Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Orcsik Roland: Hordozható óceán (regényrészlet)

Fotó: Takács Borisz

Adriana úgy hörgött, mintha démonok szállták volna meg, nem nő volt már, ám nem is férfi: könyörtelen erő. Amikor befejezte, lehajtotta fejét, a vonójáról lógtak a szakadt szőrszálak.

Bővebben ...
Műfordítás

Margaret Atwood (f. Csonka Ági): Metempszichózis, avagy a lélek utazása

Fotó: Luis Mora

Jómagam például csigából egyenesen emberré lettem, nem voltam közben guppi, cápa, bálna, bogár, teknős, aligátor, görény, csupasz turkáló, hangyász, elefánt vagy orangután.

Bővebben ...
Próza

Karácsony-Rácz Boglárka: Nem látja a felszínt, azt álmodja

Fotó: a szerző archívuma

Woolf legalább hat-nyolc soron át ír a borzongásról, anélkül, hogy leírná a borzongás szót, mondja. Hallgatja Zelmát, próbálja visszaidézni, hol ír Woolf a borzongásról, és egyáltalán mit érthet alatta, hogy ez a borzongás fenyegető, vagy kellemes inkább.

Bővebben ...
Költészet

Kátai Boróka versei

Fotó: Kátai Judit

a sötét tó mellett / vágyom újra repülni

Bővebben ...
Költészet

Debreczy Csenge Kata versei

Fotó: Buzás Norbert

szüretel a szív a fiú szemekből, / hogy aztán túlélje a visszautasítást / a munkahelyen, az utcán, a moziban

Bővebben ...
Költészet

Kormányos Ákos: Víz és vér 5

Fotó: Kormányos Gergő

Két ápoló tart ülő-magzatpózban, / a csigolyáim közötti rés így picivel megnő

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (II. rész)

Fotó: a szerző archívuma

A motorbőgés abbamaradt, de a vörös fény továbbra is megvilágította a vasúti kocsit. Emberek másztak rá, léptek elő mögüle. Lehettek vagy negyvenen, de csak egyikük sétált Ferenchez. Olyan volt, mint egy vörös árnyék.

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (I. rész)

Fotó: a szerző archívuma

Most viszont belengették, hogy amint a vasúttársaság eltakarítja a személyszállító kocsikat, megint kiírják a pályázatot. Csak a kocsikban a Máltai Szeretetszolgálat pártfogásában hajléktalanok laktak, és amíg ez nem változik, pályázat sincs.

Bővebben ...
Költészet

Szegedi Eszter: Hívott fél

Fotó: Kovács Gábor

Fekete ruha és csokor, sminket ne. / Ne állj oda a családhoz

Bővebben ...
Műfordítás

Daniel Bănulescu (f. Szonda Szabolcs): Minden idők legjobb regénye

Fotó: a szerző archívuma

Odabent, a bűvös szobában a cigánylány pótolja a szentelt olajat az örökmécsesben, amely a nagyrészt a Szűzanyát ábrázoló szentképeket világítja meg, szellőztet, hatszor söpröget hat különböző irányban, és egy üveg hamutartóban eléget három szem tömjént, hogy elűzze a hívatlanul érkező gonosz szellemeket.

Bővebben ...
Műfordítás

Erlend Loe (f. Patat Bence): Az álombiciklik regisztere

Fotó: Kállai Márta

Találkozni akar vele, de Solveig-nek résen kell lennie. Mert az ilyen fiúk többnyire csak egy dolgot akarnak. Bár néha Solveig is csak egy dolgot akar. De akkor is.

Bővebben ...
Költészet

Kazsimér Soma versei

Fotó: Vigh Levente

Kripták és véráldozatok, / ahogy a filmekben.

Bővebben ...
Fotó: Sinco

Bajnai Zsolt: A fürdőszoba

Az volt a kívánsága, a Jézuska hozzon neki egy gyönyörű fürdőszobát. Olyat, amiben kád van, mosdó, hatalmas tükör, melegvíz, meg benti vécé, hogy ne kelljen a hidegbe kijárkálni, szebbet, mint amilyeneket a sorozatokban mutat a tévé, hát mit lehetett erre mondani?

Olyan gyönyörű fürdőszoba, mint Kálmánéké, nemhogy a falunkban, de a fővárosban, a balatoni villákban, sőt talán még a lakberendezési lapokban se volt. Nem apró, égre néző lyukon szűrődött be a fény, mint a kockaházak fürdőszobáiba, hanem hatalmas, kertre nyíló, kétszárnyú ablakon. A plafonig volt burkolva a legjobb ízléssel egymás mellé válogatott csempékkel, a padlón pedig gyönyörű járólapok. Az egyik sarokban áttetsző, színes üvegtéglákból rakott fal mögött zuhanyzó, a másikban hófehér kád. Dupla mosdó hatalmas tükörrel, csillogó csapok, diszkréten, alacsonyabb fal mögé bújtatott vécécsésze, és mindenfelé elrejtett lámpák, amelyek éjszaka is kristálypalotává változtatták a szobát. Csak később tudatosult bennem, hogy a kád és a zuhany között álló, patinás vasbojlert csak kívülről lehetett fűteni.

Az a fürdőszoba nem illett a faluvégi cigánysor rogyadozó házába. A hatvanas évek végén építették ezeket, hogy kiváltsák a félig földbe vájt putrikat. Azóta nem törődött velük senki. Pusztultak, düledeztek, némelyiket már rég szétlopták, vagy eladták darabonként.

Kálmánék nyolcan laktak a bekerítetlen portán álló, vakolatát vesztett házban. Be nem tettem volna hozzájuk a lábam, ha karácsony után két nappal nem érkezik bejelentés, hogy Flóriék épülő, ízléstelen villájából elloptak egy zsák csemperagasztót meg a fugázáshoz való anyagokat.

Flóriék voltak a falu, de talán a környék legtehetősebb családja. Mindenki suttogta róluk, hogy nemcsak a segédmunkások Pestre szállításából gazdagodtak meg, hanem a kamatos pénzekből, meg a mindenféle csalásból. Fifikás família volt. Ha bárhol meg lehetett csapolni az államkasszát, a közöset, akkor ők még azelőtt megtették, hogy a többdiplomásoknak eszükbe jutott volna kapkodva elzárni a csapot. Ha pénzről volt szó, nem ismertek se istent, se embert. Az utolsó forintért is lehajoltak. Leginkább a magukfajtán élősködtek.

Loptak tőlük, igazságot követeltek. Annyi építőanyag volt felhalmozva a még készülő hatalmas házuknál, hogy abból nemcsak azt, de a fél falut fel lehetett volna építeni. Elképedve nézelődtem. Aztán azzal hagytam volna ott őket, hogy ha jutunk valamire, jelentkezünk. De nem az enyém volt az utolsó szó. Azzal bocsájtottak el, hogy ha jót akarunk a tolvajnak, akkor előbb találjuk meg náluk, mert, ha a család keríti kézre, annak csúnya vége lesz. Szívem szerint visszaszóltam volna, hogy ne fenyegetőzzenek, de a parancsnokom csak kedélyesen vigyorgott, hogy persze Flórikám, mindent megteszünk.

Nem szóltam senkinek a kerítés túloldalán induló két lábnyomról meg a talicskakerék hagyta csíkról, aminek egy részét még nem takarta el a friss hó.

Szürkület előtt egyedül, civilben, gyalog mentem vissza a palotához, hátha megtalálom a nyomok folytatását. Nem Flóriéknak akartam igazságot szolgáltatni, inkább az izgatott, kit vihetett rá a bátorsága vagy a tudatlansága, hogy a környék legerőszakosabb családjához törjön be. Kálmánék házáig vezettek a nyomok.

Benyitottam a már csak jelképes bejárati ajtón. Bűz csapta meg az orromat. A vastag kabáton keresztül is éreztem az apró folyosó falaiból áradó hideget. Balra, az első utcai szobában néhány riadt, girhes csirke várt a sorára. A másik, legalább fűtött helyiségben gyerekek hangoskodtak. Kálmán a konyhából lépett elém.

Nem tagadta, hogy Flóriéktól hozzájuk vezetnek a nyomok. Nem keresett mentséget és kibúvót sem. Örök szegénységre ítélt cigányember volt, aki hét közben Flóriék valamelyik bandájával gürizett. Feketén egy építkezésen, valahol, messze innen. Leginkább azért, hogy az asszony meg a hat gyerek miatt halmozódó tartozásokat valahogy törleszteni tudja. Flóriéknak. Ám az valahogy mindig csak több lett. Gyorsabban kúsztak felfelé a nevéhez írt számok egy koszos, kockás füzetben, mint az én svájci frankos hitelem a bank számítógépein.

Nem kellett mondani, tudta, hogy baj lesz, ha Flóriék fülébe jut, ő járt a portájukon. Könnybe lábadt a szeme, hogy őt az már nem érdekli, mert neki be kellett tartania az ígéretét, amit a legkisebb jánynak tett. Először nem értettem, ahhoz miért kellett csemperagasztót meg fugázót lopni, azt hittem, karácsony előtt pénzzé tette. Aztán intett, hogy menjek utána, és bevezetett a bejárati ajtótól jobbra nyíló, egykori harmadik szobába. Az új fürdőszobába.

Percekig csak forogtam körbe nyitva felejtett szájjal. Úgy éreztem, valami hülye álomba keveredtem.

Kálmán legkisebb lánya súlyos szívbetegséggel jött a világra. Ápolták, szerették, mindent megtettek érte. Nyolc éves volt. Az orvosok már nem sok időt jósoltak neki.

Az volt a kívánsága, a Jézuska hozzon neki egy gyönyörű fürdőszobát. Olyat, amiben kád van, mosdó, hatalmas tükör, melegvíz, meg benti vécé, hogy ne kelljen a hidegbe kijárkálni, szebbet, mint amilyeneket a sorozatokban mutat a tévé, hát mit lehetett erre mondani?

Makogtam. Kálmán lehajtott fejjel folytatta, hogy eddig soha nem mert a máséhoz nyúlni, de most nem tehetett egyebet. A különböző építkezésekről, ahová Flóriék szervezték, apránként minden szükségeset hazahordott. Csöveket, csempéket, járólapokat, mikor mi fért a batyuba. Aztán december elején nekiállt, és éjszakánként, amikor aludtak a gyerekek, építgette a fürdőszobát. Már majdnem készen volt, amikor rádöbbent, hogy a befejezéshez hiányzik még valamennyi anyag. Boltba nem mehetett, mert a faluban ilyesmit nem árulnak. Kocsija nincs, de pénze se, hogy bebuszozzon a megyeszékhelyre. Meg már idő sem volt. Közeledett a karácsony. Készen kellett lennie a fürdőszobának. Trógerolt eleget Flóriék új házának az építésén, tudta, hogy ott mindent megtalál. Meg azt is, hogy még nem laknak benne, december 24-én hajnalban senkit nem talál majd ott. Köd volt, senki se látta. Csak azt tette a taligájába, ami nagyon kellett a karácsonyi ajándék befejezéséhez.

Látnia kellett volna a jány arcát, meg a többiek elkerekedett szemét, amikor kinyitottam nekik a fényben úszó, meleg fürdőszobánk ajtaját.

Karácsonyeste mindenki kádban fürdött, miközben Kálmán boldogan hordta az utcai kútról a vasbojlerbe a vizet, amit mindenféle szemét melegített fel.

Meglett férfi létemre könnyezve tapostam össze a Flóriék palotájától Kálmánék viskójáig vezető nyomokat. Egy hónap múlva pedig azzal zártuk le a nyomozást, hogy a tettes ismeretlen maradt. Azt csak később tudtam meg, hogy Flóriék olyan anyagokat is beírattak a parancsnokommal a jegyzőkönyvbe, amiket el se vittek tőlük, vagyis még kerestek is a meglopásukon. Így aztán volt miből újabb kölcsönt adni Kálmánéknak, hogy kora tavasszal eltemessék a legkisebb lányt, aki úgy szeretett volna saját fürdőszobát.


Bajnai Zsolt végzettségei szerint történelem-földrajz szakos középiskolai tanár és újságíró. Előbbi soha nem volt, utóbbit lassan harminc éve műveli. Dolgozott több újságnak, szerkesztett lapokat és könyveket. Civilben – amikor nem ír – az államigazgatásban könnyűzenével foglalkozik. Sokáig gyűjtötte a bátorságot, hogy prózáival a nyilvánosság elég merjen lépni. Eddigi két novelláskötete – A megmozdult világ (2016), Visszaköszönés (2018) – után 2020 tavaszán jelent meg a harmadik, Az eltűnt városháza címmel, amelyet két évvel később a Csálé képek követett.