Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom?

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája

Montázs: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris, 'White Polypous Thing' by deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Kovács Eleonóra: Fényerősség

Fotó: Váradi Sándor

Honnan érkezik a fény, amit érzékel a szemem, és látom azokat a faágakat is, amelyek a legmagasabban helyezkednek el, noha nem világít a hold, a zseblámpa, a villanykörte? Egyelőre nem tudom a választ. Éles kürtszó hallatszik. Távoli hangszóróból árad. Jelzi, hogy most ér véget a scsavija. A kutyák már nem figyelnek az éles hangra. Amikor először hallották, zavarta őket a magas hangsáv. Lehet, hogy egy vadászgép repült valahol, ezért hirdettek scsaviját.

Bővebben ...
Költészet

Závada Péter: Világos körülmények

Fotó: Máté Péter / Jelenkor

Kezünk közt eltévedt túrázók / utolsó életjelei egy térképen, melyet nem mi rajzoltunk, de rátaláltunk, / és most utólag felelősséggel tartozunk értük. 

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...

Freund Éva verse

nem merek lélegezni / mert félek hogy a légcsatornákban / indulatsejtek születnek és orrlyukaimban / apró fogak rágják cafatokká a beáramló szelet

Freund Éva 1985-ben született Budapesten, szobrászként végzett 2011-ben, azóta szabadúszó. Az Artus stúdió és a Drót (drot.eu) munkatársa.

 

fordított jóga

 

nem merek lélegezni

mert félek hogy az ütőerek

lüktetései áthallatszanak a bőrömön                   

csontjaim régóta alszanak

és nem akarom felébreszteni őket

 

nem merek lélegezni

mert félek hogy az önmagam és magam közé

kifeszített szárítókötél elszakad

ahonnan a tisztulás utáni nedves

rétegeim lezuhannak

 

nem merek lélegezni

mert félek hogy a tüdőm hangyavárrá dagad

hogy a térdeim arcokká változnak

felélénkülnek lappangó életeim

és kieresztik a szerveimbe zárt lényeket

 

nem merek lélegezni

mert félek hogy a légcsatornákban 

indulatsejtek születnek és orrlyukaimban 

apró fogak rágják cafatokká a beáramló szelet

 

nem merek lélegezni

mert félek hogy kilátszik elhalt részem

amit fekete rosszindulat evett belém

és ott kuporog a régi rejtekhelyen

 

nem merek lélegezni

mert félek hogy ködbe bújt tudatom túltágul

s kiderül hogy légutaimat űrpályává kell edzenem

 

nem merek lélegezni

mert félek hogy egy felmerülő emlék elijeszti sejtéseimet

hogy a robusztus időtartamok felfalják a legyengült jóslatokat

 

nem merek lélegezni

mert félek hogy kiesem magamból

hogy kiesnek a mozdulataim magukból

és felszabadítom a bőröm alatt rángatózó ritmust

 

nem merek lélegezni

mert félek hogy minden tükör forog

és mindegyik üveggé törik elszaporodott tekintetek szilánkos 

kristályai örvénylenek körém mindenki én vagyok

de nem akarok ennyi részből állni 

inkább visszatartom a levegőt

 

nem merek lélegezni

mert félek hogy meglátják hallgatózó véremet

meglátják hogy ilyenkor röntgenezni kezdek és megmotoznak

mert nem férek a bőrömbe mondják és tényleg nem férek

 

nem alkottam meg az emberruhámat

ezért félek lélegezni

mert meglátják hogy beszívom és kifújom azt

ami valójában vagyok 

s hogy igazán boldog lettem a semmivé hajlásban