.

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Krumponyász-univerzum (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Róbert bal szeme az óramutató járása szerint, jobb szeme azzal ellentétesen forgott egyre gyorsabban, majd teljes testében rázkódni kezdett, a földre huppant, és nem mozdult többé. A feje sistergett és füstölt.

Bővebben ...
Költészet

Halmosi Sándor versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Kabátujjukban több élet volt, / mint az Egyesült Nemzetekben ma

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Veszprémi Szilveszter: Vers, amelyben a költő megint csak hisztikézik, nincs semmi látnivaló benne

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Száva Csanád): A zebrán

Fotó: a szerző archívuma

Kissé félrenyomtad az embereket, szinte lökdösődés nélkül, mégis makacsul, ahogy a te korodra hál’Isten megtanultad. Képes vagy helyet csinálni magadnak közöttük. Diszkréten csináltad, a kíváncsiság nem kínzó betegség, nem alapösztön, nem kell könyökölni miatta.

Bővebben ...
Költészet

Peer Krisztián versei

Fotó: Schillinger Gyöngyvér

és csak menni, menni a nyelvvel / a totál szenilis Sanyi bácsi után

Bővebben ...
Próza

Tóth-Bertók Eszter: Meghaltam

Fotó: Csoboth Edina

A ravatalozónál állnak. Az épület homlokzatán a Feltámadunk-feliratból hiányzik a t, a legjobb barátnőm rögtön kiszúrja. Nézi a d-t, hogy az is eléggé inog, közben arra gondol, hogy mennyit szenvedtünk, amikor a lakása ajtajára illesztettük fel betűnként a nevét és hiába baszakodtunk a vízmértékkel, a mai napig ferde az egész.

Bővebben ...
Fotó: A szerző archívuma.

Pál15

Épp egy csoportos szelfit akarunk küldeni a barátnőmnek, a lakótárs felkapja a kutyát, hogy ő is látszódjon, mikor fejbe kólint minket egy fülsértő, norvég üvöltés. Nem tudjuk, mi történik, keressük a hang forrását. Messziről két férfi rohan felénk. A lakótárs felemeli a kezét, mi, látogatók csak bámulunk ki a fejünkből.


Pál15
Szakács
33 éves
180 cm
Oslo
július 2. ‒ július 3.


Európa-turném következő állomása Oslo. Egy barátnőmet megyek meglátogatni. Sajnos, ő nagyon elfoglalt fiatal nő, viszont van egy félig mexikói, félig norvég lakótársa, akinek épp van egy félig francia, félig vietnámi látogatója, neki meg egy félig mopsz, félig palotapincsi kutyája.

A lakótárs púpos háttal görnyed a konyhapultra, gömbölyödik hűtőbe be, hűtőből ki, és hibátlan piknikkosarat állít össze. Megmutatja a várost, hogy hogyan kell bliccelni a metrón, hogy hol a legfinomabb a kávé, és hogy melyik megnyitóra érdemes menni, ha ingyen akarunk inni. A másik látogató, lábán tíz centi magas talpú bakanccsal, tetőtől talpig feketében, itt-ott szegecsekkel díszítve álldogál, néha lazán megigazítja hidrogénszőke haját, és akárhányszor hozzászólok, zavarba jön és úgy összehúzza magát, mint egy mimóza. Pici, szőke, gót buzi.

A barátnőm még mindig dolgozik, mi meg elindulunk az éjszakába. Útközben megállunk egy kuka mellett, és a lakótárs azt is megmutatja, hogy lehet errefelé ingyen élelmiszerhez jutni. Egy sértetlen csomagolású, friss jégsalátát emel ki a szemetesből. Azt mondja, itt mindenki ezt csinálja. Ettől fogva a jégsaláta is velünk tart céltalan csatangolásunkban. Vezérünk a röfögő, disznótestű kutya. Egy darabig a síneken sétálunk kifelé a városból, majd elkezdünk átvágni gazos betonplaccokon. Néhol átlépünk egy-egy kerítésen, de fogalmunk sincs, merre tartunk.

Utunkba kerül egy szögesdrót kerítés. Egy pillanatra megállunk, majd szó nélkül megbeszéljük, hogyan haladjunk tovább. A lakótárs felfeszíti a szögesdrótot, a másik látogató átbújik alatta. Örömmel konstatálom, hogy a lakótársnak jól áll ez a pozíció. Így nem látszik a púpos háta, a szálkás karjai viszont annál inkább. Átkúszik ő is, én meg a kerítés fölött átadom a kutyát, átdobom a jégsalátát, majd keresztülkommandózok a kerítésen. Mind bent vagyunk. Nem tudjuk miért, de örülünk. A kutya röfög, mi meg elkezdünk dobálózni a jégsalátával. Nevetgélünk.
Épp egy csoportos szelfit akarunk küldeni a barátnőmnek, a lakótárs felkapja a kutyát, hogy ő is látszódjon, mikor fejbe kólint minket egy fülsértő, norvég üvöltés. Nem tudjuk, mi történik, keressük a hang forrását. Messziről két férfi rohan felénk. A lakótárs felemeli a kezét, mi, látogatók csak bámulunk ki a fejünkből. Az agresszív norvég üvöltözés egyre hangosabb. Közelednek, és fegyvert szegeznek ránk. A lakótárs lehasal a földre, és mivel ő az egyetlen, aki tud norvégul, logikusnak tűnik utánozni őt. A talaj felé közelítünk. Az üvöltő norvégok odaérnek hozzánk, megállnak, végigmérnek minket, és abbahagyják az üvöltést.

Egy púpos hátú félvér, egy mimóza félvér, egy röfögő félvér, egy csomagolt jégsaláta és én. Nem nézhetünk ki túl veszélyesnek.

Az őrök végre leengedik a fegyvert. A lakótárs próbál velük beszélni, ők meg minket kérdezgetnének, csak épp nem tudnak angolul. Aztán az egyik elkezd telefonálni. A másik fel-alá járkál. Aztán jóval később megjelenik egy sötétített ablakú autó. Ki se szállnak, csak lehúzzák az ablakot, végigmérnek, majd intenek az őröknek, és hajtanak tovább. Az őrök igazoltatnának minket, de nincs nálunk útlevél. Jó, akkor írjuk le a nevünket, a születési dátumunkat, a címünket, aztán mehetünk.

Mikor hazaérünk, a barátnőm már alszik, de mi nem vagyunk álmosak. A lakótárs a vágódeszka fölé görnyed, feldarabolja a jégsalátát, a másik látogató a szomszéd szobában vörösbort iszik és bakelitlemezt hallgat. Én a konyha ablakában ülök, és idomítom a kutyát. Aztán a lakótárs odajön hozzám, megcsókol, én meg majdnem kiesek a negyedik emeletről.

Már a konyhapadlón fekszünk, hallom, hogy a másik látogató elmegy hányni, kicsit később a barátnőm dolgozni indul, majd elnyom az álom.

Gleb Anitta 1989-ben született Kecskeméten. 2018 óta publikál irodalmi folyóiratoknál, fest és szereti a száraz vörösbort. Virág volt a jele az óvodában.