Taizs Gergő versei

Részletek

Írta: Taizs Gergő

Temesd bőröm alá a titkaid, vénáimra vésd / a bűneid, aztán a zuhanás, koncentrikus / körökön át, holdak és bolygók szabásmintáiba. / Ahol meteorok lyukasztják az eget, / ott millió a villanás, de jórészt szemfény- / vesztés.

Észrevenni másokban
E.-nek

Elképzelem, ahogy utoljára elém állsz.
Válladon túlkoros vágyaiddal talán meglátod
mindennek a maga idejét: szupernóvák
fellobbanásának, mint alapozó mögött a bőrhibák.
Azután lemodelleznéd a testünk között áramló
oxigént, és nemcsak evolúciós értelemben tartanál
igényt a túlélésre, ha olykor rád törne a jelenlét
hirtelen tudatossága. Csendben figyelnélek, míg  
megértenéd végre, hogy annyiféleképpen tudok
semmit se mondani, így ha egyszer majd valamilyen
feloldozás mégis érkezik, bizonyosan meghallanád
nehezen besorolható lépteit. Mert nem ezt akarjuk
mind? Kopasz faágra lombot gondolni, észrevenni
másokban némán visszhangzó önmagunk.

Jórészt szemfény
E.-nek

Elvágták a nappal torkát, bíborhabot
hörög és fintorog, mielőtt kiég alóla
a tér. Ne félj, a sötétség másik oldalán
is hiányzik a fény, magányoddal nem vagy
egyedül. Emlékezz, az atomoknak nincs
története. Nincs magzatpóz, se rigor mortis.
Minden szervező elv és háttérzaj csupán.
Temesd bőröm alá a titkaid, vénáimra vésd
a bűneid, aztán a zuhanás, koncentrikus
körökön át, holdak és bolygók szabásmintáiba.
Ahol meteorok lyukasztják az eget,
ott millió a villanás, de jórészt szemfény-
vesztés. Keringési zavarokra utaló rögök
szilánkosítják az észlelést, hallójáratomba
ül a roskadás. Veszélyes repedések a keretbe
foglalt semmin. Leheleted higítsa éjjel
zajló véremet, míg szétterjed bennem
a túlélés vagy felejtés ismerős ösztöne.

Taizs Gergő 1984-ben született Tatabányán. Tanulmányait a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészettudományi karán végezte Piliscsabán. Újságíróként, kulturális programszervezőként és kommunikációs szakemberként dolgozott. Első kötete Utasok címmel 2019-ben látott napvilágot, második Üvegidő című kötete pedig 2021-ben jelent meg.