Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Santiago Rodas versei (f. Zahorecz Eszter)

Fotó: A szerző archívuma

A telepen / azt beszélik, hogy / valaki egymillió pesót talált / a szemétben

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Days Past Ovulation

Fotó: a szerző archívuma

Azt hitték, valami komoly bajunk van, amiatt utazgatunk folyton ide. Aztán amikor elmondtuk nekik, mi a dörgés, egyikük azt mondta, hogy menjünk el cigányasszonyhoz, mert biztos valami rontás okozza a dolgot. Volt, hogy mindketten nevettünk a hasonlókon, ma már azt sem tudom, mit gondoljak.

Bővebben ...
Műfordítás

Thomas Pynchon (f. Greskovits Endre): Ellenfényben

Még a kilencvenes évek végén, amikor a Drakula című regény miatt a vámpírizmus divatba jött, és ez lehetővé tette, hogy a vérszívók nyilvánosan engedelmeskedjenek az ösztöneiknek, Miskolci rájött, hogy egyáltalán nincs egyedül az elfajult ízlésével, hanem egy egészen kiterjedt közösség tagja. A budapesti telefonhálózat egy részét nyilvánvalóan ezeknek a hæmatofágoknak tartották fenn.

Bővebben ...
Költészet

Vasas Tamás: Orosz rulett

Fotó: A szerző archívuma

kis rózsaszín tütü a FAO Schwarzban

Bővebben ...
Költészet

Berényi Sarolta versei

Fotó: Szabó Róbert

viharban futott haza a mamám, / nehogy a lányát elkapja a ború

Bővebben ...
Műfordítás

Juli Zeh (f. Nádori Lídia): Nem egyezkedő tárgyalás

Fotó: Peter von Felbert

De nem tudja, mi a helyes válasz, és ettől a körül­ménytől annyira megijed, mintha ebben a pillanatban tűnne fel neki először, hogy valami alapvetően megválto­zott az életében. Mia világában ugyanis minden kérdésre létezett válasz, pontosabban kérdésenként csak egy helyes válasz létezett. Ami viszont nem létezett: olyan helyzetek, amikor úgy érezte, meleg víz lötyög a fejében.

Bővebben ...
Próza

Oravecz Imre: Alkonynapló II. (részlet)

Fotó: Szilágyi Lenke

Az érsebész pangó vérű lábvisszerembe szúrja az injekciós tűt, és valami oldatot fecskendez bele, mialatt megosztja velem nemzethalál-vízióját. Az érfal a kezelés következtében begyullad, összetapad, és állítólag teljesen felszívódik. Hetente ismétli majd, mert több ilyen erem van. Kivéve, ha látomása hamarosan beigazolódik, mert akkor nincs értelme az egésznek.

Bővebben ...
Költészet

Purosz Leonidasz: Jóslat, átszállással

Fotó: A szerző archívuma

megjavítani vagy / megsemmisíteni vagy legalább / eltitkolni Gerda elől

Bővebben ...
Költészet

Jakab-Balogh Lilla versei

Fotó: Bánkövi Dorottya

A terapeutám szerint apakomplexus. / Apám szerint a terápia hülyeség

Bővebben ...
Műfordítás

Matteo Bussola (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A rozmaringot nem bántja a tél

Fotó: a szerző archívuma

Nem engedheted meg magadnak azt a luxust, hogy minden kórházi esetet személyes ügyként kezelj. Az empátia mindig lesben áll, készen arra, hogy széttépjen.

Bővebben ...
Költészet

Zsolnai György: Nem elérhető

Fotó: Farkas Norbert / 24.hu

írásban maradt a mélység nyaggatása

Bővebben ...
Költészet

Lesitóth Csaba versei

Fotó: @orsiornot

ja csak a békególya / meghozza a kivasalt üres kendőt

Bővebben ...
Fotó: Oláh Gergely Máté

Seres Lili Hanna és Vajna Ádám a Litmusz Műhelyben

Ismét vendégünk volt Seres Lili Hanna és Vajna Ádám, akik egy korábbi adásban már mindketten elmondták, hogy szerintük mi az irodalom. Így a szokásos kérdéseinket átugrottuk, és egyből a játszani kezdtünk: közösen készítettünk egy új szett dobókockát, majd mindegyik oldalt kidobtuk és megírtuk a közös történetet.

Először fogalmakat gyűjtöttünk, aztán tárgyakat, jelzőket, és igéket is, majd némi ragasztgatást követően elkészült az ihletgenerátor, és nekiálltunk a nehezebb feladatnak: első dobásainkból a döbbenet, stóla, szemcsés, és eláll szavak jöttek ki. Rövidesen el is használtuk őket. Egy tömör, nyomasztó ötsorost hoztunk belőlük össze, és az egyszerűség jegyében a címe is A stólám lett.

A következő versünk az Óda a közgazdaságtanhoz, tele megszemélyesítéssel, időjárással, és közéleti felhangokkal. A hozzájáruló szavaink ezúttal az infláció, a tépőzár, a bajszos, és a lebeg ‒ kilenc sorban fejeztük ki a polgári élet tehetetlen báját. Aztán ismét egy ötsoros, már-már kötetbe illő ciklikus vers született, címét ismét az egyik kidobott szó adta: Retrográd, de a csalódás, a szigony, és a csöpögtet is belefért.

A soron következő mű, a Naprágók hűen követte a beállított formai trendeket, ismét öt sorban foglaltuk össze az ideológiát, a kriglit, a ravaszt, és a nyikorgást, de a balansz és diverzitás jegyében a tiszteletre, a sámlira, az ingerlékenyre és a nyiladozásra négy versszakot is áldozott a Minden borul.

Végül az utolsó dobásunknál ‒ illetve dobás híján a kizárásos alapon maradt szavakból: koordináció, teáskanna, orbitális, felkonferál ‒ úgy döntöttünk, prózát próbálunk írni. Az ijedelemtől a gyilkos liliomokon át az ógermán és oroszos vezetéknevű szomszédokig jutva raktuk össze a Visítok című szöveget.

Az adást ezúttal egy rendhagyó Kassák-felolvasással zártuk: Lili és Ádám soronként váltva olvasták fel az ápolónőkről szóló verset.

 

Litmusz Műhely · Seres Lili és Vajna Ádám


A Litmusz Műhely egy podcast arról, hogy az irodalom ki-kicsodának a micsodája. Kerber Balázs és Körtesi Márton 2016 óta adásról adásra felteszik ugyanazokat a kérdéseket: hogy mi is az irodalom, mit érdemes olvasni, és mit nem, majd pedig felolvasásra, aztán egy ihletgenerátor segítségével közös versírásra invitálják a vendégüket.