Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Taizs Gergő: A keretein túl

Fotó: Pápai Zoltán

mégis / fákat ölelnél kiszáradásig

Bővebben ...
Költészet

Nagy Balázs Péter versei

Fotó: Pinczési Botond

Így lehet hát megismerni magamat, / mint szavaimat visszhangzó mitológiát

Bővebben ...
Műfordítás

Vetle Lid Larssen (f. Patat Bence): A csillagtudósok

Fotó: a szerző archívuma

És az expedíció harmadik tagja, a magyar Sajnovics? Ő vajon már a kezdeti szakaszát élte annak, ami tragikus sorsát okozta? Úgy vélem, erről megoszlanak a vélemények. Nem tudom, Ön mennyi információ birtokában van. Az a különös, hogy kedvelem Hellt: szent volt, tudós, a nagy igazság harcosa. De miért döntött úgy, hogy becsapja az egész világot?

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Mari egy napja

Fotó: a szerző archívuma

Langymeleg, tavaszias idő fogadta, mikor kilépett az utcára, ezért úgy döntött, hogy a hosszabb úton indul el haza. Már egészen közel járt a kedvenc pékségéhez, amikor hirtelen erősen nyilallni kezdett a homloka. Érezte, hogy a szarv jelentősen megnőtt, és így már bizonyára a kendő alatt is szembetűnő.

Bővebben ...
Próza

Gyenge-Rusz Anett: Asszonyról asszonyra

Fotó: a szerző archívuma

Ahogy teltek a hetek, hónapok, kitapasztalták, mikor hullajtja Terike a holdvérét. Olyankor nem nyúltak egymáshoz. Egyszer előfordult, hogy idő előtt nekiláttak. A falu legfürgébb kecskegidája nem tudott olyat ugrani, mint Terike azon az estén.

Bővebben ...
Költészet

Karácsony Orsolya: Fészekrakás

Fotó: A szerző archívuma

Átrendezzük a semmit, / nézzük ahogy mozog

Bővebben ...
Műfordítás

Christianne Goodwin (f. Princes Beáta): Nagymamavers

Fotó: Félegyházi-Vigh Tamás

De hogy hibáztatnám őket? / Rémes ennek a versnek / az akusztikája

Bővebben ...
Próza

Kovács Adél Jenifer: Ködöt lélegzek (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

felemelem a bal lábamat, hogy kilépjek a bugyiból, megtántorodok, de nem esek el. a vizes talpamra homokos föld tapadt. mint a fogfájás, ahogy az idegen át egyenesen az állkapocsba, az egész arcba, az egész fejbe hasít, úgy villódznak előttem a képek.

Bővebben ...
Forrás: Westminster Abbey

Robert Herrick versei

Szép nárciszok, a könnyeink / hullnak tiértetek, / már fonnyadtok, pedig a dél / még el sem érkezett.

Az ibolyákhoz

Üdvözlet, szép lányok!
Kinőttök,
s úrnőtök,
a tavaszt, várjátok.

Sok szüze van ennek,
jó nézni,
mégis ti
vagytok a legszebbek.

Sok szép, szűz virágszál,
kecs-teltek,
ti szebbek
vagytok a rózsánál.

De tartják előbbre
mégis azt,
és ti csak
hevertek mellőzve.


A nárciszokhoz

Szép nárciszok, a könnyeink
hullnak tiértetek,
már fonnyadtok, pedig a dél
még el sem érkezett.
Robog
a nap, maradjatok
azért,
míg eljön a mise.
Imát mondunk, egy estelit,
s nem élünk már mi se.

Mint tiétek, időnk telik,
tavaszunk tünemény,
megszületünk és pusztulunk,
mint ti, s a többi lény.
A perc,
mint tiétek, letelt,
s halunk.
Eltűnünk, mint eső,
akár a harmat gyöngyei,
s nem lel a kereső.

A százszorszépekhez

Nem kell korán csukódnotok,
az éjszaka sötét
szeme nem zárt le még napot,
nem zárta le a fényt.

A bársonykák még alszanak,
az árnyék is rövid,
az esthajnalnak csillaga
fényét még nem lövi.

Maradjatok, míg Júlia
szemére este száll,
és világunk eldönti azt,
mi hal, mi él tovább.


Érett cseresznye

Itt az érett, szép cseresznye,
jöjjenek és vegyenek!
Ha megkérdik: „Honnan szedte?”
Én ekképpen felelek:
Júliámnak szép az ajka,
mivel annyit mosolyog,
egész évben terem rajta
a cseresznye, a piros.


A rétekhez

Frissen zöldelltetek,
neveltetek virágot,
hol elterült a gyep,
sétáltak ott a lányok.

Láttátok azt, amint
a karjukon kosárral
szedték a kankalint
csókoktól égő szájjal.

Az ének tova szállt,
hol a körtáncuk ma?
A lonc tett koronát
ruganyos alakjukra.

Becézte füvetek
lányok haja kibontva,
lábuk itt lépkedett,
aztán eltűntek sorra.

Mint minden javait,
tékozló, ha elszórja,
most éppúgy sírtok itt:
üresen és bánkódva.


Fordította: Acsai Roland

Robert Herrick (1591‒1674) az angol barokk egyik máig is elevenen ható lírikusa. Két gyűjteményes kötete, a Nemes ritmusok és a Heszperidák 1648-ban jelent meg.

Acsai Roland (1975) Radnóti-díjas, Zelk Zoltán-díjas, Bárka-díjas, Év könyve-díjas (ifjúsági könyv kategória) író, költő, műfordító, drámaíró. Abonyban nőtt fel, és az ELTE BTK-n diplomázott magyar nyelv és irodalom szakon. 1996 óta publikál, eddig 20 könyve jelent meg, és sok műfordított regénye. 2005-óta írásból, műfordításból él. Két lánya van. Budapesten lakik.