Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Kiszely Márk: Kapcsolati tőke

Fotó: a szerző archívuma

Volt ez a csajom Debrecenben. Cseresznyével egyensúlyozott az ajkán, a szemében gurámikat nevelt. Tubás volt, vagy tenorkürtös, nem tudom már, a rézfúvósok között ült, a rendezői balon. Ha a nevén szólítottam, nem figyelt oda. Ha hatszögbe rendeztem a díszköveket a teste körül, magához tért.

Bővebben ...
Költészet

Rostás Mihály versei

hogyha kezembe foghatnék / egy maréknyi időt

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Bartók Imre: 1939. szeptember 23.

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Krumponyász-univerzum (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Róbert bal szeme az óramutató járása szerint, jobb szeme azzal ellentétesen forgott egyre gyorsabban, majd teljes testében rázkódni kezdett, a földre huppant, és nem mozdult többé. A feje sistergett és füstölt.

Bővebben ...
Költészet

Halmosi Sándor versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Kabátujjukban több élet volt, / mint az Egyesült Nemzetekben ma

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Veszprémi Szilveszter: Vers, amelyben a költő megint csak hisztikézik, nincs semmi látnivaló benne

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Száva Csanád): A zebrán

Fotó: a szerző archívuma

Kissé félrenyomtad az embereket, szinte lökdösődés nélkül, mégis makacsul, ahogy a te korodra hál’Isten megtanultad. Képes vagy helyet csinálni magadnak közöttük. Diszkréten csináltad, a kíváncsiság nem kínzó betegség, nem alapösztön, nem kell könyökölni miatta.

Bővebben ...
Költészet

Peer Krisztián versei

Fotó: Schillinger Gyöngyvér

és csak menni, menni a nyelvvel / a totál szenilis Sanyi bácsi után

Bővebben ...
Próza

Tóth-Bertók Eszter: Meghaltam

Fotó: Csoboth Edina

A ravatalozónál állnak. Az épület homlokzatán a Feltámadunk-feliratból hiányzik a t, a legjobb barátnőm rögtön kiszúrja. Nézi a d-t, hogy az is eléggé inog, közben arra gondol, hogy mennyit szenvedtünk, amikor a lakása ajtajára illesztettük fel betűnként a nevét és hiába baszakodtunk a vízmértékkel, a mai napig ferde az egész.

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI – Purosz Leonidasz: Helyi ár

A hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Költészet

Bánfalvi Samu: Charlie Kirk meghalt,

Fotó: A szerző archívuma

Amerika Amerika megölték Charlie Kirköt

Bővebben ...
Költészet

Bán-Horváth Veronika: Tiszta lap

Fotó: Bán-Horváth Attila

Hol nyúlánk fénylényeknek, / Hol puffadt koboldoknak látszunk.

Bővebben ...
Fotó: Varga Ilona

Csombor Rita versei

Az árnyékok mostanában / megnyúlnak és elfogynak reggelente, / amikor melléd bújok melegedni  / pont ebben a megállóban.

Sajátos szimmetria


Az árnyékok mintha áprilisi reggelek megnyúlt
búbos kemencéi lettek volna. Szigorú rendben
álltak egymás mellett, mintha ugyanazzal a fegyelemmel
próbálnák kordában tartani a belső tüzet.

Az üreges oszlopok belsejéből felszálló
betonszürke füst ívet rajzolt a várakozó
emberek köré, a tűztér sajátos szimmetriáját
a sínek párhuzamossága bontotta csak meg.

A kemencetestek és az útszéli korlát
közti sutban bújtam el,
én is a villamost vártam, hogy
háromezer-négyszázötödszörre
próbáljalak megtalálni, hátha
pont akkor pont azt az ajtót
választod, amit Kamaraerdő
felé tartva én.

Pedig csak melegedni vágytam
az árnyékok között azokon
az oszlopokon egyensúlyozó reggeleken,
amikor a háromszögletű
üvegtetők alá beálltam, hátha
te is pont akkor pont azt
a tetőn megtörő fénygörbét választod,
amit akkor én.

Az árnyékok mostanában
megnyúlnak és elfogynak reggelente,
amikor melléd bújok melegedni
pont ebben a megállóban.

Az oszlopok belsejéből felszálló füst
ívet rajzolt körénk, lábunk alatt a beton
mintha húszoldalú kockákra tört volna,
hogy semmi se törhesse meg
a tűztér sajátos szimmetriáját.


Félig egészen

Az ismerős járomcsont tűnt fel először
majd a lépések mozdulata,
a halk és tapintatos surrogás.  
Olyan volt, mint mikor az ejtőernyős buborékok
a víz alatt hirtelen eloszlanak egy tenyértől.

Aztán egy pillanat múlva
a borosta fekete-őszes erdejében
találtam magamat.
Csendes esődben tábort vertem.
Úgy érkeztem világodba,
mint ahogy a kontaktlencse
a helyére csusszan.
Te minden követ mohával
és puha levelekkel takartál el,
magadat is megpróbáltad,
de végül előmerészkedtél a rejtekedből.   

*

A folyó mellett kerítést építettünk,
a kiskapu nyikorog,
és a víz felé kígyózó út
kövei billegnek, mikor
félig lelóg a lábunk.

Mi is állandó mozgásban vagyunk
és hullámzunk, és mellkasod
csupasz foltjainak táncát levegővételkor
meg kell jegyeznem,
mert néha elfelejtelek.

Olyankor megismétled a szavakat
és a mozdulatokat is
tudod, hogy amőba-memóriám körbefon,
nem távozok, nem távozol,
csak félig lelógunk,
mintha puha inda lenne körénk fonva,
közeledünk magunkhoz, egymáshoz,
a folyóparti kerítéshez a kapuval,
félig billegünk,
félig egészen.

Csombor Rita 1985-ben született. Középiskolai magyartanár, PhD hallgató a Szegeden. Első verseskötete 2018-ban jelent meg Smink nélkül címmel a FISZ Könyvek Sorozatban.