Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Demeter Arnold: Egy falunak tizennégy meséje

Fotó: Kelemen Kinga

A gyászfalu gyilkosai / magukra veszik a következő éjeket.

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Extraszisztolé

Fotó: a szerző archívuma

Próbálom felidézni a hetekkel ezelőtti önfeledtséget, de olyan távolinak érzem, mintha sosem lett volna. Arcomat megtörölve a tükörbe nézek. Jóideje mindent más szemmel látok, beleértve magamat is.

Bővebben ...
Költészet

Filotás Karina: Ez a város

Fotó: Besenyei Lili

szél cibálja plakátbőrét, / bordái között lüktet a Duna

Bővebben ...
Próza

Meggyes Viola: Unakit

Fotó: a szerző archívuma

Kereszt autója furcsa volt. Egy régi BMW, amiben nem működött a sebességmérő, az volt a csoda, hogy egyáltalán elindult. Attól tartottam, ha felnyitom a motorháztetőt, a motor helyett egy seprűt találok benne.

Bővebben ...
Költészet

Hegedüs Anna versei

Fotó: Tóth Anna

borkán leszek a sufniban / levesznek évente egyszer

Bővebben ...
Költészet

Martzy Réka: lányok

Fotó: Szűcs Anna Emília

darazsakra lépünk néha, / hogy sírhassunk, mert így láttuk

Bővebben ...
Próza

György Alida: Pű, pű, pű

Fotó: a szerző archívuma

Még a tavalyelőtti esés után figyeltem fel rá, hogy mindenki sokkal kedvesebb, ha bottal járok, úgyhogy már inkább le sem teszem. Ha meglátok valakit az utcán, rögtön görbítem a hátam. Olyankor megállnak, érdeklődnek a hogylétem felől. Én meg mondom nekik, hogy egyedül vagyok, nincs segítségem, derekam, hátam, lábam, kezem fáj, de lényeg, hogy egészség legyen.

Bővebben ...
+SZIF

Szita György visszatér: Török Lajos interjúja Győri Péterrel

A 96. Ünnepi Könyvhéten jelenik meg a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány kiadásában Szita György nyolc kötetből álló bűnügyiregény-sorozatának első három darabja. A szerző neve a mai magyar krimiolvasók számára aligha ismerős. Azok viszont, akiknek a Kádár korszak népszerű irodalma valaha a látóterükbe került, talán emlékeznek arra, hogy Szitának az 1980-as évek végén két bűnügyi regénye is megjelent.

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Bánki Benjámin: izommemória

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kazsimér Soma: Légzőnyílásaimon keresztül először kapok levegőt

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kupihár Rebeka: ünnepnapok

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Korsós Gergő: Medúzanézegetés

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...

Szeles Judit versei

Azt az útvonalat jártuk be, / amit Domi javasolt / az egyik versében. / Mert az óránkat / versekhez vagy filmekhez / igazítottuk abban az időben. // Június három vagy négy lehetett. / A Martin kocsiját feltörték, / a sztereót kiszerelték belőle. / Úgy lógtak ki a kábelek, / mint a madárbél. / Amikor megérkeztünk. // A vaságyra vadrózsaszirmokat / szórtak, úgy vártak. / A konyhában pedig / egy hatalmas tál garnéla volt.

 

Szeles Judit 1969-ben született Csengeren. Költő, író, tanár, 2003 óta Svédországban él. Legutóbbi kötete Szextáns címmel látott napvilágot a Magvető és a JAK-füzetek gondozásában 2018-ban.

 

Strömstadban

 

1.

 

Már az is bizonytalan, hogy

mikor költöztünk ide:

vagy 2001-ben, vagy 2003-ban.

Egyes források szerint hivatalosan

csak 2003-ban, mert akkor kaptuk meg

a bevándorlási hivataltól a papírokat.

De valójában 2001-től rendszeresen

megjelentünk Strömstadban –

mint a költözőmadarak,

például a darvak.

 

Igen, a papírokra sokat

kellett várni. Másfél évet.

Mivel a svéd hivatalok

rendkívül elodázzák

a letelepedési engedélyek kiadását.

 

Egy Opel Astrával érkeztünk

a békésnek látszó kisvárosba.

Megállás nélkül vezettük végig

a kétezer kilométert. Vagyis

valahol Hallandban a lankákon

megpihentünk egy fél órára.

 

Azt az útvonalat jártuk be,

amit Domi javasolt

az egyik versében.

Mert az óránkat

versekhez vagy filmekhez

igazítottuk abban az időben.

 

Június három vagy négy lehetett.

A Martin kocsiját feltörték,

a sztereót kiszerelték belőle.

Úgy lógtak ki a kábelek,

mint a madárbél.

Amikor megérkeztünk.

 

A vaságyra vadrózsaszirmokat

szórtak, úgy vártak.

A konyhában pedig

egy hatalmas tál garnéla volt.

 

A koffereket, szatyrokat,

bicikliket lepakoltuk,

hogy a békések nehogy ellopják.

És végre aludhattunk.

 

Másnap olyan szikrázó

napsütés lepte meg a várost,

hogy a napsugarak

kilyuggatták a szemünket.

 

Anki teraszán grilleztünk,

emlékszem, karcos levegőben.

Kardigánban, dzsekiben

fagyoskodtunk, pedig nyár volt.

 

 

2.

 

Próbáltam kicselezni a hideget.

Vettem egy borzas pulóvert,

kapucnija is volt. Borinak

ugyanolyat vettünk.

És kisétáltunk a tengerpartra.

 

Strömstadban mindig fúj a szél.

A napszemüveg a szél ellen is véd,

meg a szúrós napsugarak ellen.

 

Amióta Csernobilban reaktor robbant,

nem tanácsos védőfelszerelés nélkül

sétálni Strömstadban a sugarakban.

 

 

A ház

 

Ez a szuterénház, olyan egy betonbunker,

mint ennek az alsó szintje,

belemarva a sziklaoldalba,

belerobbantva-vésve,

hogy sír a hegyoldal.

 

Fel kellett tépni a poratkás

megbarnult padlószőnyeget,

egérrágott szarrongy lett belőle,

több négyzetméter,

amit az ablakon dobtunk ki.

 

Meg kellett tisztítani

minden kis négyzetméterét

grön såpával, folyékony szappannal,

amit a fenyőből nyernek ki.

Mindent fenyőből nyernek ki,

az emberek fejéből is csurog

a ragacsos gyantalé.

 

Stig Hjalmarssonék laktak itt,

az ő kávéskészletüket kellett

ripityára törni a telekhatáron

álló kerek szikladombon.

A Stig csoszogását lehetett

éjszakánként hallgatni.

És láttuk a nevét bevésve

a ház szemöldökfájába.

 

Azt is mondták, hogy

ki kell füstölni.

Nagy csomag zsályával

jártuk közbe a házat,

ahol doh és kloáka szag volt.

Sokáig nem segített

a szent zsálya füstje,

csak szemünket bántotta.

 

Nem tudom, mikor tettük

magunkévá a szuterénházat,

igazából soha nem sikerült,

az épület mögötti sziklaszoros fölött

egyszer megjelent a hely őrzője,

egy fehér lovas, legalább tíz méter.

 

 

Beateberg

 

1.

 

Svenről csak annyi emlékem maradt,

hogy az ínyén bagóval aludt, míg

a másik szobában Rune éppen

a linóleum padlóra szart.

 

2.

 

Ingrid egy stroke után kiterítve

feküdt a multifunkcionális ágyon.

Semmije nem mozdult már.

Mellette kellett ülnöm

az utolsó órában.

Beszéltem hozzá,

mert szerintem hallott.

 

Fogtam a kezét.

Amikor azt mondtam,

milyen szép, és hogy szeretem,

mintha megmozdította volna

igen, megmarkolt.

Aztán már csak halott.

 

 

3.

 

Volt a folyosónak

egy örök lelkiismerete,

és minden lében kanál,

egy összeaszott nénike,

aki kint ült és figyelt.

Hallotta, hogy megcsörren

az osztály telefonja,

és látta, hogy Rune,

aki a linóleumra szart,

a telefon felé rohan,

azt felkapja,

és azt mondja:

Strömstad rendőrség, Rune Folke.

 

 

4.

 

Runének nem volt szabad telefonálnia.

Demens volt, és folyton a lányát hívta.

Kiszerelték a készüléket a szobájában,

de az osztály folyosóján még volt pár.

 

Sőt, egyszer átment a szomszéd szobába,

ahol Gunillát megkérte, hogy használhassa az övét.

Szépen felhívta a lányát, aki rendőr volt Strömstadban.

Megkérdezte a lány az apukáját, hogy honnan tudta felhívni.

Rune azt felelete: Itt vagyok a Värmland-hídnál.

Pedig az öregotthon egy pisis szobájából beszélt.

 

 

A betegápoló

 

A nyáron sokat helyettesítettem

a Beateberggårdenben, az öregeknél.

Mindenkit felvettek helyettesnek,

csak svédül kellett tudni egy kicsit.

 

A betegek mindig reggelre haltak meg.

Mire én elkezdtem a munkát,

már felállították a ravatalt:

gyertyák, fehér műrózsák, csipkefüggöny.

 

A halottat előző éjjel mosdatták meg

az éjszakás nővérek és betegápolók,

nekem csak annyi volt a dolgom,

hogy sirassak egy kicsit.

 

Ahogy a sziklába belevág a véső,

vagy ahogy megcsurran a fenyőgyanta,

tömjénfüst és enyhe formalinszag

facsarta az orrom, sírtam.