Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Szamosvári Bence: fogascet express

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Próza

Kónya Sándor: Dagadék

Fotó: Kónya Tamás

Érzem a levegőben a zizegését, a nyugtalanságát, rám is átragad. Régen is így volt, de most tudom, tartanom kell magam. Folyamatosan járnak az ujjai és beszél. Arról az estéről beszél, elmondja az egészet.

Bővebben ...
Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...
Költészet

Németh Gábor Dávid versei

Fotó: Szulovszky Mária

Hallom, hogy üvölt elhagyatottságában az óceán.

Bővebben ...
Próza

Gáspár Sára: András megértő figyelme

Fotó: Som Balázs

Már jónéhány hete beszélgettünk, amikor András minden előjel nélkül eltűnt. Nem reagált az üzeneteimre, meg se nyitotta őket. Csak miatta tettem ki melankolikus tájképeket, egyikre sem reagált, én pedig rettegtem attól, hogy rájött, ez nem is én vagyok, pedig én vagyok, de lehet, hogy nem úgy, ahogy ő gondolja, és lehet, hogy megérezte, hogy jobban érdekelnek a csillogós harisnyák és a részeg flörtölések, mint József Attila.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Labora

Fotó: Zanati Réka

A gyár nagy volt, eszméletlenül. Tornyai szikárak, felhői nehezek, rendszere ütemre lélegző. Egy hatalmas bogárbelsőre emlékeztetett, ami mintha valami felettébb velőset emésztene, olyannyira szuszogni tetszett.

Bővebben ...
Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Fotó: Szirák Sára

Szerényi Tamás versei

azt hitted, / a végén téged / is elrejtenek

 

Célegyenesben

Felhalmozod magadban,
körberajzolod vele a létezés
olvadó tömegét, és mint egy
rutinos gyorskorcsolyázó,
az utolsó körben, kívülről
előzve megkerülsz
mindenkit.

 

Versföldtan  

Rímek, költői
képek jönnek-
mennek, ziláltan
röpködnek
a szövegben, nem
engedelmeskednek
semmilyen szabálynak
valahol elkezdődnek itt-
ott megtörnek
aztán folytatódnak
keletkeznek újak
összeforrnak
mint egy vulkanikus
hegység, gyűrődnek
egymásnak feszülnek
körülvesznek
versbeszélőm
azt hitted,
a végén téged
is elrejtenek
saját magad elől.

 

Szerényi Tamás 1991-ben született Nyíregyházán. Prózaíró és egyre inkább költő. Egyetemi tanulmányait az ELTE bölcsészkarán és a BME-n végezte, szépirodalmi szövegei megjelentek többet között az Apokrif, a Látó, a Kortárs és az Irodalmi Szemle folyóiratokban. Első prózakötetén dolgozik.