Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Han Kang (f. Kiss Marcell): A fehér könyv

Fotó: Park Jaehong

Ha a szívemhez dörzsölném ezeket a szavakat, csak úgy ömlenének belőle a mondatok, mint valami szomorú, furcsa vagy éppen sohasem hallott hang, amikor a vonó vashúrt ér. Megengedhetem magamnak, hogy fehér gézfátyol mögé bújva rejtőzzek a mondatok között?

Bővebben ...
Költészet

Karácsony Orsolya versei

Fotó: a szerző archívumából

Nem szabad elfelejtened: / csak átutazóban vagy. 

Bővebben ...
Szépirodalom

Szabados Attila versei

Úgy kezdődött, hogy írni akartam

Bővebben ...
Műfordítás

Katie Kitamura (f. Dragon-Túry Melinda): Próbajáték

Fotó: Clayton Cubbit

Változatlanul mosolygott, már az elején felfigyeltem természetes vonzerejére, jó kisugárzására. De most láttam, hogy túl szabadon bánik vele. Nem úgy tűnt, mintha tisztában volna személyisége intenzitásával vagy azzal, hogy a világot, amelyben mozog, emberek lakják. Különösen ebben az értelemben volt még nagyon fiatal.

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Szonda Szabolcs): Tökéletlen megoldások

Fotó: a szerző archívuma

Értsd jól, nem akarlak felbosszantani, de csupán te és a lányod nem nevezhetitek családnak magatokat!

Bővebben ...
Próza

Voloncs Attila: A bűvölők (részlet)

Fotó: a szerző archívuma

Valahogy köze van ennek ahhoz, hogy sohasem tudott olyan vérmesen forradalmár lenni, mint a barátai, régi ismerősök közt mindig visszafogottan jelezte a különvéleményét, mintha baloldaliságával nem akarta volna bántani azokat, akik igazán hisznek valamilyen rendes ostobaságban, vagy meg tudnak részegülni a nemzet szótól és a dicső múlt felemlegetésétől.

Bővebben ...
Költészet

Sebestyén Ádám versei

Fotó: Sebestyén Anna

Kikötőink, / a fagyizók, földszinti üzletek sorra bezártak

Bővebben ...
Próza

Sarnyai Benedek: zájed

Fotó: a szerző archívuma

Amíg helyet keresek az érkezési csarnokban, azon tűnődöm, hogy hívják Anna szüleit. Két éve vagyunk együtt, még egyszer sem találkoztam velük. Ismerem az arcukat, annyiszor láttam a profilképüket, hogy a Jóisten is beleunhatott a számolásba. De hogy hívják őket?

Bővebben ...
Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Fotó: Gyéresi Orsolya

Majláth Ákos versei

Van egy kövér kisfiú. Bennem ül. / Mint valami gyógyfürdőben. / Fürdőgatya, medenceszél, gombóc / fagyik, pokemonos törölköző. / Évek óta takargatja magát, eszik.


nagyobb ajándékot


anya azt mondta gyűjtsem össze a tejfogaim
úgy nagyobb ajándékot hoz a fogtündér
összegyűltek és ő ellopta őket
a párnám alól a saját ágyába vitte
és egy százforintos tiarát kapott
rászorult a fejére azóta se tudja levenni
akármikor ránézek tépkedni kezdem a hajam
anya fogait a nagyi lopta el
rászorult az ujjára a százforintos gyűrű
akárhányszor anya ránéz kaparni kezdi az ujjait
néha látom ahogy a körmeinél kipukkanak a
sárgáspiros sebek
mint a romlott paradicsomok
hányingerem lesz de én erős akarok lenni
visszatartani lenyelni nem nyúlni a hajamhoz
és amikor a kislányom fogai kihullanak
seprűt venni a kezembe és mint egy eltévedt
kövér galambot kikergetni a házból
a hülye tündért
a hülye kincseivel együtt


Büszkeség


piros csíkok az ajtófélfán
százharminckettő százharmincöt
minden héten mellé állítanak
hogy megnézzék nőttem-e
sok tejet iszom és sok esőben is állok
szóval sokat növök
behunyom a szemem vigyorgok
szeretem ahogy a filctoll vége
simogatja a hajamat
felkerül egy újabb piros csík
azt mondják büszkék rám
és én is büszke vagyok
és arra gondolok
életem végéig növök majd
akárhányszor esni kezd
kirohanok egy bögre tejjel
a piros csíkok elérik a plafont
aztán a villanyoszlopok
mellé kell majd álljak
és apa a tv-torony létráján mászik
és olyan büszke lesz rám
elfelejti hogy fél a magasban

Apránként

Van egy kövér kisfiú. Bennem ül.
Mint valami gyógyfürdőben.
Fürdőgatya, medenceszél, gombóc
fagyik, pokemonos törölköző.
Évek óta takargatja magát, eszik.
A tutti-frutti lassan végigfolyik az
állán. Érzi, ahogyan a törölköző
zsugorodik körülötte.
Igazgatja a textilt, közben
idegesen forgatja a fejét,
akár a ragadozó madarakat
sejtő rágcsálók.

Fáj nekem ez a kövér kisfiú.
Görcsöl a gyomrom tőle.
Abban bízom, hogy eltűnik
róla a törölköző,
aztán elolvad a fagyi,
aztán elolvad a kisfiú.
Sistereg a cukros
zsír a medence szélén.
Elpárolog, és én apránként
kilélegzem magamból.
Mint a klórszagot
egy nyugdíjazott úszómester.




Majláth Ákos 1996-ban született Nyíregyházán. Egy kicsi faluban, Apagyon nevelkedett. Jelenleg gyermekpszichológusként dolgozik Budapesten.  Verseit és novelláit közölte a Hévíz, a Vörös Postakocsi, a Helikon és a Rost. Kedvenc állatai a teknősök. Tagja a Fiatal Írók Szövetségének.