Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Borsos Bence: Roni

Fotó: a szerző archívuma

Az egyik kollégámat, aki hozta nekünk a speedet, pont így kapcsolták le két hete. Egy afteres hajnalon lement a boltba, odalépett hozzá egy bőrdzsekis, napszemüveges forma, hogy tud-e neki segíteni. Persze, hogy tudott, hiszen mindig volt nála valamennyi. Ez volt az utolsó sztori, amit hallottunk róla. De nem kellene erre gondolnom, mert a ledzsalóban könnyen bepánikolok.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Viktória versei

Fotó: Szabolcsi Ágnes

Idegentest. Vándorol a bőr alatt. / A vénák legyezőit kékre festi, / a hajszálerekben visszafordul.

Bővebben ...
Műfordítás

Vasco d'Agnese: A buszon

Fotó: a szerző archívumából

Idővel a hajuk megőszül, a lépteik lelassulnak, elbizonytalanodnak, a napok rövidebbek lesznek, és attól kezdve minden perc az életük utolsó perce lesz

Bővebben ...
Költészet

Lesitóth Csaba versei

Fotó: @orsiornot

Rabok foglalkoztatnak rabokat / az újra simított falak sokadik üzemében.

Bővebben ...
Próza

Palotai Péter: Műtéti sziluett

Fotó: Fejes Márton

 

Mintha csak egy kannibál hentespultja fölé kitűzött ábrát nézegetnénk, amire az van írva, hogy az emberi test részei. Amikor kimozdulok otthonról, ezek a sziluettek segítenek a túlélésben. Jobban vagyok. Visszaülök, még senki se foglalta el a helyemet. A kismutató megint fordult egyet. A könyökömmel a térdemre támaszkodom, az arcomat a tenyerembe engedem. A szemhéjam mögött foltok úszkálnak. Anyuka azt mondta, amikor kisfiú voltam, hogy csak bánat jár a nyomomban, majd megsimogatta a fejemet.

Bővebben ...
Költészet

Agóts Mátyás versei

Fotó: A szerző archívuma

sose szabadott beszélni / pedig volt mikor minden pesti / tudta hogy a hatvankettedik és a hatvannegyedik perc között / a szűcs sanyi / lebeg

Bővebben ...
Próza

Tálos Atanáz: Már nem

Fotó: Ördög Ivett

Meló közben nem sokat gondolkozik az ember, szakad róla a víz, megszokja a sófoltokat, hogy a testnek szaga van, gürcöl, mint az állat, lépcsőkön figyel, le ne guruljon, belenyúl a kiálló szögbe, húsba fut a csempevágóval, a vér is csak olyan, mint az izzadság. Van. Estére olyan éhes vagyok, állva kanalazok a fazékba, mossálkezet, szól rám Kriszta, mintha erre energiám volna, üljélmárle, szedek neked, mit tud ő arról, amikor előbb fogy el az étel, mint hogy felfognád, eszel [...]

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

milyen érdekes a környezetszennyezés, / a bolygó apró csodáit palackokba zárjuk

Bővebben ...
Költészet

Taizs Gergő: Chloé, mielőtt

Fotó: Dallos István

Üdvözöld a párolgásból eredő hőveszteséget. / Utazz minél távolabb magadtól. Keresd a hegyek társaságát.

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Mágia

Fotó: a szerző archívuma

Mindent úgy csináltam, ahogy a cikkben állt. Többször is végigolvastam a lépéseket, és hetekig gondolkodtam, hogy megtegyem-e, mert ha az ember rászánja magát, az komoly következményekkel jár. Nem lehetünk elég óvatosak – gondoltam.

Bővebben ...
Költészet

Holczer Dávid versei

Fotó: CsB Anna

A megoldás az lenne, / ha elkezdenénk óvszert gyártani nőknek / és fogamzásgátlót férfiaknak.

Bővebben ...
Próza

Ocsenás Péter Bence: Egér

Fotó: Garai Bálint

Megjöttem mondja az alak. Valóban megjött, mondja a férfi. Az alak belép az ajtón. Hol van, kérdezi az alak. Mindenhol, válaszolja a férfi. Az alak elindul a konyha felé, halad előre, de a felső teste nem mozdul, mintha csak lebegne. A táskáját a padlóra dobja, a nő feláll a kanapéról, kezét a csípője mögé teszi. Megrágja a tévévezetéket, mondja a nő.

Bővebben ...
Fotó: Tass Blanka

Tass Bálint: Kezelés

A bioméz nyomokban antibiotikumot tartalmaz. / A márkázott vaj nyomokban vajat. / A rádió recseg, a bemondó raccsol és bakizik. / Frontérzékenyek kíméljenek, M0-ás és az Egér út beállt.

Fáradt vagyok, fázom.
A szundi funkció csak kilenc perc.
Takaró kellene a lábamra.
Alig hunyom le a szemem,
kétszer kell kimennem éjjel.
A csempe szinte égeti a talpam.
Lehunyt szemmel hallgatom, egyenletes-e a csobogás.
A kávé vacak.
A cikória kávé még annál is vacakabb.
A bioméz nyomokban antibiotikumot tartalmaz.
A márkázott vaj nyomokban vajat.
A rádió recseg, a bemondó raccsol és bakizik.
Frontérzékenyek kíméljenek, M0-ás és az Egér út beállt.
A tőzsde padlót fog, a bitcoin kilő.
A Mol részvény az Apple-lel, a hidegen sajtolt tökmagolaj ára az aranyéval vetekszik.
Amióta nem ihatok, a fogkrémnek Unicum íze van.
A fiókban lévő összes kés éles.
Csak cicás ragtapasz van otthon.
A fülemet vágja a maszk. Ebből is csak egy méret létezik.
Az autó zárja befagyott, jégoldó a kesztyűtartóban.
A mellettem ülő nő kabátja naftalin szagot áraszt.
A busz dübörgése se tudja elnyomni a molyok csámcsogását.
Egy férfi hátul köhög.
Nincsenek várólisták, csak sorok és vakító fehérség.
A könyv nem érdekel.
Nikotin szagú a lehelete, az ujjai sárgák. Úgy beszél hozzám, mint egy gyerekhez.
Nincs ép vénám. A tűt se érzem. Hagyom magam, mint a védtelen állatok.
A függöny mögött egy lány zenét hallgat, lábával veri az ütemet. A másik oldalon valaki hány.
A telefonom megdicsér, ő ma az első. Több mint tízezer lépés, csak így tovább! A busz elmegy az orrom előtt.
A szomszéd gyereke bőgeti a motorját. A kutyája a lábtörlőmre szart.
Jeget tettek a kólámba, a krumpli kihűlt. Ötven percre ígérték, de másfél óra lett.
Az ügyintéző chatben elnézést kér, egy kupont ad, amit a következő alkalommal levásárolhatok.
A tévében semmi érdekes.
Nincs erőm, hogy felálljak és feltegyek egy lemezt.
Valaki lecsót főz.
A radiátorban gurgulázik a levegő.
A vázában a virágok kifakulnak, a fejük lekonyul.
A csend szétfeszíti a koponyám.
A fürdőszobában hideg a csempe. Az ülőke is.
Nincs, aki tartsa a homlokom.
Víz fröccsen az arcomba.
Aludni szeretnék.
Fáradt vagyok.

 

Tass Bálint 1965-ben, Budapesten született, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát. Több évtizede a közigazgatásban dolgozik, így természetesnek tartja, hogy idővel a száraz jogi szövegektől az irodalom felé fordult. Lackfi János Kreatív kurzusára jár, novellákat, verseket ír. Írásai az Óbudai Anziksz Kulturális Magazinban, a Litera-Túra Művészeti Magazinban és Folyóiratban, a Szóbanforgón, a Mindenki!, a Tollászkodó, valamint az Új Galaxis antológiákban jelentek meg. Honlapja számos novellát és verset tartalmaz, ahol néhány történet videón is megtekinthető kiváló színészek tolmácsolásában.