Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Han Kang (f. Kiss Marcell): A fehér könyv

Fotó: Park Jaehong

Ha a szívemhez dörzsölném ezeket a szavakat, csak úgy ömlenének belőle a mondatok, mint valami szomorú, furcsa vagy éppen sohasem hallott hang, amikor a vonó vashúrt ér. Megengedhetem magamnak, hogy fehér gézfátyol mögé bújva rejtőzzek a mondatok között?

Bővebben ...
Költészet

Karácsony Orsolya versei

Fotó: a szerző archívumából

Nem szabad elfelejtened: / csak átutazóban vagy. 

Bővebben ...
Szépirodalom

Szabados Attila versei

Úgy kezdődött, hogy írni akartam

Bővebben ...
Műfordítás

Katie Kitamura (f. Dragon-Túry Melinda): Próbajáték

Fotó: Clayton Cubbit

Változatlanul mosolygott, már az elején felfigyeltem természetes vonzerejére, jó kisugárzására. De most láttam, hogy túl szabadon bánik vele. Nem úgy tűnt, mintha tisztában volna személyisége intenzitásával vagy azzal, hogy a világot, amelyben mozog, emberek lakják. Különösen ebben az értelemben volt még nagyon fiatal.

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Szonda Szabolcs): Tökéletlen megoldások

Fotó: a szerző archívuma

Értsd jól, nem akarlak felbosszantani, de csupán te és a lányod nem nevezhetitek családnak magatokat!

Bővebben ...
Próza

Voloncs Attila: A bűvölők (részlet)

Fotó: a szerző archívuma

Valahogy köze van ennek ahhoz, hogy sohasem tudott olyan vérmesen forradalmár lenni, mint a barátai, régi ismerősök közt mindig visszafogottan jelezte a különvéleményét, mintha baloldaliságával nem akarta volna bántani azokat, akik igazán hisznek valamilyen rendes ostobaságban, vagy meg tudnak részegülni a nemzet szótól és a dicső múlt felemlegetésétől.

Bővebben ...
Költészet

Sebestyén Ádám versei

Fotó: Sebestyén Anna

Kikötőink, / a fagyizók, földszinti üzletek sorra bezártak

Bővebben ...
Próza

Sarnyai Benedek: zájed

Fotó: a szerző archívuma

Amíg helyet keresek az érkezési csarnokban, azon tűnődöm, hogy hívják Anna szüleit. Két éve vagyunk együtt, még egyszer sem találkoztam velük. Ismerem az arcukat, annyiszor láttam a profilképüket, hogy a Jóisten is beleunhatott a számolásba. De hogy hívják őket?

Bővebben ...
Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Fotó: Tass Blanka

Tass Bálint: Kezelés

A bioméz nyomokban antibiotikumot tartalmaz. / A márkázott vaj nyomokban vajat. / A rádió recseg, a bemondó raccsol és bakizik. / Frontérzékenyek kíméljenek, M0-ás és az Egér út beállt.

Fáradt vagyok, fázom.
A szundi funkció csak kilenc perc.
Takaró kellene a lábamra.
Alig hunyom le a szemem,
kétszer kell kimennem éjjel.
A csempe szinte égeti a talpam.
Lehunyt szemmel hallgatom, egyenletes-e a csobogás.
A kávé vacak.
A cikória kávé még annál is vacakabb.
A bioméz nyomokban antibiotikumot tartalmaz.
A márkázott vaj nyomokban vajat.
A rádió recseg, a bemondó raccsol és bakizik.
Frontérzékenyek kíméljenek, M0-ás és az Egér út beállt.
A tőzsde padlót fog, a bitcoin kilő.
A Mol részvény az Apple-lel, a hidegen sajtolt tökmagolaj ára az aranyéval vetekszik.
Amióta nem ihatok, a fogkrémnek Unicum íze van.
A fiókban lévő összes kés éles.
Csak cicás ragtapasz van otthon.
A fülemet vágja a maszk. Ebből is csak egy méret létezik.
Az autó zárja befagyott, jégoldó a kesztyűtartóban.
A mellettem ülő nő kabátja naftalin szagot áraszt.
A busz dübörgése se tudja elnyomni a molyok csámcsogását.
Egy férfi hátul köhög.
Nincsenek várólisták, csak sorok és vakító fehérség.
A könyv nem érdekel.
Nikotin szagú a lehelete, az ujjai sárgák. Úgy beszél hozzám, mint egy gyerekhez.
Nincs ép vénám. A tűt se érzem. Hagyom magam, mint a védtelen állatok.
A függöny mögött egy lány zenét hallgat, lábával veri az ütemet. A másik oldalon valaki hány.
A telefonom megdicsér, ő ma az első. Több mint tízezer lépés, csak így tovább! A busz elmegy az orrom előtt.
A szomszéd gyereke bőgeti a motorját. A kutyája a lábtörlőmre szart.
Jeget tettek a kólámba, a krumpli kihűlt. Ötven percre ígérték, de másfél óra lett.
Az ügyintéző chatben elnézést kér, egy kupont ad, amit a következő alkalommal levásárolhatok.
A tévében semmi érdekes.
Nincs erőm, hogy felálljak és feltegyek egy lemezt.
Valaki lecsót főz.
A radiátorban gurgulázik a levegő.
A vázában a virágok kifakulnak, a fejük lekonyul.
A csend szétfeszíti a koponyám.
A fürdőszobában hideg a csempe. Az ülőke is.
Nincs, aki tartsa a homlokom.
Víz fröccsen az arcomba.
Aludni szeretnék.
Fáradt vagyok.

 

Tass Bálint 1965-ben, Budapesten született, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát. Több évtizede a közigazgatásban dolgozik, így természetesnek tartja, hogy idővel a száraz jogi szövegektől az irodalom felé fordult. Lackfi János Kreatív kurzusára jár, novellákat, verseket ír. Írásai az Óbudai Anziksz Kulturális Magazinban, a Litera-Túra Művészeti Magazinban és Folyóiratban, a Szóbanforgón, a Mindenki!, a Tollászkodó, valamint az Új Galaxis antológiákban jelentek meg. Honlapja számos novellát és verset tartalmaz, ahol néhány történet videón is megtekinthető kiváló színészek tolmácsolásában.