Hírlevél feliratkozás

Keresés

Puskás Panni: Szép, akkor is (regényrészlet)

Vagy tarthatnának egy nyilvános kivégzést az egyetem kertjében, ahol tőlem, meg a hozzám hasonló méltatlanul sokat élt oktatóktól egy füst alatt megszabadulhatnának. Nevünket pedig egy emléktábla őrizné az alma mater falán: itt nyugszanak egyetemünk legfölöslegesebb tanárai, akik arra sem voltak képesek, hogy időben elpatkoljanak. Legyen könnyű nekik a föld!

Bővebben...

Pocsai János versei

Hisz a számmisztikában, / miközben tagadja, racionálisan, Istenét.

Bővebben...

Elisa Shua Dusapin (f. Kállay Eszter): A szemhéj nélküli szem

Egy hirtelen csobbanással feltűnt valami a felszínen, egy pillanatra megremegett, majd újra alábukott. Aurore felült. Közben a forma visszatért, és mozdulatlanul lebegett. Aurore agyán az villant át, hogy az apja az, és ez az ő hibája – hallgatnia kellett volna rá, távol kellett volna maradnia a parttól, megérezték a vért, az apját pedig, aki a víz alatt volt, széttépték.

Bővebben...

Murányi Zita versei

míg meg nem érkezel / testem mozdulatlan parkettacsík

Bővebben...

Demeter Arnold versei

talán nem vagyok elég nagy / hogy úgy szólítsanak / ne lopj

Bővebben...

Orcsik Roland: Hordozható óceán (regényrészlet)

Adriana úgy hörgött, mintha démonok szállták volna meg, nem nő volt már, ám nem is férfi: könyörtelen erő. Amikor befejezte, lehajtotta fejét, a vonójáról lógtak a szakadt szőrszálak.

Bővebben...

Margaret Atwood (f. Csonka Ági): Metempszichózis, avagy a lélek utazása

Jómagam például csigából egyenesen emberré lettem, nem voltam közben guppi, cápa, bálna, bogár, teknős, aligátor, görény, csupasz turkáló, hangyász, elefánt vagy orangután.

Bővebben...

Karácsony-Rácz Boglárka: Nem látja a felszínt, azt álmodja

Woolf legalább hat-nyolc soron át ír a borzongásról, anélkül, hogy leírná a borzongás szót, mondja. Hallgatja Zelmát, próbálja visszaidézni, hol ír Woolf a borzongásról, és egyáltalán mit érthet alatta, hogy ez a borzongás fenyegető, vagy kellemes inkább.

Bővebben...

Kátai Boróka versei

a sötét tó mellett / vágyom újra repülni

Bővebben...

Debreczy Csenge Kata versei

szüretel a szív a fiú szemekből, / hogy aztán túlélje a visszautasítást / a munkahelyen, az utcán, a moziban

Bővebben...

Kormányos Ákos: Víz és vér 5

Két ápoló tart ülő-magzatpózban, / a csigolyáim közötti rés így picivel megnő

Bővebben...

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (II. rész)

A motorbőgés abbamaradt, de a vörös fény továbbra is megvilágította a vasúti kocsit. Emberek másztak rá, léptek elő mögüle. Lehettek vagy negyvenen, de csak egyikük sétált Ferenchez. Olyan volt, mint egy vörös árnyék.

Bővebben...

Fotó: Gyéresi Orsolya

Majláth Ákos versei

Van egy kövér kisfiú. Bennem ül. / Mint valami gyógyfürdőben. / Fürdőgatya, medenceszél, gombóc / fagyik, pokemonos törölköző. / Évek óta takargatja magát, eszik.


nagyobb ajándékot


anya azt mondta gyűjtsem össze a tejfogaim
úgy nagyobb ajándékot hoz a fogtündér
összegyűltek és ő ellopta őket
a párnám alól a saját ágyába vitte
és egy százforintos tiarát kapott
rászorult a fejére azóta se tudja levenni
akármikor ránézek tépkedni kezdem a hajam
anya fogait a nagyi lopta el
rászorult az ujjára a százforintos gyűrű
akárhányszor anya ránéz kaparni kezdi az ujjait
néha látom ahogy a körmeinél kipukkanak a
sárgáspiros sebek
mint a romlott paradicsomok
hányingerem lesz de én erős akarok lenni
visszatartani lenyelni nem nyúlni a hajamhoz
és amikor a kislányom fogai kihullanak
seprűt venni a kezembe és mint egy eltévedt
kövér galambot kikergetni a házból
a hülye tündért
a hülye kincseivel együtt


Büszkeség


piros csíkok az ajtófélfán
százharminckettő százharmincöt
minden héten mellé állítanak
hogy megnézzék nőttem-e
sok tejet iszom és sok esőben is állok
szóval sokat növök
behunyom a szemem vigyorgok
szeretem ahogy a filctoll vége
simogatja a hajamat
felkerül egy újabb piros csík
azt mondják büszkék rám
és én is büszke vagyok
és arra gondolok
életem végéig növök majd
akárhányszor esni kezd
kirohanok egy bögre tejjel
a piros csíkok elérik a plafont
aztán a villanyoszlopok
mellé kell majd álljak
és apa a tv-torony létráján mászik
és olyan büszke lesz rám
elfelejti hogy fél a magasban

Apránként

Van egy kövér kisfiú. Bennem ül.
Mint valami gyógyfürdőben.
Fürdőgatya, medenceszél, gombóc
fagyik, pokemonos törölköző.
Évek óta takargatja magát, eszik.
A tutti-frutti lassan végigfolyik az
állán. Érzi, ahogyan a törölköző
zsugorodik körülötte.
Igazgatja a textilt, közben
idegesen forgatja a fejét,
akár a ragadozó madarakat
sejtő rágcsálók.

Fáj nekem ez a kövér kisfiú.
Görcsöl a gyomrom tőle.
Abban bízom, hogy eltűnik
róla a törölköző,
aztán elolvad a fagyi,
aztán elolvad a kisfiú.
Sistereg a cukros
zsír a medence szélén.
Elpárolog, és én apránként
kilélegzem magamból.
Mint a klórszagot
egy nyugdíjazott úszómester.




Majláth Ákos 1996-ban született Nyíregyházán. Egy kicsi faluban, Apagyon nevelkedett. Jelenleg gyermekpszichológusként dolgozik Budapesten.  Verseit és novelláit közölte a Hévíz, a Vörös Postakocsi, a Helikon és a Rost. Kedvenc állatai a teknősök. Tagja a Fiatal Írók Szövetségének.