Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Csermely Mátyás: Szocia

Fotó: Zanati Réka

Aztán szétestem. Volt olyan is. Nem szeretek róla beszélni, de ha így vizslatod, hát muszáj. Inkább hallgatok, az az egyszerűbb, kényelmes közöny, mint holmi fura nemet mondás. Így hordtak szét a hangyák, mindenki magának, a maga királynőjének, hátha utána homlokon csókolja őket.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: A szabadságról

Fotó: Ádám Gyula

zsörtölődsz reggeltől / estig, akár medve a hó nélküli teleken

Bővebben ...
Próza

Klein Mari: Ágyban Prousttal

Fotó: a szerző archívuma

Újra meg újra felszítottad a tested, reggel hatig, amíg a maradék félsz ki nem rázkódott belőle. Míg ki nem világosodott. Mert akkor megbizonyosodtál: a denevérek már hazatértek, és bevackoltak a háztömb hasadékaiba.

Bővebben ...
Költészet

Gulisio Tímea versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Vasalt zoknival fojtják meg anyát

Bővebben ...
Próza

Bali Péter: take this longing

Fotó: a szerző archívuma

Mitteleuropa nem létezik, soha nem is létezett, a porosz nagyhatalmi törekvéseket melegítették újra egyfajta prémium kulturkampf díjcsomagként, melynek lényege annyi, hogy Németország (és a Volkswagen-konszern) neokoloniális törekvéseit támogassák.

Bővebben ...
Próza

Ambrus Máté: A forradalmár

Fotó: a szerző archívuma

Egyszer séta közben baljával belém karolt, a gangkorlát virágjainak rozsdás fémfonatán keresztül nézett az alattunk tátongó mélységbe, s amikor észrevette az udvar foltokban hiányos keramitburkolatát, megjegyezte, hogy az régen nem ilyen volt, a forradalomban szedték fel egy részét, hogy barikádot építsenek belőle.

Bővebben ...
Költészet

Szabó Imola Julianna versei

Fotó: A szerző archívuma

ne tudja senki / hogy nem érzel / csak megkönnyebbülést

Bővebben ...
Költészet

Bene Adrián: Kimérapalota

Fotó: A szerző archívuma

eltévedt bent egyszer egy kimérajaguár

Bővebben ...
Próza

Hegyi Damján: Jonatán a sakk-klub előtt

Fotó: a szerző archívuma

Közelebb lépett, figyelmesen kémlelte, mert nem hitt a szemének. Amit látott: egy kisujj legfelső ujjperce. Az ujjperc vége élénkpirosan vibrált, a köröm rajta olyan egészséges volt, mint egy most szüretelt gyümölcs.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Tóth-Csiki Zsuzsanna: „És formák eleven térfogata kitölt alkatot, kompozíciót” – januári, februári lapszemle

Montázs: SZIFONline

Egyik kedvenc szpotom Budapesten a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi könyvtára. Nem volt kérdés, hogy oda ülök majd be folyóiratokat olvasni, miután megkaptam a felkérést a szemlére.

Bővebben ...
Műfordítás

Billy Collins: Őrültek (f. Góz Adrienn)

Fotó: A szerző Facebook-oldala

Figyeltem, ahogy a versem a kocsma / homlokfalára száll

Bővebben ...

Kamila Janiak versei

félek, ha zuhan a nap. a zuhanás nyomát / állítólag egy sugárhajtású gép hagyta, / felettem meg összezárul az ég, elsötétül az arcom. / az este és a föld dobozként csukódik össze. / félek, mert pont középen állok, egy gyurmába szúrt pálcikába / kapaszkodom.

 

 

Kamila Janiak 1984-ben született. Költő, énekesnő. Számos jelentős lengyel irodalmi lapban publikált. Három verseskötete jelent meg, legutóbb zwęglona jantar címmel (elszenesedett borostyán, Varsó, 2016). Négy zenekar, az elektro-indusztriál Das Moon, a grunge We Hate Roses, az akusztikus grunge Tak Zwani Mordercy, illetve a heavy folk Delira & Company dalszerző-énekese.

 

 

hdr concor effect

 

a hatalmas ágy szétárad a szobában, mint a tenger.

a bánat mélyre hatolt, minden világos.

a fürdőszobában sárga fény, kormos kád,

vasalódeszka, fej a víz alatt, segítség.

 

gyerekes lenne kiugrani az ablakon,

átvágni egy csomó kaspón és borostyánon!

különösen kezek és lábak nélkül, mert azok leszakadtak,

tehetetlenül fekszenek. a konyhában

 

odaég a serpenyő, a ház előtt gödör, fej,

kód, bámultam a számjegyeket, azok meg engem,

de nem lett belőle semmi. nem is lesz belőle semmi.

jól ez így, háborítatlan egzisztencia, segítség,

 

a test működik, a lecsavart fej a kisszekrény alá gurult,

a bánat állig fehérben, már nem lehet felismerni a fényt,

ehhez a fehérhez képest mocskos minden más fehér.

ehhez a fehérhez képest mocskos minden más fehér.

 

 

kedvenc járdalap

 

megfeszített figyelemmel keresem a járdalapot,

ami alá bekúszhatok. még a csikkre is emlékszem,

végigkísérte az ábrándom. 

meg a cipőtalpakra. és a heves szélre, ami besodorta

a járdalapom alá a városi légkör alsó szféráinak illatát. 

nahát, mégiscsak álmodom.

 

 

visszatér, el sem jött

 

félek, ha zuhan a nap. a zuhanás nyomát

állítólag egy sugárhajtású gép hagyta,

felettem meg összezárul az ég, elsötétül az arcom.

az este és a föld dobozként csukódik össze.

félek, mert pont középen állok, egy gyurmába szúrt pálcikába

kapaszkodom.

 

Izsó Zita és Kellermann Viktória fordításai