Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom?

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája

Montázs: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris, 'White Polypous Thing' by deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Kovács Eleonóra: Fényerősség

Fotó: Váradi Sándor

Honnan érkezik a fény, amit érzékel a szemem, és látom azokat a faágakat is, amelyek a legmagasabban helyezkednek el, noha nem világít a hold, a zseblámpa, a villanykörte? Egyelőre nem tudom a választ. Éles kürtszó hallatszik. Távoli hangszóróból árad. Jelzi, hogy most ér véget a scsavija. A kutyák már nem figyelnek az éles hangra. Amikor először hallották, zavarta őket a magas hangsáv. Lehet, hogy egy vadászgép repült valahol, ezért hirdettek scsaviját.

Bővebben ...
Költészet

Závada Péter: Világos körülmények

Fotó: Máté Péter / Jelenkor

Kezünk közt eltévedt túrázók / utolsó életjelei egy térképen, melyet nem mi rajzoltunk, de rátaláltunk, / és most utólag felelősséggel tartozunk értük. 

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...
Fotó: Gerőcs Péter

"Ezekből a kiderülésekből sokat tanulok"

Most, hogy éledezik lassan az élet, nem várunk tovább, és kinyitjuk a SZIFON-on a Godot Bar-t, ahova amiatt hívjuk a nekünk fontos szerzőket, hogy beszélgessünk velük ebben a furcsa időben. Arról többek között, hogy milyen volt a vírus előtt az élet, hogy milyen korona idején az irodalom és hogy milyenek a kilátásaink a kijárási korlátozás utáni időkre. Ezúttal Károlyi Csaba válaszait olvashatjuk.

 

Az utolsó hely, ahol a kijárási korlátozás előtt jártam…

Március 13-án, pénteken még elmentem szokás szerint reggel úszni. Baljós nap. Pompás hely. Másnap már nem mentem. Azóta minden reggel úgy vagyok ezzel – elnézést a durva hasonlatért, de valahogy mindig ez jut eszembe –, mint Köves Gyuri az iskolával, hogy ma nem mentem. Fogalmam sincs, mikor lehet majd megint, évek óta szinte minden reggel úsztam, nekem ez nagyon hiányzik.

Kilátás az ablakomból

Március 19-én még besurrantam az ÉS szerkesztőségébe, mert szükségem volt néhány könyvre. Onnan tudom a dátumot, mert aznap fotóztam le az ablakomból ezt a kis fát, gyönyörűen virágzott éppen, el is küldtem KAF-nak egy hexametert, hogy: íme, virágzik a kisfa merészen az ablakomon túl. Persze ma már csupa zöld.

A szemben lévő házat főleg akkor szeretem nézni, ha a felhők mennek fölötte, de ha egy felhő sincs, akkor meg a csodás kék ég nyűgöz le. Budapest fölött az ég, filmcím lehetne.

Karantén-inspirációk, vagyis zenék, podcastok, olvasni- és néznivalók, amik tartják bennem a lelket…

Azt találtam ki, hogy minden reggel 8-kor, mikor nagyjából az uszodába kellene érkeznem, meghallgatok valami jó zenét, amit szeretek, ez indítja a napomat úszás helyett. A zenéket minden reggel ki is teszem a FB-ra. Már megróttak, hogy közhelyes az ízlésem, de akkor se hagyom abba. Akit zavar, ne nézze, ne hallgassa. Húsvét körül sok Bachot hallgattam, aztán Mozartot, Schubertet, Stravinskyt, mostanában inkább dzsesszt, Keith Jarrettet, Miles Davist, Chick Coreát, ilyesmit. Lehet, hogy rockosítani fogok, ha jön a nyár, nem is rossz például az új Rolling Stones, a címe is ide illik: Living In A Ghost Town. De szerkeszteni, korrektúrázni legjobban a barokk kamarazenére lehet, szerintem. Különben meg egész nap olvasok. Van mit, szerencsére.

A kötet, amit régóta kerülgetek, de most végre nekiállok/nekiálltam az olvasásának…

Ahogy öregszem, megszeretettem az újraolvasást. Harminc éve olvastam Gabriel García Márquez Szerelem a kolera idején című regényét. Most Zelei Dávid kérésére újraolvastam, föl is olvastam belőle, és írtam is róla egy rövidet az 1749 elnevezésű új világirodalmi portálnak. Pont, mikor az avantgárd videóm kikerült, aznap lett 1749 ismerősöm a FB-on. García Márquez egész életművét nagyon szeretem, mindent olvastam tőle, ami magyarul megvan, kacérkodom vele, hogy a Száz év magányt is újra kellene olvasni, csak nincs rá elég időm. A Litera kérésére meg Esterházyt olvastam újra egy hétig, az egy jó hét volt, a nap is mindig sütött.

Ezen dolgozom most…

Két és fél rovatom van az ÉS-ben, hetente kell csinálni (könyvkritika, feuilleton, illetve kulturális interjúk). Szerkesztek, kritikát írok, most volt a 82. ÉS-kvartett, Láng Zsolt Bolyai című regényéről Skype-on, május 8-án lesz a szöveg benne az újságban meg fönt a honlapunkon. Minden héten a lapon dolgozom.

Mit tanulsz a bezártságból és mi az, ami bosszant benne?

Most sokkal jobban kiderül mindenkiről, milyen, rólam is. Ezekből a kiderülésekből sokat tanulok. Egy éve megadtam magam a FB-nak, most nagyon jól jön. Bosszant az egész rendkívüli helyzet, de főleg annak kormányzati kezelése és álságos politikai kihasználása. Sok apróság is bosszant, például már igencsak unom a karanténozást, mármint hogy állandóan, szinte minden megszólalásban ott van a karantén szó.

Ha a jelenlegi helyzetről film készül, azt szeretném, hogy …. rendezze. Miért?

Hajdu Szabolcs, de már meg is rendezte, úgy hallom, Békeidő, jó cím itt a háborúban vagy miben, már csak ezért is meg kéne már nézni. Ám leginkább az érdekelne, hogyan csinálna mindebből filmet Bergman, természetesen Liv Ullmann-nal és Erland Josephsonnal a főszerepben. Most tényleg mondjam meg, hogy miért?

A művész, akivel meginnék valamit a Godot Barban…

Beck Zolival szeretnék már nem telefonon beszélgetni a rockandrollról meg az irodalomról, és most már tényleg megkérdezném a másik, a kutató énjétől, hogy a könyvében, ami a roma kultúráról szól, és most kellett volna bemutatni a könyvfesztiválon, miért csak irodalomról, képzőművészetről, más művészetekről van szó, és mért nincs szó benne épp a zenéről. Ehhez képest az már tök mindegy volna, hogy mit innánk. Zoli? Száraz fehéret?

Ha ennek vége lesz…

Ha ennek vége lesz, akkor..., nos akkor nem tudom mi lesz.

Károlyi Csaba 1962-ben született Debrecenben. 1986-ban végzett az ELTE bölcsészkarán, ugyanitt 1994-ben doktorált. 1989 és 1999 közt a Nappali ház irodalmi és művészeti szemle felelős szerkesztője, 1993–94-ben a JAK-füzetek szerkesztője, 1994 és 1997 közt a JAK elnöke volt. 1996 óta az Élet és Irodalom szerkesztője, 2009-től főszerkesztő-helyettese. Az ELTE Esztétika Tanszékén tanít. Tizenkét éve vezetője az ÉS-kvartetteknek. Hét kötete jelent meg (esszék, kritikák, beszélgetések). Artisjus- és Üveggolyó-díjas.