"Ezekből a kiderülésekből sokat tanulok"

Részletek

Írta: Károlyi Csaba

Most, hogy éledezik lassan az élet, nem várunk tovább, és kinyitjuk a SZIFON-on a Godot Bar-t, ahova amiatt hívjuk a nekünk fontos szerzőket, hogy beszélgessünk velük ebben a furcsa időben. Arról többek között, hogy milyen volt a vírus előtt az élet, hogy milyen korona idején az irodalom és hogy milyenek a kilátásaink a kijárási korlátozás utáni időkre. Ezúttal Károlyi Csaba válaszait olvashatjuk.

Az utolsó hely, ahol a kijárási korlátozás előtt jártam…

Március 13-án, pénteken még elmentem szokás szerint reggel úszni. Baljós nap. Pompás hely. Másnap már nem mentem. Azóta minden reggel úgy vagyok ezzel – elnézést a durva hasonlatért, de valahogy mindig ez jut eszembe –, mint Köves Gyuri az iskolával, hogy ma nem mentem. Fogalmam sincs, mikor lehet majd megint, évek óta szinte minden reggel úsztam, nekem ez nagyon hiányzik.

Kilátás az ablakomból

Március 19-én még besurrantam az ÉS szerkesztőségébe, mert szükségem volt néhány könyvre. Onnan tudom a dátumot, mert aznap fotóztam le az ablakomból ezt a kis fát, gyönyörűen virágzott éppen, el is küldtem KAF-nak egy hexametert, hogy: íme, virágzik a kisfa merészen az ablakomon túl. Persze ma már csupa zöld.

A szemben lévő házat főleg akkor szeretem nézni, ha a felhők mennek fölötte, de ha egy felhő sincs, akkor meg a csodás kék ég nyűgöz le. Budapest fölött az ég, filmcím lehetne.

Karantén-inspirációk, vagyis zenék, podcastok, olvasni- és néznivalók, amik tartják bennem a lelket…

Azt találtam ki, hogy minden reggel 8-kor, mikor nagyjából az uszodába kellene érkeznem, meghallgatok valami jó zenét, amit szeretek, ez indítja a napomat úszás helyett. A zenéket minden reggel ki is teszem a FB-ra. Már megróttak, hogy közhelyes az ízlésem, de akkor se hagyom abba. Akit zavar, ne nézze, ne hallgassa. Húsvét körül sok Bachot hallgattam, aztán Mozartot, Schubertet, Stravinskyt, mostanában inkább dzsesszt, Keith Jarrettet, Miles Davist, Chick Coreát, ilyesmit. Lehet, hogy rockosítani fogok, ha jön a nyár, nem is rossz például az új Rolling Stones, a címe is ide illik: Living In A Ghost Town. De szerkeszteni, korrektúrázni legjobban a barokk kamarazenére lehet, szerintem. Különben meg egész nap olvasok. Van mit, szerencsére.

A kötet, amit régóta kerülgetek, de most végre nekiállok/nekiálltam az olvasásának…

Ahogy öregszem, megszeretettem az újraolvasást. Harminc éve olvastam Gabriel García Márquez Szerelem a kolera idején című regényét. Most Zelei Dávid kérésére újraolvastam, föl is olvastam belőle, és írtam is róla egy rövidet az 1749 elnevezésű új világirodalmi portálnak. Pont, mikor az avantgárd videóm kikerült, aznap lett 1749 ismerősöm a FB-on. García Márquez egész életművét nagyon szeretem, mindent olvastam tőle, ami magyarul megvan, kacérkodom vele, hogy a Száz év magányt is újra kellene olvasni, csak nincs rá elég időm. A Litera kérésére meg Esterházyt olvastam újra egy hétig, az egy jó hét volt, a nap is mindig sütött.

Ezen dolgozom most…

Két és fél rovatom van az ÉS-ben, hetente kell csinálni (könyvkritika, feuilleton, illetve kulturális interjúk). Szerkesztek, kritikát írok, most volt a 82. ÉS-kvartett, Láng Zsolt Bolyai című regényéről Skype-on, május 8-án lesz a szöveg benne az újságban meg fönt a honlapunkon. Minden héten a lapon dolgozom.

Mit tanulsz a bezártságból és mi az, ami bosszant benne?

Most sokkal jobban kiderül mindenkiről, milyen, rólam is. Ezekből a kiderülésekből sokat tanulok. Egy éve megadtam magam a FB-nak, most nagyon jól jön. Bosszant az egész rendkívüli helyzet, de főleg annak kormányzati kezelése és álságos politikai kihasználása. Sok apróság is bosszant, például már igencsak unom a karanténozást, mármint hogy állandóan, szinte minden megszólalásban ott van a karantén szó.

Ha a jelenlegi helyzetről film készül, azt szeretném, hogy …. rendezze. Miért?

Hajdu Szabolcs, de már meg is rendezte, úgy hallom, Békeidő, jó cím itt a háborúban vagy miben, már csak ezért is meg kéne már nézni. Ám leginkább az érdekelne, hogyan csinálna mindebből filmet Bergman, természetesen Liv Ullmann-nal és Erland Josephsonnal a főszerepben. Most tényleg mondjam meg, hogy miért?

A művész, akivel meginnék valamit a Godot Barban…

Beck Zolival szeretnék már nem telefonon beszélgetni a rockandrollról meg az irodalomról, és most már tényleg megkérdezném a másik, a kutató énjétől, hogy a könyvében, ami a roma kultúráról szól, és most kellett volna bemutatni a könyvfesztiválon, miért csak irodalomról, képzőművészetről, más művészetekről van szó, és mért nincs szó benne épp a zenéről. Ehhez képest az már tök mindegy volna, hogy mit innánk. Zoli? Száraz fehéret?

Ha ennek vége lesz…

Ha ennek vége lesz, akkor..., nos akkor nem tudom mi lesz.

Károlyi Csaba 1962-ben született Debrecenben. 1986-ban végzett az ELTE bölcsészkarán, ugyanitt 1994-ben doktorált. 1989 és 1999 közt a Nappali ház irodalmi és művészeti szemle felelős szerkesztője, 1993–94-ben a JAK-füzetek szerkesztője, 1994 és 1997 közt a JAK elnöke volt. 1996 óta az Élet és Irodalom szerkesztője, 2009-től főszerkesztő-helyettese. Az ELTE Esztétika Tanszékén tanít. Tizenkét éve vezetője az ÉS-kvartetteknek. Hét kötete jelent meg (esszék, kritikák, beszélgetések). Artisjus- és Üveggolyó-díjas.