Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Luciana Ratto (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Apu, melyikünket mentenéd meg?

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, a második gyerekkel megduplázódik a szeretet, azt mondják, hogy ezt kell mondani az elsőszülötteknek, de most két kiskutyaszem könyörög, hogy őt válasszam, és hagyjam veszni a másikat.

Bővebben ...
Műfordítás

Andrei Dósa (f. Horváth Benji): Sok erő és egy csipetnyi gyöngédség

Fotó: Veronica Ștefăneț

Igyekszem a lehető legokésabban hozzáállni a nőkhöz, még ha nagyrészt nőgyűlölő és szexista klisék sorozatába csúszik is bele az agyam. Mindenféle disznó vicceken nőttem fel, amelyeknek a főszereplői Móricka és Bulă voltak. Gyakran éreztem kísértést, hogy mint a viccben Bulă, azt mondjam a barátnőimnek, tetszik, ahogy gondolkodsz.

Bővebben ...
Költészet

Holczer Dávid versei

Fotó: Szántó Bence Attila

Isten tudja mire képes / egy ember seprűvel a kezében

Bővebben ...
Próza

Baqais Dávid: nem lenne boldogabb

Fotó: James Herbert

és akkor se lenne boldogabb, ha aztán öt vesztes pályázat után elkezdene egy kocsmában pultozni, hogy leplezze az ismerősei előtt az örökölt transzgenerációs vagyonát, ami miatt folyamatos bűntudatot érez, de akkor se, ha megtudná, hogy a barátjának háromszor annyi van a takarékszámláján, mint neki, és ő még bűntudatot sem érez

Bővebben ...
Próza

Szeifert Natália: Kopognak

Fotó: a szerző archívuma

részlet a Hóember a Naprendszerben című regényből

Bővebben ...
Költészet

Zsigmond Soma versei

Fotó: Pénzes Johanna

Lépteid alatt felnyög a parketta, ablakot nyitsz, / a levegő idegen csípése nem ébreszt fel.

Bővebben ...
Költészet

Kollár Árpád versei

Fotó: Keller Ami

az almahéjon azt a pici, barna a foltot

Bővebben ...
Próza

Murányi Zita: Halálfélelem

Fotó: a szerző archívuma

A férfiaktól is ösztönösen tartok, képtelen vagyok nem hidegen viszonozni az érintést, ujjaimat egyedül a pusztulás mozgatja, amihez érek, tönkremegy, atomjaira hullik.

Bővebben ...
Próza

Lázár Bence András: Saldanha. Lisszabon. Kacsakagyló.

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, Lisszabonban, a fehér városban, egészen máshogy megy le a nap. Legalábbis a portugálok ezt hiszik, és azon a csütörtöki délelőttön egy bizonyos Weisz Máté és egy bizonyos Perr Rebeka is ezt hitte.

Bővebben ...
Költészet

Benkő Imola Orsolya versei

Fotó: Szerdahelyi Mátyás

helyzet van a 10. C osztályban a kolléga / túl fiatal

Bővebben ...
Költészet

Saád Anna versei

Fotó: Sárközi Bence

de bennem ragadnak tanításaid / amik szerint élnem kéne

Bővebben ...
Költészet

Vincze Szabolcs versei

Fotó: Pavlovits Gitta

A Braille-írás panaszkodik / a hozzád érő kezekről

Bővebben ...
Fotó: Székelyhidi Zsolt, Petőfi Irodalmi Múzeum

Vass Tibor verse

Gyereket szül rákosan, / rákkor és apálykor, / dagálykor, // nem ragály a kór, / parókája / pár rákja tükre, / áttétes / ár-tükre, apály-tükre, / dagályszürke.


A Szenti-medencében hallottam

Kemó

Berekfürdőn egy medencét egymás közt nyuggernek hívunk, sokan kacskaringósként is emlegetik; én Szenti-medencének is nevezem, az idén tíz éve elhunyt Szenti Ernő emlékére, akivel 2002-ben, első ottjártamkor, a Berekfürdői Írótáborban (ma Berekfürdői Körmendi Lajos Írótábor) szobatársak voltunk. Sok a lengyelül beszélő a Szenti-medencében is, nem véletlenül lehet több helyütt kiírva nyelvükön is, hogy mit szabad, meg mit nem, mi ajánlott, mik az összetételek. Egy alkalommal egy lengyel csapat vagy egy csapat lengyel a Kemó (Chemia, 2015) című, Bartosz Prokopowicz által rendezett (és részben írt) filmdrámát emlegette. Csapata után néztem, beszélgetésükbe imígyen szólok bele.  


A nő teljesebb a Holdnál,
árkor és apálykor
szín-szívre és szín-észre képes hatni,

bárhol, bármikor
képes túlélni mindent. Nem színlel.

Gyereket szül rákosan,
rákkor és apálykor,
dagálykor,

nem ragály a kór,
parókája
pár rákja tükre,
áttétes
ár-tükre, apály-tükre,
dagályszürke.

Dagály-szűkre
méri idejét,
a hátralévőt,
színt szül rákosan mégis,
és színt nevel,

aztán parókája
gyerekjáték lesz,

színültig félhold, telihold,
félholt, teliholt.

A nő a Napnál teljesebb,
napkitöréskor
szájra és szóra képes hatni,

a férfi sehol, semmikor
nem érti ereit,
neveletlen erejét.

Hogy mi folyik le benne akkor,
hogy mi folyik el,
magzatvíz vagy a víz maga
a szín-vázból,

nevetlen por és nevetlen hamu,
Hold és Nap,
paróka és a túlélő férfi,
a gyermek,
a jólnevelt áttétek,
a sugárzó élet,

mindhalálig erő,
kimért idő,
kimart ítélet.

A nő a Hold, a nő a Nap, a nő az erő,
a földrengés szaga,
anya aranyhaja,

az élet paróka,
vendéghaj-szín,
pótolhatatlan hullása
a sötétnek,
hallása világnak, a múlhatatlannak.

A nő az erő,
a túlélés
maga,
a férfi csak ámul,
színleg Napja lenne,
Holdja,
de képtelen fölfogni,
hogy ár után dagály,
vagy fordítva
netán,

az apályig el se jut,
se Hold, se Nap, se csillagok,
csak a nő,
csak a nő ragyog,

a gyermek,
és játéka, a paróka,

a felszín nyugodt,  
akár földben a halál-illatok.

A terápiában nem az fáj,
hogy megfelelő színű, anyagú
parókát találjon a hölgy,

egy idő után talál,

a terápiában az fáj,
hogy nem tudni pontosan,
meddig használhatja,

csak azt, hogy nem sokáig már.

Élethosszig ugyan,
de az fáj,
hogy a hossz belátható,
tudható,

el lehet dönteni előre,
ki dobja ki a parókát,
és azt is, hogyan:

a munka ezen részével
megbízott
mibe csomagolja,
és a szelektív gyűjtőbe tegye-e,

milyen hulladékkal együtt
célszerű kivinni a házból.


Vass Tibor költő, képzőművész, 1968-ban született Miskolcon. A Spanyolnátha művészeti folyóirat alapító főszerkesztője, a Magyar Küldeményművészeti Társaság alapító elnöke. Alapító tagja a Magyar Írószövetség Avantgárd Szakosztálya Bohár András Körének, a Magyar Elektrográfiai Társaságnak, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Szépíró Tagozatának. 2021-ben a hernádkaki Vidám Páva – Tompa Mihály Kultúrkert és Alkotóház alapítója. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Kapos Art Képző- és Iparművészeti Egyesületnek, a Szépírók Társaságának, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Miskolci Területi Csoportjának. A Magyar Művészeti Akadémia köztestületi tagja. 1989-ben Nyíregyházán tanító-népművelés szakon diplomázott. Kassák-díjas (1995), Szabó Lőrinc-díjas (2003), József Attila-díjas (2009). 2019-ben a Tokaji Írótábor Hordó-díját kapta. 1995-ben elnyerte a Közép-Kelet-Európai Képeslap nemzetközi mail art kiállítás fődíját, 2002-ben a XXI. Országos Grafikai Biennálé közönségdíját, elismeréseket kapott a Miskolci Térli Tárlaton (2005), a Matricák Kisméretű Elektrográfiák Nemzetközi Kiállításán. Az utóbbi években Budapesten, Nagyváradon, Szekszárdon, Sárospatakon, Miskolcon, Berekfürdőn mutatkozott be önálló kiállításokon. Legutóbb díjazták a Magyar Alkotóművészeti NKft. Ady-pályázatán, a Wekerle Grafikai Pályázaton. Legutóbbi kötetei: El, Kondor, pláza (versek, elektrográfiák, 2018); Két sem közt (versek, elektrográfiák, 2020); antológiaközlései: Az utolsó indiánkönyv, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2021; Kik vagytok?, esszék portréfotókról, Műcsarnok, 2021; Mesék a dombról, Avasi Borút Egyesület, 2021; AZ10, a tízéves Ambroozia folyóirat antológiája, Győr, 2021; „Átfénylik rajtuk”, Mészöly Miklós 100. születésnapjára, Kalligram, 2021. Róla szóló irodalom: Szalai Zsolt: Sem.rendszer – a nyelv színe-változása Vass Tibor költészetében (kismonográfia, Parnasszus, 2018).