Lackfi János verse
- Részletek
Lackfi János 1971-ben született Budapesten. József Attila-díjas költő, drámaíró, műfordító, egyetemi oktató.
Tranzakció
Benzinkúton nem vásáro-
lunk csokit,
a kereskedelmi árrés
túl sok itt.
Benzinkúti csoki roppant
drága kincs,
a költekezésért méltán
jár a lincs.
Benzinkúti csoki persze
stimulál,
felpörget, ha a volánnál
kimúlnál.
Benzinkúton a kísértés
hót komoly,
édes csoki, méznél éde-
sebb mosoly.
Műkörömnél aligha van
szebb logó,
neonreklám nem akad ily
villogó.
Benzinkúton a kislány, az
mind ilyen,
melle fölött egy táblácska:
VIVIEN.
Ártatlanul pislog rád: Még
valamit?
Szép szeme zsibbaszt és áram-
talanít.
Varázshíd ível a fényes
pulton át,
homokórán homokszem kereszt-
be állt.
Hogy szerette volna megál
-lítani
egykoron a homokórát
valaki!
Neked eszedben se volt, de
sikerült,
csillámkocsonya tölti a
hideg űrt.
Feleúton a műkörmös
kéz megállt,
kártyáért nyúlva kínálta
fel magát.
Nem kéred meg a kezet, nem
csókolod,
benzinkúti lányok sosem
boldogok.
Nem jön értük sose szőke
herceg, és
neked e szerep komikus
hencegés.
Szőkeséged jelentősen
ritkuló,
derekadra is felkúszott
pár kiló.
Hát alólad hol a fehér
lóerő?
A fehér Suzuki nem túl
megnyerő.
Az álmok lovagja, lásd be,
nem ilyen,
várfokon végtelen várhat
Vivien.
Széjjel is zuhan e könnyes,
halk románc,
villan a bankkártya, meg a
fogzománc.
Nyélbeütötted a pompás
üzletet,
levegőben foszforos kis
tűz lebeg.
De fellobban benned még a
talmi hév,
a romantika, kár lenne
halni tév-
eszmék rabja gyanánt, kispol-
gárilag,
fogatlan oroszlán mordul,
felriad.
Visszafordulsz, nevetésed
mámoros,
elszánásod a lánykára
záporoz...
Kigyúlt arccal ámul -bámul
Viviien,
micsoda tűz, micsoda láz,
van ilyen?
Neked is fejedbe szállt a
győzelem:
Édes, egy csokit, készpénzzel
fizetem!
