Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Kiszely Márk: Kapcsolati tőke

Fotó: a szerző archívuma

Volt ez a csajom Debrecenben. Cseresznyével egyensúlyozott az ajkán, a szemében gurámikat nevelt. Tubás volt, vagy tenorkürtös, nem tudom már, a rézfúvósok között ült, a rendezői balon. Ha a nevén szólítottam, nem figyelt oda. Ha hatszögbe rendeztem a díszköveket a teste körül, magához tért.

Bővebben ...
Költészet

Rostás Mihály versei

hogyha kezembe foghatnék / egy maréknyi időt

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Bartók Imre: 1939. szeptember 23.

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Krumponyász-univerzum (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Róbert bal szeme az óramutató járása szerint, jobb szeme azzal ellentétesen forgott egyre gyorsabban, majd teljes testében rázkódni kezdett, a földre huppant, és nem mozdult többé. A feje sistergett és füstölt.

Bővebben ...
Költészet

Halmosi Sándor versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Kabátujjukban több élet volt, / mint az Egyesült Nemzetekben ma

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Veszprémi Szilveszter: Vers, amelyben a költő megint csak hisztikézik, nincs semmi látnivaló benne

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Száva Csanád): A zebrán

Fotó: a szerző archívuma

Kissé félrenyomtad az embereket, szinte lökdösődés nélkül, mégis makacsul, ahogy a te korodra hál’Isten megtanultad. Képes vagy helyet csinálni magadnak közöttük. Diszkréten csináltad, a kíváncsiság nem kínzó betegség, nem alapösztön, nem kell könyökölni miatta.

Bővebben ...
Költészet

Peer Krisztián versei

Fotó: Schillinger Gyöngyvér

és csak menni, menni a nyelvvel / a totál szenilis Sanyi bácsi után

Bővebben ...
Próza

Tóth-Bertók Eszter: Meghaltam

Fotó: Csoboth Edina

A ravatalozónál állnak. Az épület homlokzatán a Feltámadunk-feliratból hiányzik a t, a legjobb barátnőm rögtön kiszúrja. Nézi a d-t, hogy az is eléggé inog, közben arra gondol, hogy mennyit szenvedtünk, amikor a lakása ajtajára illesztettük fel betűnként a nevét és hiába baszakodtunk a vízmértékkel, a mai napig ferde az egész.

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI – Purosz Leonidasz: Helyi ár

A hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Költészet

Bánfalvi Samu: Charlie Kirk meghalt,

Fotó: A szerző archívuma

Amerika Amerika megölték Charlie Kirköt

Bővebben ...
Költészet

Bán-Horváth Veronika: Tiszta lap

Fotó: Bán-Horváth Attila

Hol nyúlánk fénylényeknek, / Hol puffadt koboldoknak látszunk.

Bővebben ...
Fotó: Tass Blanka

Tass Bálint: Kezelés

A bioméz nyomokban antibiotikumot tartalmaz. / A márkázott vaj nyomokban vajat. / A rádió recseg, a bemondó raccsol és bakizik. / Frontérzékenyek kíméljenek, M0-ás és az Egér út beállt.

Fáradt vagyok, fázom.
A szundi funkció csak kilenc perc.
Takaró kellene a lábamra.
Alig hunyom le a szemem,
kétszer kell kimennem éjjel.
A csempe szinte égeti a talpam.
Lehunyt szemmel hallgatom, egyenletes-e a csobogás.
A kávé vacak.
A cikória kávé még annál is vacakabb.
A bioméz nyomokban antibiotikumot tartalmaz.
A márkázott vaj nyomokban vajat.
A rádió recseg, a bemondó raccsol és bakizik.
Frontérzékenyek kíméljenek, M0-ás és az Egér út beállt.
A tőzsde padlót fog, a bitcoin kilő.
A Mol részvény az Apple-lel, a hidegen sajtolt tökmagolaj ára az aranyéval vetekszik.
Amióta nem ihatok, a fogkrémnek Unicum íze van.
A fiókban lévő összes kés éles.
Csak cicás ragtapasz van otthon.
A fülemet vágja a maszk. Ebből is csak egy méret létezik.
Az autó zárja befagyott, jégoldó a kesztyűtartóban.
A mellettem ülő nő kabátja naftalin szagot áraszt.
A busz dübörgése se tudja elnyomni a molyok csámcsogását.
Egy férfi hátul köhög.
Nincsenek várólisták, csak sorok és vakító fehérség.
A könyv nem érdekel.
Nikotin szagú a lehelete, az ujjai sárgák. Úgy beszél hozzám, mint egy gyerekhez.
Nincs ép vénám. A tűt se érzem. Hagyom magam, mint a védtelen állatok.
A függöny mögött egy lány zenét hallgat, lábával veri az ütemet. A másik oldalon valaki hány.
A telefonom megdicsér, ő ma az első. Több mint tízezer lépés, csak így tovább! A busz elmegy az orrom előtt.
A szomszéd gyereke bőgeti a motorját. A kutyája a lábtörlőmre szart.
Jeget tettek a kólámba, a krumpli kihűlt. Ötven percre ígérték, de másfél óra lett.
Az ügyintéző chatben elnézést kér, egy kupont ad, amit a következő alkalommal levásárolhatok.
A tévében semmi érdekes.
Nincs erőm, hogy felálljak és feltegyek egy lemezt.
Valaki lecsót főz.
A radiátorban gurgulázik a levegő.
A vázában a virágok kifakulnak, a fejük lekonyul.
A csend szétfeszíti a koponyám.
A fürdőszobában hideg a csempe. Az ülőke is.
Nincs, aki tartsa a homlokom.
Víz fröccsen az arcomba.
Aludni szeretnék.
Fáradt vagyok.

 

Tass Bálint 1965-ben, Budapesten született, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát. Több évtizede a közigazgatásban dolgozik, így természetesnek tartja, hogy idővel a száraz jogi szövegektől az irodalom felé fordult. Lackfi János Kreatív kurzusára jár, novellákat, verseket ír. Írásai az Óbudai Anziksz Kulturális Magazinban, a Litera-Túra Művészeti Magazinban és Folyóiratban, a Szóbanforgón, a Mindenki!, a Tollászkodó, valamint az Új Galaxis antológiákban jelentek meg. Honlapja számos novellát és verset tartalmaz, ahol néhány történet videón is megtekinthető kiváló színészek tolmácsolásában.