Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Varga László Edgár: Iepuraș Béla

Fotó: Szentes Zágon

Csak az általános idő múlásával vált lassan nyilvánvalóvá, hogy az ő, a Iepuraș Béla ideje nem múlik többé. Nem gyűltek például tovább a szeme sarkában a szarkalábak. Ha hetekig nem mosta meg, akkor sem zsírosodott a haja, sőt nem is nőtt. Nem nőtt a körme sem, de ami igazán meglepte: nem nőttek többé a metszőfogai.

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Kiss Lóránt: Hasítás

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű II.

Fotó: Giovanni Previdi

A Corso Italián hömpölygött a tömeg. A bárok neonfényei és a lampionok, a folyamatos, nagyhangú lárma, a fagyi-, ostya- és pizzaillat ébren tartotta a várost. Az izzadt turisták egymásra torlódtak, mindenki a Bovio térre igyekezett, hogy le ne maradjon a tűzijátékról. A türelmetlen sokaság elbágyasztott, elringatott. Hagytam magam sodorni.

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű I.

Fotó: Giovanni Previdi

Folyamatosan beszéltünk, mégsem mondtunk semmit: csak a test számított, a magnetikus vonzású. Csiklandozásokból, ingerlésekből állt a nyelvünk, térdek és könyökök összekoccanásából. A kabócák ciripelése az ágak alkotta boltívből fülsértő volt, de csak növelte az érzést: itt akarunk maradni, ahol olyan erősen dübörög az élet, hogy az már súrolja a halhatatlanságot.

Bővebben ...
Próza

Tóth Vivien: Elefántsimogató (regényrészlet)

Fotó: Szokodi Bea

A többiekkel gyógyszerosztásnál koccintunk az újévre egy pohár vízzel. Még utoljára kinézek az utcára, ahonnan egyre több dudaszó szűrődik be.

Bővebben ...
Költészet

Vida Kamilla versei

Fotós: Sivák Zsófia

mindegy: a sznobokat az első könyvemben már úgyis elijesztettem!

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Ferencz Mónika: Hiszti

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Költészet

Taizs Gergő versei

Fotó: Pápai Zoltán

A cilinderben üregedő nyúl / orrcimpáján a tenger habjai

 

A fénykörön túl

A takarás roppant rendszerében
az emberek úgy változnak,
hogy elfelejtenek szólni róla.
Engem arra szánt az Úr,
hogy vágyni tanuljak,
de sosem tanított meg
jól feledni.
Határozott bizonytalansággal,
szó- és számkivetettségben,
a hallgatás szemhéjnyi zsákutcájában
sosem leszek igazán
egymagam,
fogadkozom,
és lehugyozom a gyanútlan csillagokat.

 

Paphos nélküled

Nyikorog a reggel, a kertkapu, a hintaszék –
minden határos valamivel.
Aztán az ellobbanó felhők.
Az anyag szenvedő szerkezete.
A cilinderben üregedő nyúl
orrcimpáján a tenger habjai.
De mi okozza a bolygók táncát,
az aritmiát a harangszóban,
amikor félrevered szívemet?

 

Taizs Gergő 1984-ben született Tatabányán. Verset ír.
 
Költészet

Farkas Arnold Levente: teketória

Fotó: A szerző archívuma

mint / teketória nélküli szóban / a méla igazság

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Korda Bonifác: A nagy fölemelkedés

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor II.

Fotó: a szerző archívuma

Ha apám tudta, hogyan kell enni, akkor anyám azt tudja, hogyan kell koplalni. Egész gyerekkoromban vagy koplalt, vagy folyékony diétán volt, miközben apám zabált és dohányzott és énekelt és ivott.

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor I.

Fotó: a szerző archívuma

Amit nem merek elmondani anyámnak az az, hogy ez nem egy egyszerű húgyúti fertőzés. Apám családjában van egy széles körben elterjedt hiedelem, miszerint a szellemek lábtól felfelé hatolnak be egy nő testébe.

Bővebben ...
Fotó: Csondor Ágnes

Szállok én is

Az ember meg, aki kihívott minket, adni akart egy tízest, hogy ne a zártra vigyük. Mondtam neki, hogy nem mi döntünk erről, drága uram, szét van nyílva a hölgy feje. A hangja újra távolodott, mállós lett, visszhangos, a mondat végét már nem hallom.

Ajtócsapódás a távolból. Furgon, kisteherautó vagy terepjáró ajtaja lehet. Becsapnak két másik ajtót is, ezt már közelebbről hallom. Nem érzem a lábam, sem a kezem, ez nem velem történik, ez nem én vagyok. Valaki más gondolatait hallom a fejemben. Filmet nézek, vagy álmodom. Egy férfi ordibál, vagy több, nem tudom. Tisztul a kép, a férfi nem ordít már, csak ingerült a hangja és zihál. Nincs közel hozzám. Vagy mégis? Fátyolos a hang, de határozott, folyamatosan beszél.

Víz alatt vagyok. Állandó, lassú sípolás, sistergés a fülemben, biztos ezért nem hallom rendesen, mit beszélnek a csónakon. Ezért nem érzem a végtagjaimat, súlytalan vagyok a víz alatt, mintha ott sem lennék. Géem, mondja az indulatos férfihang, középkorú nőt viszünk fejsérüléssel, géem roham után az esbéóra. Én vagyok az.

Be vagyok zárva, tehetetlen vagyok. Menekülnék, hisz úgyis elfelejtenek, ezer ilyen eset történik. Nem mozdul a lábam, nem kering a vér a kezemben sem, bárcsak megszúrná valaki egy tűvel az ujjbegyemet, kibuggyanna egy hatalmas meggypiros vérgombóc, látnám, nincs veszve minden, még simán elszökhetek, és eltűnhetek örökre.

Jobbra fordítom a fejem, a kocsi falára rögzítve műszereket és csomagokat látok, eszembe jut a Tetris challenge. Harmatfriss pázsiton fekszem, érzem a fű édeskés illatát, szimmetrikusan elhelyezett tárgyak vesznek körül, gerinchordágy, rögzítőkészlet, ezres defibrillátor, oxigénpalack, vércukorszint-mérő, automata vérnyomásmérő, ülések, speciális ruházat, mellények, szájmaszk, monitorok, olló, géz, vatta, kötszerek. Középen fekszem boldogan és büszkén, mentős vagyok, aki életekért felel. Megvalósítottam az álmom, elsajátítottam az összes kellék használatát, makulátlan a külsőm is, egyenruhában vagyok, szelíd mosoly az arcomon, a kamerába nézek, bizalmat ébreszt a tekintetem.

Betegnek nincs helye a képen, egyébként sem lehetne feltüntetni senkit a személyiségi jogok miatt. Talán itt sem vagyok, nem létezem. Etilanyu cuccai hátul vannak, kérdezi a sofőr. Itt van minden, szól mellőlem a hang, személyi, lakcímkártya, táska. Az ember meg, aki kihívott minket, adni akart egy tízest, hogy ne a zártra vigyük. Mondtam neki, hogy nem mi döntünk erről, drága uram, szét van nyílva a hölgy feje. A hangja újra távolodott, mállós lett, visszhangos, a mondat végét már nem hallom. Lassú tánc, lassú tánc, táncol a plafon, el is érem már talán, olyan alacsony. Nem félek, de azért sírni akarok, szállok én is, mint a füst, mert könnyű vagyok.


Viland Gabriella újságíró, szerkesztő, irodalmi publikációi 2016 óta jelennek meg. 1981-ben született Budapesten, jelenleg Bécsben él. Prózáiban függőséggel küzdő karakterek belső és külső világáról ír.