Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Puskás Panni: Szép, akkor is (regényrészlet)

Fotó: Valuska Gábor

Vagy tarthatnának egy nyilvános kivégzést az egyetem kertjében, ahol tőlem, meg a hozzám hasonló méltatlanul sokat élt oktatóktól egy füst alatt megszabadulhatnának. Nevünket pedig egy emléktábla őrizné az alma mater falán: itt nyugszanak egyetemünk legfölöslegesebb tanárai, akik arra sem voltak képesek, hogy időben elpatkoljanak. Legyen könnyű nekik a föld!

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

Hisz a számmisztikában, / miközben tagadja, racionálisan, Istenét.

Bővebben ...
Műfordítás

Elisa Shua Dusapin (f. Kállay Eszter): A szemhéj nélküli szem

Fotó: Roman Lusser

Egy hirtelen csobbanással feltűnt valami a felszínen, egy pillanatra megremegett, majd újra alábukott. Aurore felült. Közben a forma visszatért, és mozdulatlanul lebegett. Aurore agyán az villant át, hogy az apja az, és ez az ő hibája – hallgatnia kellett volna rá, távol kellett volna maradnia a parttól, megérezték a vért, az apját pedig, aki a víz alatt volt, széttépték.

Bővebben ...
Költészet

Murányi Zita versei

Fotó: A szerző archívuma

míg meg nem érkezel / testem mozdulatlan parkettacsík

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold versei

Fotó: Kelemen Kinga

talán nem vagyok elég nagy / hogy úgy szólítsanak / ne lopj

Bővebben ...
Próza

Orcsik Roland: Hordozható óceán (regényrészlet)

Fotó: Takács Borisz

Adriana úgy hörgött, mintha démonok szállták volna meg, nem nő volt már, ám nem is férfi: könyörtelen erő. Amikor befejezte, lehajtotta fejét, a vonójáról lógtak a szakadt szőrszálak.

Bővebben ...
Műfordítás

Margaret Atwood (f. Csonka Ági): Metempszichózis, avagy a lélek utazása

Fotó: Luis Mora

Jómagam például csigából egyenesen emberré lettem, nem voltam közben guppi, cápa, bálna, bogár, teknős, aligátor, görény, csupasz turkáló, hangyász, elefánt vagy orangután.

Bővebben ...
Próza

Karácsony-Rácz Boglárka: Nem látja a felszínt, azt álmodja

Fotó: a szerző archívuma

Woolf legalább hat-nyolc soron át ír a borzongásról, anélkül, hogy leírná a borzongás szót, mondja. Hallgatja Zelmát, próbálja visszaidézni, hol ír Woolf a borzongásról, és egyáltalán mit érthet alatta, hogy ez a borzongás fenyegető, vagy kellemes inkább.

Bővebben ...
Költészet

Kátai Boróka versei

Fotó: Kátai Judit

a sötét tó mellett / vágyom újra repülni

Bővebben ...
Költészet

Debreczy Csenge Kata versei

Fotó: Buzás Norbert

szüretel a szív a fiú szemekből, / hogy aztán túlélje a visszautasítást / a munkahelyen, az utcán, a moziban

Bővebben ...
Költészet

Kormányos Ákos: Víz és vér 5

Fotó: Kormányos Gergő

Két ápoló tart ülő-magzatpózban, / a csigolyáim közötti rés így picivel megnő

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (II. rész)

Fotó: a szerző archívuma

A motorbőgés abbamaradt, de a vörös fény továbbra is megvilágította a vasúti kocsit. Emberek másztak rá, léptek elő mögüle. Lehettek vagy negyvenen, de csak egyikük sétált Ferenchez. Olyan volt, mint egy vörös árnyék.

Bővebben ...
Fotó: Székelyhidi Zsolt, Petőfi Irodalmi Múzeum

Vass Tibor verse

Gyereket szül rákosan, / rákkor és apálykor, / dagálykor, // nem ragály a kór, / parókája / pár rákja tükre, / áttétes / ár-tükre, apály-tükre, / dagályszürke.


A Szenti-medencében hallottam

Kemó

Berekfürdőn egy medencét egymás közt nyuggernek hívunk, sokan kacskaringósként is emlegetik; én Szenti-medencének is nevezem, az idén tíz éve elhunyt Szenti Ernő emlékére, akivel 2002-ben, első ottjártamkor, a Berekfürdői Írótáborban (ma Berekfürdői Körmendi Lajos Írótábor) szobatársak voltunk. Sok a lengyelül beszélő a Szenti-medencében is, nem véletlenül lehet több helyütt kiírva nyelvükön is, hogy mit szabad, meg mit nem, mi ajánlott, mik az összetételek. Egy alkalommal egy lengyel csapat vagy egy csapat lengyel a Kemó (Chemia, 2015) című, Bartosz Prokopowicz által rendezett (és részben írt) filmdrámát emlegette. Csapata után néztem, beszélgetésükbe imígyen szólok bele.  


A nő teljesebb a Holdnál,
árkor és apálykor
szín-szívre és szín-észre képes hatni,

bárhol, bármikor
képes túlélni mindent. Nem színlel.

Gyereket szül rákosan,
rákkor és apálykor,
dagálykor,

nem ragály a kór,
parókája
pár rákja tükre,
áttétes
ár-tükre, apály-tükre,
dagályszürke.

Dagály-szűkre
méri idejét,
a hátralévőt,
színt szül rákosan mégis,
és színt nevel,

aztán parókája
gyerekjáték lesz,

színültig félhold, telihold,
félholt, teliholt.

A nő a Napnál teljesebb,
napkitöréskor
szájra és szóra képes hatni,

a férfi sehol, semmikor
nem érti ereit,
neveletlen erejét.

Hogy mi folyik le benne akkor,
hogy mi folyik el,
magzatvíz vagy a víz maga
a szín-vázból,

nevetlen por és nevetlen hamu,
Hold és Nap,
paróka és a túlélő férfi,
a gyermek,
a jólnevelt áttétek,
a sugárzó élet,

mindhalálig erő,
kimért idő,
kimart ítélet.

A nő a Hold, a nő a Nap, a nő az erő,
a földrengés szaga,
anya aranyhaja,

az élet paróka,
vendéghaj-szín,
pótolhatatlan hullása
a sötétnek,
hallása világnak, a múlhatatlannak.

A nő az erő,
a túlélés
maga,
a férfi csak ámul,
színleg Napja lenne,
Holdja,
de képtelen fölfogni,
hogy ár után dagály,
vagy fordítva
netán,

az apályig el se jut,
se Hold, se Nap, se csillagok,
csak a nő,
csak a nő ragyog,

a gyermek,
és játéka, a paróka,

a felszín nyugodt,  
akár földben a halál-illatok.

A terápiában nem az fáj,
hogy megfelelő színű, anyagú
parókát találjon a hölgy,

egy idő után talál,

a terápiában az fáj,
hogy nem tudni pontosan,
meddig használhatja,

csak azt, hogy nem sokáig már.

Élethosszig ugyan,
de az fáj,
hogy a hossz belátható,
tudható,

el lehet dönteni előre,
ki dobja ki a parókát,
és azt is, hogyan:

a munka ezen részével
megbízott
mibe csomagolja,
és a szelektív gyűjtőbe tegye-e,

milyen hulladékkal együtt
célszerű kivinni a házból.


Vass Tibor költő, képzőművész, 1968-ban született Miskolcon. A Spanyolnátha művészeti folyóirat alapító főszerkesztője, a Magyar Küldeményművészeti Társaság alapító elnöke. Alapító tagja a Magyar Írószövetség Avantgárd Szakosztálya Bohár András Körének, a Magyar Elektrográfiai Társaságnak, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Szépíró Tagozatának. 2021-ben a hernádkaki Vidám Páva – Tompa Mihály Kultúrkert és Alkotóház alapítója. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Kapos Art Képző- és Iparművészeti Egyesületnek, a Szépírók Társaságának, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Miskolci Területi Csoportjának. A Magyar Művészeti Akadémia köztestületi tagja. 1989-ben Nyíregyházán tanító-népművelés szakon diplomázott. Kassák-díjas (1995), Szabó Lőrinc-díjas (2003), József Attila-díjas (2009). 2019-ben a Tokaji Írótábor Hordó-díját kapta. 1995-ben elnyerte a Közép-Kelet-Európai Képeslap nemzetközi mail art kiállítás fődíját, 2002-ben a XXI. Országos Grafikai Biennálé közönségdíját, elismeréseket kapott a Miskolci Térli Tárlaton (2005), a Matricák Kisméretű Elektrográfiák Nemzetközi Kiállításán. Az utóbbi években Budapesten, Nagyváradon, Szekszárdon, Sárospatakon, Miskolcon, Berekfürdőn mutatkozott be önálló kiállításokon. Legutóbb díjazták a Magyar Alkotóművészeti NKft. Ady-pályázatán, a Wekerle Grafikai Pályázaton. Legutóbbi kötetei: El, Kondor, pláza (versek, elektrográfiák, 2018); Két sem közt (versek, elektrográfiák, 2020); antológiaközlései: Az utolsó indiánkönyv, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2021; Kik vagytok?, esszék portréfotókról, Műcsarnok, 2021; Mesék a dombról, Avasi Borút Egyesület, 2021; AZ10, a tízéves Ambroozia folyóirat antológiája, Győr, 2021; „Átfénylik rajtuk”, Mészöly Miklós 100. születésnapjára, Kalligram, 2021. Róla szóló irodalom: Szalai Zsolt: Sem.rendszer – a nyelv színe-változása Vass Tibor költészetében (kismonográfia, Parnasszus, 2018).