Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Gáspár Sára: András megértő figyelme

Fotó: a szerző archívuma

Már jónéhány hete beszélgettünk, amikor András minden előjel nélkül eltűnt. Nem reagált az üzeneteimre, meg se nyitotta őket. Csak miatta tettem ki melankolikus tájképeket, egyikre sem reagált, én pedig rettegtem attól, hogy rájött, ez nem is én vagyok, pedig én vagyok, de lehet, hogy nem úgy, ahogy ő gondolja, és lehet, hogy megérezte, hogy jobban érdekelnek a csillogós harisnyák és a részeg flörtölések, mint József Attila.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Labora

Fotó: Zanati Réka

A gyár nagy volt, eszméletlenül. Tornyai szikárak, felhői nehezek, rendszere ütemre lélegző. Egy hatalmas bogárbelsőre emlékeztetett, ami mintha valami felettébb velőset emésztene, olyannyira szuszogni tetszett.

Bővebben ...
Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Próza

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Bővebben ...
Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...
Próza

Hegedűs Márton: Meccs

Fotó: a szerző archívuma

A létravértesi középpályás előre ívelte a labdát, és a B középből – a beton lelátóról – mind a tizenhat ultra egy emberként üvöltött, amint az ellenfél fürge hetese levette az elérhetetlennek tűnő labdát, centikkel az oldalvonal mellett, és megtolta a lihegő Laci mellett.

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

emlékszagú molyok őrzik / a ki nem mondott nevet.

Bővebben ...
Forrás: Westminster Abbey

Robert Herrick versei

Szép nárciszok, a könnyeink / hullnak tiértetek, / már fonnyadtok, pedig a dél / még el sem érkezett.

Az ibolyákhoz

Üdvözlet, szép lányok!
Kinőttök,
s úrnőtök,
a tavaszt, várjátok.

Sok szüze van ennek,
jó nézni,
mégis ti
vagytok a legszebbek.

Sok szép, szűz virágszál,
kecs-teltek,
ti szebbek
vagytok a rózsánál.

De tartják előbbre
mégis azt,
és ti csak
hevertek mellőzve.


A nárciszokhoz

Szép nárciszok, a könnyeink
hullnak tiértetek,
már fonnyadtok, pedig a dél
még el sem érkezett.
Robog
a nap, maradjatok
azért,
míg eljön a mise.
Imát mondunk, egy estelit,
s nem élünk már mi se.

Mint tiétek, időnk telik,
tavaszunk tünemény,
megszületünk és pusztulunk,
mint ti, s a többi lény.
A perc,
mint tiétek, letelt,
s halunk.
Eltűnünk, mint eső,
akár a harmat gyöngyei,
s nem lel a kereső.

A százszorszépekhez

Nem kell korán csukódnotok,
az éjszaka sötét
szeme nem zárt le még napot,
nem zárta le a fényt.

A bársonykák még alszanak,
az árnyék is rövid,
az esthajnalnak csillaga
fényét még nem lövi.

Maradjatok, míg Júlia
szemére este száll,
és világunk eldönti azt,
mi hal, mi él tovább.


Érett cseresznye

Itt az érett, szép cseresznye,
jöjjenek és vegyenek!
Ha megkérdik: „Honnan szedte?”
Én ekképpen felelek:
Júliámnak szép az ajka,
mivel annyit mosolyog,
egész évben terem rajta
a cseresznye, a piros.


A rétekhez

Frissen zöldelltetek,
neveltetek virágot,
hol elterült a gyep,
sétáltak ott a lányok.

Láttátok azt, amint
a karjukon kosárral
szedték a kankalint
csókoktól égő szájjal.

Az ének tova szállt,
hol a körtáncuk ma?
A lonc tett koronát
ruganyos alakjukra.

Becézte füvetek
lányok haja kibontva,
lábuk itt lépkedett,
aztán eltűntek sorra.

Mint minden javait,
tékozló, ha elszórja,
most éppúgy sírtok itt:
üresen és bánkódva.


Fordította: Acsai Roland

Robert Herrick (1591‒1674) az angol barokk egyik máig is elevenen ható lírikusa. Két gyűjteményes kötete, a Nemes ritmusok és a Heszperidák 1648-ban jelent meg.

Acsai Roland (1975) Radnóti-díjas, Zelk Zoltán-díjas, Bárka-díjas, Év könyve-díjas (ifjúsági könyv kategória) író, költő, műfordító, drámaíró. Abonyban nőtt fel, és az ELTE BTK-n diplomázott magyar nyelv és irodalom szakon. 1996 óta publikál, eddig 20 könyve jelent meg, és sok műfordított regénye. 2005-óta írásból, műfordításból él. Két lánya van. Budapesten lakik.