Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Süveg Szilvia: G-string

Fotó: a szerző archívuma

A te idődben már bugyiforradalom volt, eltűntek a hatalmas térdig érő alsók, de ilyenről azért nem is álmodtál.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Hat alma

Fotó: Zanati Réka

Felmásztam az egyik legnagyobb almafára, pont arra, amely a kert közepén állott. Leültem a törzshöz közel, egy erős ágra, majd leszakítottam egy almát. Beleharaptam.

Bővebben ...
Műfordítás

Santiago Rodas versei (f. Zahorecz Eszter)

Fotó: A szerző archívuma

A telepen / azt beszélik, hogy / valaki egymillió pesót talált / a szemétben

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Days Past Ovulation

Fotó: a szerző archívuma

Azt hitték, valami komoly bajunk van, amiatt utazgatunk folyton ide. Aztán amikor elmondtuk nekik, mi a dörgés, egyikük azt mondta, hogy menjünk el cigányasszonyhoz, mert biztos valami rontás okozza a dolgot. Volt, hogy mindketten nevettünk a hasonlókon, ma már azt sem tudom, mit gondoljak.

Bővebben ...
Műfordítás

Thomas Pynchon (f. Greskovits Endre): Ellenfényben

Még a kilencvenes évek végén, amikor a Drakula című regény miatt a vámpírizmus divatba jött, és ez lehetővé tette, hogy a vérszívók nyilvánosan engedelmeskedjenek az ösztöneiknek, Miskolci rájött, hogy egyáltalán nincs egyedül az elfajult ízlésével, hanem egy egészen kiterjedt közösség tagja. A budapesti telefonhálózat egy részét nyilvánvalóan ezeknek a hæmatofágoknak tartották fenn.

Bővebben ...
Költészet

Vasas Tamás: Orosz rulett

Fotó: A szerző archívuma

kis rózsaszín tütü a FAO Schwarzban

Bővebben ...
Költészet

Berényi Sarolta versei

Fotó: Szabó Róbert

viharban futott haza a mamám, / nehogy a lányát elkapja a ború

Bővebben ...
Műfordítás

Juli Zeh (f. Nádori Lídia): Nem egyezkedő tárgyalás

Fotó: Peter von Felbert

De nem tudja, mi a helyes válasz, és ettől a körül­ménytől annyira megijed, mintha ebben a pillanatban tűnne fel neki először, hogy valami alapvetően megválto­zott az életében. Mia világában ugyanis minden kérdésre létezett válasz, pontosabban kérdésenként csak egy helyes válasz létezett. Ami viszont nem létezett: olyan helyzetek, amikor úgy érezte, meleg víz lötyög a fejében.

Bővebben ...
Próza

Oravecz Imre: Alkonynapló II. (részlet)

Fotó: Szilágyi Lenke

Az érsebész pangó vérű lábvisszerembe szúrja az injekciós tűt, és valami oldatot fecskendez bele, mialatt megosztja velem nemzethalál-vízióját. Az érfal a kezelés következtében begyullad, összetapad, és állítólag teljesen felszívódik. Hetente ismétli majd, mert több ilyen erem van. Kivéve, ha látomása hamarosan beigazolódik, mert akkor nincs értelme az egésznek.

Bővebben ...
Költészet

Purosz Leonidasz: Jóslat, átszállással

Fotó: A szerző archívuma

megjavítani vagy / megsemmisíteni vagy legalább / eltitkolni Gerda elől

Bővebben ...
Költészet

Jakab-Balogh Lilla versei

Fotó: Bánkövi Dorottya

A terapeutám szerint apakomplexus. / Apám szerint a terápia hülyeség

Bővebben ...
Forrás: Westminster Abbey

Robert Herrick versei

Szép nárciszok, a könnyeink / hullnak tiértetek, / már fonnyadtok, pedig a dél / még el sem érkezett.

Az ibolyákhoz

Üdvözlet, szép lányok!
Kinőttök,
s úrnőtök,
a tavaszt, várjátok.

Sok szüze van ennek,
jó nézni,
mégis ti
vagytok a legszebbek.

Sok szép, szűz virágszál,
kecs-teltek,
ti szebbek
vagytok a rózsánál.

De tartják előbbre
mégis azt,
és ti csak
hevertek mellőzve.


A nárciszokhoz

Szép nárciszok, a könnyeink
hullnak tiértetek,
már fonnyadtok, pedig a dél
még el sem érkezett.
Robog
a nap, maradjatok
azért,
míg eljön a mise.
Imát mondunk, egy estelit,
s nem élünk már mi se.

Mint tiétek, időnk telik,
tavaszunk tünemény,
megszületünk és pusztulunk,
mint ti, s a többi lény.
A perc,
mint tiétek, letelt,
s halunk.
Eltűnünk, mint eső,
akár a harmat gyöngyei,
s nem lel a kereső.

A százszorszépekhez

Nem kell korán csukódnotok,
az éjszaka sötét
szeme nem zárt le még napot,
nem zárta le a fényt.

A bársonykák még alszanak,
az árnyék is rövid,
az esthajnalnak csillaga
fényét még nem lövi.

Maradjatok, míg Júlia
szemére este száll,
és világunk eldönti azt,
mi hal, mi él tovább.


Érett cseresznye

Itt az érett, szép cseresznye,
jöjjenek és vegyenek!
Ha megkérdik: „Honnan szedte?”
Én ekképpen felelek:
Júliámnak szép az ajka,
mivel annyit mosolyog,
egész évben terem rajta
a cseresznye, a piros.


A rétekhez

Frissen zöldelltetek,
neveltetek virágot,
hol elterült a gyep,
sétáltak ott a lányok.

Láttátok azt, amint
a karjukon kosárral
szedték a kankalint
csókoktól égő szájjal.

Az ének tova szállt,
hol a körtáncuk ma?
A lonc tett koronát
ruganyos alakjukra.

Becézte füvetek
lányok haja kibontva,
lábuk itt lépkedett,
aztán eltűntek sorra.

Mint minden javait,
tékozló, ha elszórja,
most éppúgy sírtok itt:
üresen és bánkódva.


Fordította: Acsai Roland

Robert Herrick (1591‒1674) az angol barokk egyik máig is elevenen ható lírikusa. Két gyűjteményes kötete, a Nemes ritmusok és a Heszperidák 1648-ban jelent meg.

Acsai Roland (1975) Radnóti-díjas, Zelk Zoltán-díjas, Bárka-díjas, Év könyve-díjas (ifjúsági könyv kategória) író, költő, műfordító, drámaíró. Abonyban nőtt fel, és az ELTE BTK-n diplomázott magyar nyelv és irodalom szakon. 1996 óta publikál, eddig 20 könyve jelent meg, és sok műfordított regénye. 2005-óta írásból, műfordításból él. Két lánya van. Budapesten lakik.