Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Gáspár Sára: András megértő figyelme

Fotó: a szerző archívuma

Már jónéhány hete beszélgettünk, amikor András minden előjel nélkül eltűnt. Nem reagált az üzeneteimre, meg se nyitotta őket. Csak miatta tettem ki melankolikus tájképeket, egyikre sem reagált, én pedig rettegtem attól, hogy rájött, ez nem is én vagyok, pedig én vagyok, de lehet, hogy nem úgy, ahogy ő gondolja, és lehet, hogy megérezte, hogy jobban érdekelnek a csillogós harisnyák és a részeg flörtölések, mint József Attila.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Labora

Fotó: Zanati Réka

A gyár nagy volt, eszméletlenül. Tornyai szikárak, felhői nehezek, rendszere ütemre lélegző. Egy hatalmas bogárbelsőre emlékeztetett, ami mintha valami felettébb velőset emésztene, olyannyira szuszogni tetszett.

Bővebben ...
Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Próza

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Bővebben ...
Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...
Próza

Hegedűs Márton: Meccs

Fotó: a szerző archívuma

A létravértesi középpályás előre ívelte a labdát, és a B középből – a beton lelátóról – mind a tizenhat ultra egy emberként üvöltött, amint az ellenfél fürge hetese levette az elérhetetlennek tűnő labdát, centikkel az oldalvonal mellett, és megtolta a lihegő Laci mellett.

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

emlékszagú molyok őrzik / a ki nem mondott nevet.

Bővebben ...

Kamila Janiak versei

félek, ha zuhan a nap. a zuhanás nyomát / állítólag egy sugárhajtású gép hagyta, / felettem meg összezárul az ég, elsötétül az arcom. / az este és a föld dobozként csukódik össze. / félek, mert pont középen állok, egy gyurmába szúrt pálcikába / kapaszkodom.

 

 

Kamila Janiak 1984-ben született. Költő, énekesnő. Számos jelentős lengyel irodalmi lapban publikált. Három verseskötete jelent meg, legutóbb zwęglona jantar címmel (elszenesedett borostyán, Varsó, 2016). Négy zenekar, az elektro-indusztriál Das Moon, a grunge We Hate Roses, az akusztikus grunge Tak Zwani Mordercy, illetve a heavy folk Delira & Company dalszerző-énekese.

 

 

hdr concor effect

 

a hatalmas ágy szétárad a szobában, mint a tenger.

a bánat mélyre hatolt, minden világos.

a fürdőszobában sárga fény, kormos kád,

vasalódeszka, fej a víz alatt, segítség.

 

gyerekes lenne kiugrani az ablakon,

átvágni egy csomó kaspón és borostyánon!

különösen kezek és lábak nélkül, mert azok leszakadtak,

tehetetlenül fekszenek. a konyhában

 

odaég a serpenyő, a ház előtt gödör, fej,

kód, bámultam a számjegyeket, azok meg engem,

de nem lett belőle semmi. nem is lesz belőle semmi.

jól ez így, háborítatlan egzisztencia, segítség,

 

a test működik, a lecsavart fej a kisszekrény alá gurult,

a bánat állig fehérben, már nem lehet felismerni a fényt,

ehhez a fehérhez képest mocskos minden más fehér.

ehhez a fehérhez képest mocskos minden más fehér.

 

 

kedvenc járdalap

 

megfeszített figyelemmel keresem a járdalapot,

ami alá bekúszhatok. még a csikkre is emlékszem,

végigkísérte az ábrándom. 

meg a cipőtalpakra. és a heves szélre, ami besodorta

a járdalapom alá a városi légkör alsó szféráinak illatát. 

nahát, mégiscsak álmodom.

 

 

visszatér, el sem jött

 

félek, ha zuhan a nap. a zuhanás nyomát

állítólag egy sugárhajtású gép hagyta,

felettem meg összezárul az ég, elsötétül az arcom.

az este és a föld dobozként csukódik össze.

félek, mert pont középen állok, egy gyurmába szúrt pálcikába

kapaszkodom.

 

Izsó Zita és Kellermann Viktória fordításai