Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Wölfl-Molnár Eszter versei

Fotó: Nagy Viktor

Túl sokáig volt a bordák mögött

Bővebben ...
Próza

Vince András: Adamec (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Mi itt a Magyar Televízióban megpróbálunk fenntartani bizonyos civilizált viselkedési kereteket, például légyszívessel kezdjük a mondatot. De még véletlenül se gondold azt, váltott át kioktató tegezésbe, hogy te szívességet teszel bárkinek is, ha végrehajtasz egy kérést. Ez csak annyit jelent, hogy nem vagyunk végtelenül tahók. Mi így adjuk ki a parancsot.

Bővebben ...
Költészet

Ecsedi Borbála versei

Fotó: Vigh Levente

Nehéz gyökerek fognak / nem engednek át a határon

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Szocia

Fotó: Zanati Réka

Aztán szétestem. Volt olyan is. Nem szeretek róla beszélni, de ha így vizslatod, hát muszáj. Inkább hallgatok, az az egyszerűbb, kényelmes közöny, mint holmi fura nemet mondás. Így hordtak szét a hangyák, mindenki magának, a maga királynőjének, hátha utána homlokon csókolja őket.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: A szabadságról

Fotó: Ádám Gyula

zsörtölődsz reggeltől / estig, akár medve a hó nélküli teleken

Bővebben ...
Próza

Klein Mari: Ágyban Prousttal

Fotó: a szerző archívuma

Újra meg újra felszítottad a tested, reggel hatig, amíg a maradék félsz ki nem rázkódott belőle. Míg ki nem világosodott. Mert akkor megbizonyosodtál: a denevérek már hazatértek, és bevackoltak a háztömb hasadékaiba.

Bővebben ...
Költészet

Gulisio Tímea versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Vasalt zoknival fojtják meg anyát

Bővebben ...
Próza

Bali Péter: take this longing

Fotó: a szerző archívuma

Mitteleuropa nem létezik, soha nem is létezett, a porosz nagyhatalmi törekvéseket melegítették újra egyfajta prémium kulturkampf díjcsomagként, melynek lényege annyi, hogy Németország (és a Volkswagen-konszern) neokoloniális törekvéseit támogassák.

Bővebben ...
Próza

Ambrus Máté: A forradalmár

Fotó: a szerző archívuma

Egyszer séta közben baljával belém karolt, a gangkorlát virágjainak rozsdás fémfonatán keresztül nézett az alattunk tátongó mélységbe, s amikor észrevette az udvar foltokban hiányos keramitburkolatát, megjegyezte, hogy az régen nem ilyen volt, a forradalomban szedték fel egy részét, hogy barikádot építsenek belőle.

Bővebben ...
Költészet

Szabó Imola Julianna versei

Fotó: A szerző archívuma

ne tudja senki / hogy nem érzel / csak megkönnyebbülést

Bővebben ...
Fotó: Németh Áron

Purosz Leonidasz: Mi, akik már nem beszéljük a nyelvet,

Elképzeljük magunkat a darálóban: / ilyen hát egy teherhajó gyomra, / amint megkerüli Európát – éjjelente / hullákat okád a vízbe emlékeztetőül.

 

és népszámlálás, lelki panasz, bőség
idején is magyarnak valljuk magunkat,
és határátlépéskor rutinosan
ellenőriztetjük igazolványunkat
– társaink lopva figyelik az idegenvezetőt,
ki maga is idegen –,
de főleg nem gondolunk
semmi radikálisat a makedón-
kérdésről, előbb vagy utóbb
könyékig nyúlunk a darálóba,
mely csupa kaland és felfedezés.
Kitapogatjuk a csorba pengét:
milyen volt, amikor működésbe lépett?
Hogy jutottatok át épen rajta,
hogy lehet, hogy túléltétek?
Becsületes homlokotok, lássátok be,
gyanakvásra adhat okot.
Hegeket akarunk látni!
Ugye rosszul viselkedtetek a darálóban?
Biztos volt valami pici esendőség,
önzés, lustaság vagy hisztéria…
Ó, Görögország! Vakító ragyogás,
de nektek testvérháború és napalm,
éhen halt csecsemők, áruló nagypapák –
a partizán nővér karját amputálni kellett.
És vakító ragyogás mégis,
a gyerekkor világa.
Döglött kígyót láttatok az árokparton,
mikor elindult a menet Albánia felé.
Szanatóriumok, vasutak, kikötők.
Elképzeljük magunkat a darálóban:
ilyen hát egy teherhajó gyomra,
amint megkerüli Európát – éjjelente
hullákat okád a vízbe emlékeztetőül.
Milyen? Tetszene nektek ez a kép?
Gondolkodunk, erőltetjük fantáziánk,
de mi egy puskalövést is már
úgy tudunk csak elképzelni,
hogy a golyó A és B pont között halad –
elhajolhatunk, mint kiütőben.
Kalandfilmbe illő menekülésetek
valós tapasztalat (költségvetés) híján
feldolgozhatatlan marad.
Kiköpött a daráló titeket,
leállt, rozsda marja.
„Ezeknek a gyerekeknek, ha majd
vissza akarnak jönni, úgy kell
keresniük Görögország kapuját,
mint tűnek a lyukát.”
Hogy értitek azt, hogy életetek
érdekesebb része ezután kezdődött?

 

Purosz Leonidasz 1996-ban született Szegeden. Verseskötetei: A városnak meg kell épülnie (2016, FISZ), Egy férfi sosem hagyja félbe (2019, Magvető). Idén júniusban mutatták be a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen Honvágy című diplomadrámáját, amelynek ez a vers az előhangja. A szerző 2023-ban a Petőfi Irodalmi Múzeum Móricz Zsigmond-ösztöndíjában részesül