Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Várkonyi Sára: A tónál

Fotó: Horváth Andor Péter

És miről írtál? Hogy a tesóm… a féltesómat elrabolja egy emberkereskedő, de a delfinekkel együtt megmentjük. Az apának eszébe jut, hogy Hararében iskolába menet a sofőr egyszer ledudált egy kislányt az útról, aki a hátára kötve cipelte az iker öccseit.  

Bővebben ...
Költészet

Benyó Tamás versei

Fotó: Gajdos Attila

Miért elégszünk meg / az olcsó külcsínnel, / ha megtapasztaltuk, / milyen / szabadon / lebegni / a magzatvízben

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Tamás álma (részlet)

Fotó:

Legyen egy hűvöskék szoba, mint dédmamánál. Fehér lepedőkbe vagyunk csavarva, arcaink – minden éjszaka után – nyomot hagynak. Vállamra fordulok, a hátad nézem. A fakó part jut eszembe, fjordok szürke foltjai, tenyered középen két tátongó sebhely. Ujjaim átfúrják a nyers húst, az erek felkiáltanak és a sirályok szétrebbennek. Aztán Jeruzsálem.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Emese: Jan Palach nekifeszül a szélnek

Fotó: Sükösd Emese

Melyik város emlékezne szívesen / azokra, akiket falhoz állított?

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám ismét a Litmusz Műhelyben

Fotó: Bach Máté

Visszatérő vendégünk volt az adásban Nyerges Gábor Ádám költő, író, szerkesztő, akinek ezúttal nem a szokásos Litmusz-kérdéseket tettük fel, hanem egy részletet hallgathattunk meg Vasgyúrók című, megjelenés előtt álló novelláskötetéből, valamint verseket írtunk közösen a dobókockákkal.

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám - Kerber Balázs - Körtesi Márton Litmusz versei

Fotó: Litmusz Műhely

Azt hiszem, lehallgat a telefonom. / Ő koncentrál, ha kókad a figyelmem, / Neki címzik tán a promóciót is, / Már nélkülem is rákattint időnként. / Ez a bánat, ez a bánat a civilizáció.

Bővebben ...
Próza

Kocsis Gergely: Várni a váratlant (regényrészlet)

Fotó: Raffay Zsófia

Rettegve érzi, hogy egyre jobban csúszik bele ebbe az álomvilágba, hívogatja, beszippantja. Térdhajlatában ugrálni kezd egy ideg, két rángás között végtelen lassúsággal telik az idő, a levegő is ritkásabbnak tűnik, légszomj gyötri. Hangokat hall a feje fölül, ez a lehetetlen közeg nagyon felerősíti a lépések döngését, mintha valaki a fején lépkedne. Pontosan tudja, ki járkál ott fent, és azt is, hogy miért csap zajt.

Bővebben ...
Költészet

Réder Ferenc versei

Fotó: Fárizs Mihály

Négy hónapja mozdulatlan. / De a hasa / ma egy kicsit langyosabb.

Bővebben ...
Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom? (Nemes Z. Márió)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...

Al Berto versei

oda menj ahol már senki sem beszél hozzád / és ismer fel – menj át ezen a kihunyt / krátermezőn – menj át ezen az vízajtón / ami széles mint az éjszaka - Al Berto versei Urbán Bálint fordításában

Al Berto (Alberto Raposo Pidwell Tavares, 1948–1997) portugál költő. A 80-as, 90-es évek egyik legmeghatározóbb, legmarkánsabb és talán legapo­kaliptikusabb költői hangját képviseli a portugál költészetben. Összegyűjtött versei a közel 600 oldalas, monumentális O Medo (A félelem) című kötetben kerültek kiadásra, mely egészen a mai napig újabb és újabb költőgenerációk inspirálója és állandó referenciája. A demokratikus fordulat után kiteljesedő posztmodern portugál költészet megkerülhetetlen és emblematikus figurája.

 

 

Akherón

 

bevérzett az álmok forrása

hunyd hát le szemed és lásd

hogy a vágy már elapadt – nézd

hogy borítja be mocskos ezüst

a szerelmeseket csillogó

selymek tükrök és tüzek között

hol az órák suttogása elveszik

a szenvedély végzetes loncában

 

nézd

hogy védik egymást – hogy keresnek

tiszta spermát

és egy szó sem marad el vagy lesz kimondva

úgy mint azelőtt

 

nézd

hogy folyik szájból szájba

a föld mint a selyem

szomorú méregnektár

az ajkakon ahogy búcsúznak a háztól

az érzelmektől

a barátoktól

a jelentéktelen dolgoktól

és az utcától, amit nem látnak már többé

 

távol a világtól

a folyók sóvárgó tompaságában éjszakázva

utaznak a súlyos hajó padlóján kiterülve – mint az éter

lassan lépnek be a lerombolt városba

a pestises idő hasadékában

ami már nem tartozik hozzájuk

 

 

 

Pokol

 

az ordítás lebegő szárnyán tükröződik az idő

ehető fénye – polippá vált

kar rázza a száraz kórót

a hajnal vérében

 

ez a gyógyíthatatlan sebek csodavilága

a pokol

még álmodban is magányosan remegsz

az üvegen kopogó eső

és a zsalugáteren táncoló szél hangjára

 

sosem ismered fel saját átváltozásod

illanó párduccá – megtiltom neked

hogy sétálj

a fájdalmak és a bútorok felett

 

és hogy bosszút állj

az állatok ravasz csábítóján

 

 

 

Üzenet

 

figyelj rám

legyen tiszta a napod és

legyen erőd minden fénysarkon

elég táplálékot gyűjteni saját halálodhoz

 

oda menj ahol már senki sem beszél hozzád

és ismer fel – menj át ezen a kihunyt

krátermezőn – menj át ezen az vízajtón

ami széles mint az éjszaka

 

hagyd hogy beborítsanak a kassziopeiafák

és hogy a savmarta őrült mogyorók

kiemelkedjenek a repülés szédületében – hagyd

hogy az ősz elhozza a madarakat és a méheket

hogy az éjszakát

szűk szíved édesében töltsék – hagyd

 

legyen tiszta a napod

és a bőrön túl építs egy sóboltívet

örök menedéket – hol meghúzza magát a tenger

az éjszaka illanó látogatója

 

ne feledd a fénnyel rakott hajót

a poros vágyakkal – ne feledd az aranyat

az ébent – a hatvan halálos tablettát

reggelire

 

 

                                                                       Urbán Bálint fordításai

Al Berto