Vezetéknélküli
- Részletek
- Írta: Pap József
mi majd küzdjünk meg / ha már felültettek minket / a drótra mert / most jön még csak a java / amikor a tenger mélyére / rejtik a vezetékeket / ott rejtőznek el mint / az őslények
Amikor megdicsértem mennyi mindent tart a boltban
azonnal rám szólt hogy ne merjek semmihez se nyúlni
csak akkor ha fizetek érte mert a
matatástól eltompul a technológia
sőt magától is gyorsan elavul
legalább én szíveskedjek már békén hagyni
amúgy is nehezen adja el
hogy ne szennyezzek körbe
mindent a terem végébe kísért
egy poros dexion polchoz
ahol a hitványabb csecsebecséit
és a ceruzaelemeit tartotta
inkább itt hajoljak le
és válogassak mondta
de góliátból nem tud adni
mert mind elfogyott még kedden
nyilván nem hagyott magamra
gondoltam azért nehogy
zsebre vágjak valamit
helyette elkezdett szakmázni
hátha kíváncsi vagyok rá
mert hogy nem vagyok környékbeli
azt látta rögtön nem is hibáztat érte
mondta hogy nem vettem észre
amikor bejöttem ide
mit is? kérdeztem
hát a drótokat! válaszolta
a bolt előtt szerelik húzzák
nem lehet átlépni rajtuk
túl vastagok aztán a vállaikra
hengerelik és visszafeszítik
az oszlop tetejére
ki bírja ezt követni? Maga tudja?
hát nem értem kezdtem volna de
nem hagyta végigmondani simán
folytatta hogy a bolt
már régen itt volt és az oszlop
csak utána került ide
és először egy oszlop volt és egy vezeték
aztán egyszerre minden irányba nőtt a csáp
telefon után kábel tv és nem ismer rá
az égre mert pont az ő helye
fölé tették a trafót
persze van hozzá sok gigás júpíszi
de azért nekem bevallja hogy
sorrendben ő csak a gyuraszelig
tudott bármit is kimondani
később feladta a többivel
nem is kísérletezik
sőt már nem foglalkozik velük
csak áll és figyel ha ideje van
és én csak ne hülyéskedjek
egész életében tanulta merre
halad a szakma
de csak azért mert öt hónappal
a nyugdíj előtt már nem fog váltani
neki is lehet elege
higgyem el hogy az utcakép
megutáltatta vele még a
pecázást is a damil miatt
hogy kaparja a ráncait a homlokán
neki már más kellene
mert ezt itt majd mi
fiatalok megoldjuk
mi majd küzdjünk meg
ha már felültettek minket
a drótra mert
most jön még csak a java
amikor a tenger mélyére
rejtik a vezetékeket
ott rejtőznek el mint
az őslények és közben
minden vezetéknélkülivé válik
felfelé sugározzák a hullámokat
a fejek mellett cikáznak
láthatatlanul mert nekünk
nehezebb lesz higgyem el
nehezebb mert mi már nem
fogjuk látni hova építik
a trafókat a fejünk felett
amikor elgémberedett a lábam
kihúztam magam és letettem
a pultra egy csomag ceruzaelemet
borotvához másmilyen kell
de direkt olyat választottam
amit mindketten ki tudunk ejteni
persze megörült neki
meg is köszönte hogy
ilyen jót beszélgettünk
beütötte a kasszába
és megkérdezte szoktam-e
rádiót hallgatni
nagy ritkán feleltem
bólintott és nyugtatólag
mondta hogy ne aggódjak
az előző miatt majd
ez is megoldódik
más bajok is
érhetnék az embert
aztán a kezembe nyomott
egy viharvert szokol rádiót
fogadtam az áldást és
kimentem az utcára
kezemben a
grátisz jutalom
csillagmatricás
analóg szentkép
de fogni rajta semmit
nem lehet mert szerencsére
már kiszedte belőle
az összes drótot
Pap József 1991-ben született Salgótarjánban. 2016-ban az ELTE BTK mesterképzésén, anglisztika szakon szerzett diplomát, 2016-tól az egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának hallgatója. 2015-től jelennek meg versei, műfordításai a Hévíz, Napút, PBÚ folyóiratokban, valamint a KULTer.hu és az Új Forrás weboldalakon. Az ELTE BTK-n működő Szerdai Szalon alkotókör tagja. 2021-ben hunyt el.
