Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Próza

Kónya Sándor: Dagadék

Fotó: Kónya Tamás

Érzem a levegőben a zizegését, a nyugtalanságát, rám is átragad. Régen is így volt, de most tudom, tartanom kell magam. Folyamatosan járnak az ujjai és beszél. Arról az estéről beszél, elmondja az egészet.

Bővebben ...
Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...
Költészet

Németh Gábor Dávid versei

Fotó: Szulovszky Mária

Hallom, hogy üvölt elhagyatottságában az óceán.

Bővebben ...
Fotó: Székelyhidi Zsolt, Petőfi Irodalmi Múzeum

Vass Tibor verse

Gyereket szül rákosan, / rákkor és apálykor, / dagálykor, // nem ragály a kór, / parókája / pár rákja tükre, / áttétes / ár-tükre, apály-tükre, / dagályszürke.


A Szenti-medencében hallottam

Kemó

Berekfürdőn egy medencét egymás közt nyuggernek hívunk, sokan kacskaringósként is emlegetik; én Szenti-medencének is nevezem, az idén tíz éve elhunyt Szenti Ernő emlékére, akivel 2002-ben, első ottjártamkor, a Berekfürdői Írótáborban (ma Berekfürdői Körmendi Lajos Írótábor) szobatársak voltunk. Sok a lengyelül beszélő a Szenti-medencében is, nem véletlenül lehet több helyütt kiírva nyelvükön is, hogy mit szabad, meg mit nem, mi ajánlott, mik az összetételek. Egy alkalommal egy lengyel csapat vagy egy csapat lengyel a Kemó (Chemia, 2015) című, Bartosz Prokopowicz által rendezett (és részben írt) filmdrámát emlegette. Csapata után néztem, beszélgetésükbe imígyen szólok bele.  


A nő teljesebb a Holdnál,
árkor és apálykor
szín-szívre és szín-észre képes hatni,

bárhol, bármikor
képes túlélni mindent. Nem színlel.

Gyereket szül rákosan,
rákkor és apálykor,
dagálykor,

nem ragály a kór,
parókája
pár rákja tükre,
áttétes
ár-tükre, apály-tükre,
dagályszürke.

Dagály-szűkre
méri idejét,
a hátralévőt,
színt szül rákosan mégis,
és színt nevel,

aztán parókája
gyerekjáték lesz,

színültig félhold, telihold,
félholt, teliholt.

A nő a Napnál teljesebb,
napkitöréskor
szájra és szóra képes hatni,

a férfi sehol, semmikor
nem érti ereit,
neveletlen erejét.

Hogy mi folyik le benne akkor,
hogy mi folyik el,
magzatvíz vagy a víz maga
a szín-vázból,

nevetlen por és nevetlen hamu,
Hold és Nap,
paróka és a túlélő férfi,
a gyermek,
a jólnevelt áttétek,
a sugárzó élet,

mindhalálig erő,
kimért idő,
kimart ítélet.

A nő a Hold, a nő a Nap, a nő az erő,
a földrengés szaga,
anya aranyhaja,

az élet paróka,
vendéghaj-szín,
pótolhatatlan hullása
a sötétnek,
hallása világnak, a múlhatatlannak.

A nő az erő,
a túlélés
maga,
a férfi csak ámul,
színleg Napja lenne,
Holdja,
de képtelen fölfogni,
hogy ár után dagály,
vagy fordítva
netán,

az apályig el se jut,
se Hold, se Nap, se csillagok,
csak a nő,
csak a nő ragyog,

a gyermek,
és játéka, a paróka,

a felszín nyugodt,  
akár földben a halál-illatok.

A terápiában nem az fáj,
hogy megfelelő színű, anyagú
parókát találjon a hölgy,

egy idő után talál,

a terápiában az fáj,
hogy nem tudni pontosan,
meddig használhatja,

csak azt, hogy nem sokáig már.

Élethosszig ugyan,
de az fáj,
hogy a hossz belátható,
tudható,

el lehet dönteni előre,
ki dobja ki a parókát,
és azt is, hogyan:

a munka ezen részével
megbízott
mibe csomagolja,
és a szelektív gyűjtőbe tegye-e,

milyen hulladékkal együtt
célszerű kivinni a házból.


Vass Tibor költő, képzőművész, 1968-ban született Miskolcon. A Spanyolnátha művészeti folyóirat alapító főszerkesztője, a Magyar Küldeményművészeti Társaság alapító elnöke. Alapító tagja a Magyar Írószövetség Avantgárd Szakosztálya Bohár András Körének, a Magyar Elektrográfiai Társaságnak, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Szépíró Tagozatának. 2021-ben a hernádkaki Vidám Páva – Tompa Mihály Kultúrkert és Alkotóház alapítója. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Kapos Art Képző- és Iparművészeti Egyesületnek, a Szépírók Társaságának, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Miskolci Területi Csoportjának. A Magyar Művészeti Akadémia köztestületi tagja. 1989-ben Nyíregyházán tanító-népművelés szakon diplomázott. Kassák-díjas (1995), Szabó Lőrinc-díjas (2003), József Attila-díjas (2009). 2019-ben a Tokaji Írótábor Hordó-díját kapta. 1995-ben elnyerte a Közép-Kelet-Európai Képeslap nemzetközi mail art kiállítás fődíját, 2002-ben a XXI. Országos Grafikai Biennálé közönségdíját, elismeréseket kapott a Miskolci Térli Tárlaton (2005), a Matricák Kisméretű Elektrográfiák Nemzetközi Kiállításán. Az utóbbi években Budapesten, Nagyváradon, Szekszárdon, Sárospatakon, Miskolcon, Berekfürdőn mutatkozott be önálló kiállításokon. Legutóbb díjazták a Magyar Alkotóművészeti NKft. Ady-pályázatán, a Wekerle Grafikai Pályázaton. Legutóbbi kötetei: El, Kondor, pláza (versek, elektrográfiák, 2018); Két sem közt (versek, elektrográfiák, 2020); antológiaközlései: Az utolsó indiánkönyv, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2021; Kik vagytok?, esszék portréfotókról, Műcsarnok, 2021; Mesék a dombról, Avasi Borút Egyesület, 2021; AZ10, a tízéves Ambroozia folyóirat antológiája, Győr, 2021; „Átfénylik rajtuk”, Mészöly Miklós 100. születésnapjára, Kalligram, 2021. Róla szóló irodalom: Szalai Zsolt: Sem.rendszer – a nyelv színe-változása Vass Tibor költészetében (kismonográfia, Parnasszus, 2018).