Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Zsolnai György: Nem elérhető

Fotó: Farkas Norbert / 24.hu

írásban maradt a mélység nyaggatása

Bővebben ...
Költészet

Lesitóth Csaba versei

Fotó: @orsiornot

ja csak a békególya / meghozza a kivasalt üres kendőt

Bővebben ...
Próza

Papp-Zakor Ilka: Kirándulás

Fotó: a szerző archívuma

A Kiss-család gesztusait lehetetlen volt viszonozni, tudták a módját, hogyan tromfoljanak rám, bármit is teszek. Életvitelszerűen voltak jók.

Bővebben ...
Próza

Milbacher Róbert: P/S avagy utóirat a költő titkos életéhez (részlet)

Fotó: a szerző archívuma

Csak Heydte látta a halottat, ő azonban életében nem ismerte Sándort, aki viszont az ő személyleírása alapján felismerni vélte, az nem látta a Heydte említette holttestet.

Bővebben ...
Próza

Sz. Szabó Ádám: A grízgaluska íze

Fotó: a szerző archívuma

Soha többet nem látta szüleit boldogan. Anyján állandó, ideges feszültség lett úrrá, mint aki arra számít, hogy minden pillanatban ráijeszthetnek, vagy bármelyik sarkon ott bujkálhat egy rabló. Apja épp ellenkezőleg, immár semmin nem tudta felizgatni magát. Mintha lelkének egy része már rég felröppent volna a földről, de teste továbbra is makacsul lehorgonyozta.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Csermely Mátyás: Mégis egy történetbe jutunk - 2025 novemberi, decemberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

Noha az egyetemi közegben óhatatlanul belefut az ember egy-egy nyomtatott lapszámba, tényleg csak belefut. Nem tulajdonít nagyobb jelentőséget nekik, hisz ezek általában folyosóra vagy könyvtárba kitett, két-három éves példányok, alig akad bennük pár ismerős név. Mondogatja is néha magának az ember, igazán elmehetne egyszer egy újságoshoz, vehetne egy friss lapszámot, elolvashatná az egészet, úgy ahogy az meg van írva. Vonatállomások újságosaiban és az Írók boltjában tett beszerző körök után, mikor megkezdi az olvasást, konstatálja, van jogosultsága ennek a formátumnak is, mert az (össze)olvasás során egy sokkal összetettebb élményt kap, igaz több figyelmet és időt szánt rá. Egyszóval rájön: nem is olyan nagy baj, hogy feleslegesen vett több, ezen szemléhez nem felhasználható folyóiratot, hiszen minden egyes szám más-más felfogásban működik, és ezek a világok remek lehetőséget adnak egy szabadlevegős merülésre a vállalkozó kedvű olvasónak.

Bővebben ...
Költészet

Fellinger Károly versei

Fotó: Görföl Jenő

A szépséges / Perszephoné sikolyát egyedül csak / Hekaté hallja

Bővebben ...
Költészet

Ayhan Gökhan versei

Fotó: Vas Viktória

nem fizettek közös költséget, / kilakoltatták őket.

Bővebben ...

Kamila Janiak versei

félek, ha zuhan a nap. a zuhanás nyomát / állítólag egy sugárhajtású gép hagyta, / felettem meg összezárul az ég, elsötétül az arcom. / az este és a föld dobozként csukódik össze. / félek, mert pont középen állok, egy gyurmába szúrt pálcikába / kapaszkodom.

 

 

Kamila Janiak 1984-ben született. Költő, énekesnő. Számos jelentős lengyel irodalmi lapban publikált. Három verseskötete jelent meg, legutóbb zwęglona jantar címmel (elszenesedett borostyán, Varsó, 2016). Négy zenekar, az elektro-indusztriál Das Moon, a grunge We Hate Roses, az akusztikus grunge Tak Zwani Mordercy, illetve a heavy folk Delira & Company dalszerző-énekese.

 

 

hdr concor effect

 

a hatalmas ágy szétárad a szobában, mint a tenger.

a bánat mélyre hatolt, minden világos.

a fürdőszobában sárga fény, kormos kád,

vasalódeszka, fej a víz alatt, segítség.

 

gyerekes lenne kiugrani az ablakon,

átvágni egy csomó kaspón és borostyánon!

különösen kezek és lábak nélkül, mert azok leszakadtak,

tehetetlenül fekszenek. a konyhában

 

odaég a serpenyő, a ház előtt gödör, fej,

kód, bámultam a számjegyeket, azok meg engem,

de nem lett belőle semmi. nem is lesz belőle semmi.

jól ez így, háborítatlan egzisztencia, segítség,

 

a test működik, a lecsavart fej a kisszekrény alá gurult,

a bánat állig fehérben, már nem lehet felismerni a fényt,

ehhez a fehérhez képest mocskos minden más fehér.

ehhez a fehérhez képest mocskos minden más fehér.

 

 

kedvenc járdalap

 

megfeszített figyelemmel keresem a járdalapot,

ami alá bekúszhatok. még a csikkre is emlékszem,

végigkísérte az ábrándom. 

meg a cipőtalpakra. és a heves szélre, ami besodorta

a járdalapom alá a városi légkör alsó szféráinak illatát. 

nahát, mégiscsak álmodom.

 

 

visszatér, el sem jött

 

félek, ha zuhan a nap. a zuhanás nyomát

állítólag egy sugárhajtású gép hagyta,

felettem meg összezárul az ég, elsötétül az arcom.

az este és a föld dobozként csukódik össze.

félek, mert pont középen állok, egy gyurmába szúrt pálcikába

kapaszkodom.

 

Izsó Zita és Kellermann Viktória fordításai