Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Szonda Szabolcs): Tökéletlen megoldások

Fotó: a szerző archívuma

Értsd jól, nem akarlak felbosszantani, de csupán te és a lányod nem nevezhetitek családnak magatokat!

Bővebben ...
Próza

Voloncs Attila: A bűvölők (részlet)

Fotó: a szerző archívuma

Valahogy köze van ennek ahhoz, hogy sohasem tudott olyan vérmesen forradalmár lenni, mint a barátai, régi ismerősök közt mindig visszafogottan jelezte a különvéleményét, mintha baloldaliságával nem akarta volna bántani azokat, akik igazán hisznek valamilyen rendes ostobaságban, vagy meg tudnak részegülni a nemzet szótól és a dicső múlt felemlegetésétől.

Bővebben ...
Költészet

Sebestyén Ádám versei

Fotó: Sebestyén Anna

Kikötőink, / a fagyizók, földszinti üzletek sorra bezártak

Bővebben ...
Próza

Sarnyai Benedek: zájed

Fotó: a szerző archívuma

Amíg helyet keresek az érkezési csarnokban, azon tűnődöm, hogy hívják Anna szüleit. Két éve vagyunk együtt, még egyszer sem találkoztam velük. Ismerem az arcukat, annyiszor láttam a profilképüket, hogy a Jóisten is beleunhatott a számolásba. De hogy hívják őket?

Bővebben ...
Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...

Purosz Leonidasz verse

B. a projektjéről mesél, / amely tervei szerint sosem látott / egységet fog megvalósítani / a fellépők között. / Megpróbálom elképzelni / miniszterelnökként B.-t – túl könnyű: / egy felismerhetetlenségig simogatott arc / heves érzelmekkel a semmibe mered. // Rég tapasztalt izgalom vesz erőt rajtam

 

 

Purosz Leonidasz 1996-ban született Szegeden. Szentes és Budapest után jelenleg Marosvásárhelyen tanul. Verseket ír, első, A városnak meg kell épülnie című kötete 2016-ban jelent meg a FISZ gondozásában.

 

 

Az eltűnés valódi gesztusa

 

Az utolsó fellépésre nem hívok

ismerősöket; a közönség elől

pedig takarásba húzódom –

mindig lesz, aki helyettem is érdekes marad.

Hakni.

Elmondhatnám, hogy vége,

de ez nem segélykiáltás –

nem akarok változtatni semmin.

 

Úristen, miről beszéltem évekig?

A hagyomány hamis, a lázadás parodisztikus.

Vidéki művház.

Zsebemben még pofátlanul magas gázsi,

bennem már a statiszták csendes,

megvető arroganciája.

Utolsó cigi a többi fellépővel;

kezdésig húsz perc.

 

B. a projektjéről mesél,

amely tervei szerint sosem látott

egységet fog megvalósítani

a fellépők között.

Megpróbálom elképzelni

miniszterelnökként B.-t – túl könnyű:

egy felismerhetetlenségig simogatott arc

heves érzelmekkel a semmibe mered.

 

Rég tapasztalt izgalom vesz erőt rajtam:

átlátszó, tiszta vágyom lenni –

nem hagyni semmilyen nyomot.

Akik karizmatikus búcsút vettek,

végül mind köztünk maradtak.

Színpadra állok.

Az eltűnés valódi gesztusa

a teljes érdektelenség.