Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Andrei Dósa (f. Horváth Benji): Sok erő és egy csipetnyi gyöngédség

Fotó: Veronica Ștefăneț

Igyekszem a lehető legokésabban hozzáállni a nőkhöz, még ha nagyrészt nőgyűlölő és szexista klisék sorozatába csúszik is bele az agyam. Mindenféle disznó vicceken nőttem fel, amelyeknek a főszereplői Móricka és Bulă voltak. Gyakran éreztem kísértést, hogy mint a viccben Bulă, azt mondjam a barátnőimnek, tetszik, ahogy gondolkodsz.

Bővebben ...
Költészet

Holczer Dávid versei

Fotó: Szántó Bence Attila

Isten tudja mire képes / egy ember seprűvel a kezében

Bővebben ...
Próza

Baqais Dávid: nem lenne boldogabb

Fotó: James Herbert

és akkor se lenne boldogabb, ha aztán öt vesztes pályázat után elkezdene egy kocsmában pultozni, hogy leplezze az ismerősei előtt az örökölt transzgenerációs vagyonát, ami miatt folyamatos bűntudatot érez, de akkor se, ha megtudná, hogy a barátjának háromszor annyi van a takarékszámláján, mint neki, és ő még bűntudatot sem érez

Bővebben ...
Próza

Szeifert Natália: Kopognak

Fotó: a szerző archívuma

részlet a Hóember a Naprendszerben című regényből

Bővebben ...
Költészet

Zsigmond Soma versei

Fotó: Pénzes Johanna

Lépteid alatt felnyög a parketta, ablakot nyitsz, / a levegő idegen csípése nem ébreszt fel.

Bővebben ...
Költészet

Kollár Árpád versei

Fotó: Keller Ami

az almahéjon azt a pici, barna a foltot

Bővebben ...
Próza

Murányi Zita: Halálfélelem

Fotó: a szerző archívuma

A férfiaktól is ösztönösen tartok, képtelen vagyok nem hidegen viszonozni az érintést, ujjaimat egyedül a pusztulás mozgatja, amihez érek, tönkremegy, atomjaira hullik.

Bővebben ...
Próza

Lázár Bence András: Saldanha. Lisszabon. Kacsakagyló.

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, Lisszabonban, a fehér városban, egészen máshogy megy le a nap. Legalábbis a portugálok ezt hiszik, és azon a csütörtöki délelőttön egy bizonyos Weisz Máté és egy bizonyos Perr Rebeka is ezt hitte.

Bővebben ...
Költészet

Benkő Imola Orsolya versei

Fotó: Szerdahelyi Mátyás

helyzet van a 10. C osztályban a kolléga / túl fiatal

Bővebben ...
Költészet

Saád Anna versei

Fotó: Sárközi Bence

de bennem ragadnak tanításaid / amik szerint élnem kéne

Bővebben ...
Költészet

Vincze Szabolcs versei

Fotó: Pavlovits Gitta

A Braille-írás panaszkodik / a hozzád érő kezekről

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Misina

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Kezdetben volt az eszem. Először csak álmok laktak benne. Később jöttek a szavak, végül belefért a sötétség riasztó csöndje is.

Bővebben ...
Fotó: Tass Blanka

Tass Bálint: Kezelés

A bioméz nyomokban antibiotikumot tartalmaz. / A márkázott vaj nyomokban vajat. / A rádió recseg, a bemondó raccsol és bakizik. / Frontérzékenyek kíméljenek, M0-ás és az Egér út beállt.

Fáradt vagyok, fázom.
A szundi funkció csak kilenc perc.
Takaró kellene a lábamra.
Alig hunyom le a szemem,
kétszer kell kimennem éjjel.
A csempe szinte égeti a talpam.
Lehunyt szemmel hallgatom, egyenletes-e a csobogás.
A kávé vacak.
A cikória kávé még annál is vacakabb.
A bioméz nyomokban antibiotikumot tartalmaz.
A márkázott vaj nyomokban vajat.
A rádió recseg, a bemondó raccsol és bakizik.
Frontérzékenyek kíméljenek, M0-ás és az Egér út beállt.
A tőzsde padlót fog, a bitcoin kilő.
A Mol részvény az Apple-lel, a hidegen sajtolt tökmagolaj ára az aranyéval vetekszik.
Amióta nem ihatok, a fogkrémnek Unicum íze van.
A fiókban lévő összes kés éles.
Csak cicás ragtapasz van otthon.
A fülemet vágja a maszk. Ebből is csak egy méret létezik.
Az autó zárja befagyott, jégoldó a kesztyűtartóban.
A mellettem ülő nő kabátja naftalin szagot áraszt.
A busz dübörgése se tudja elnyomni a molyok csámcsogását.
Egy férfi hátul köhög.
Nincsenek várólisták, csak sorok és vakító fehérség.
A könyv nem érdekel.
Nikotin szagú a lehelete, az ujjai sárgák. Úgy beszél hozzám, mint egy gyerekhez.
Nincs ép vénám. A tűt se érzem. Hagyom magam, mint a védtelen állatok.
A függöny mögött egy lány zenét hallgat, lábával veri az ütemet. A másik oldalon valaki hány.
A telefonom megdicsér, ő ma az első. Több mint tízezer lépés, csak így tovább! A busz elmegy az orrom előtt.
A szomszéd gyereke bőgeti a motorját. A kutyája a lábtörlőmre szart.
Jeget tettek a kólámba, a krumpli kihűlt. Ötven percre ígérték, de másfél óra lett.
Az ügyintéző chatben elnézést kér, egy kupont ad, amit a következő alkalommal levásárolhatok.
A tévében semmi érdekes.
Nincs erőm, hogy felálljak és feltegyek egy lemezt.
Valaki lecsót főz.
A radiátorban gurgulázik a levegő.
A vázában a virágok kifakulnak, a fejük lekonyul.
A csend szétfeszíti a koponyám.
A fürdőszobában hideg a csempe. Az ülőke is.
Nincs, aki tartsa a homlokom.
Víz fröccsen az arcomba.
Aludni szeretnék.
Fáradt vagyok.

 

Tass Bálint 1965-ben, Budapesten született, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát. Több évtizede a közigazgatásban dolgozik, így természetesnek tartja, hogy idővel a száraz jogi szövegektől az irodalom felé fordult. Lackfi János Kreatív kurzusára jár, novellákat, verseket ír. Írásai az Óbudai Anziksz Kulturális Magazinban, a Litera-Túra Művészeti Magazinban és Folyóiratban, a Szóbanforgón, a Mindenki!, a Tollászkodó, valamint az Új Galaxis antológiákban jelentek meg. Honlapja számos novellát és verset tartalmaz, ahol néhány történet videón is megtekinthető kiváló színészek tolmácsolásában.