Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom?

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája

Montázs: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris, 'White Polypous Thing' by deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Kovács Eleonóra: Fényerősség

Fotó: Váradi Sándor

Honnan érkezik a fény, amit érzékel a szemem, és látom azokat a faágakat is, amelyek a legmagasabban helyezkednek el, noha nem világít a hold, a zseblámpa, a villanykörte? Egyelőre nem tudom a választ. Éles kürtszó hallatszik. Távoli hangszóróból árad. Jelzi, hogy most ér véget a scsavija. A kutyák már nem figyelnek az éles hangra. Amikor először hallották, zavarta őket a magas hangsáv. Lehet, hogy egy vadászgép repült valahol, ezért hirdettek scsaviját.

Bővebben ...
Költészet

Závada Péter: Világos körülmények

Fotó: Máté Péter / Jelenkor

Kezünk közt eltévedt túrázók / utolsó életjelei egy térképen, melyet nem mi rajzoltunk, de rátaláltunk, / és most utólag felelősséggel tartozunk értük. 

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...
Fotó: Oláh Gergely Máté

Seres Lili Hanna és Vajna Ádám a Litmusz Műhelyben

Ismét vendégünk volt Seres Lili Hanna és Vajna Ádám, akik egy korábbi adásban már mindketten elmondták, hogy szerintük mi az irodalom. Így a szokásos kérdéseinket átugrottuk, és egyből a játszani kezdtünk: közösen készítettünk egy új szett dobókockát, majd mindegyik oldalt kidobtuk és megírtuk a közös történetet.

Először fogalmakat gyűjtöttünk, aztán tárgyakat, jelzőket, és igéket is, majd némi ragasztgatást követően elkészült az ihletgenerátor, és nekiálltunk a nehezebb feladatnak: első dobásainkból a döbbenet, stóla, szemcsés, és eláll szavak jöttek ki. Rövidesen el is használtuk őket. Egy tömör, nyomasztó ötsorost hoztunk belőlük össze, és az egyszerűség jegyében a címe is A stólám lett.

A következő versünk az Óda a közgazdaságtanhoz, tele megszemélyesítéssel, időjárással, és közéleti felhangokkal. A hozzájáruló szavaink ezúttal az infláció, a tépőzár, a bajszos, és a lebeg ‒ kilenc sorban fejeztük ki a polgári élet tehetetlen báját. Aztán ismét egy ötsoros, már-már kötetbe illő ciklikus vers született, címét ismét az egyik kidobott szó adta: Retrográd, de a csalódás, a szigony, és a csöpögtet is belefért.

A soron következő mű, a Naprágók hűen követte a beállított formai trendeket, ismét öt sorban foglaltuk össze az ideológiát, a kriglit, a ravaszt, és a nyikorgást, de a balansz és diverzitás jegyében a tiszteletre, a sámlira, az ingerlékenyre és a nyiladozásra négy versszakot is áldozott a Minden borul.

Végül az utolsó dobásunknál ‒ illetve dobás híján a kizárásos alapon maradt szavakból: koordináció, teáskanna, orbitális, felkonferál ‒ úgy döntöttünk, prózát próbálunk írni. Az ijedelemtől a gyilkos liliomokon át az ógermán és oroszos vezetéknevű szomszédokig jutva raktuk össze a Visítok című szöveget.

Az adást ezúttal egy rendhagyó Kassák-felolvasással zártuk: Lili és Ádám soronként váltva olvasták fel az ápolónőkről szóló verset.

 

Litmusz Műhely · Seres Lili és Vajna Ádám


A Litmusz Műhely egy podcast arról, hogy az irodalom ki-kicsodának a micsodája. Kerber Balázs és Körtesi Márton 2016 óta adásról adásra felteszik ugyanazokat a kérdéseket: hogy mi is az irodalom, mit érdemes olvasni, és mit nem, majd pedig felolvasásra, aztán egy ihletgenerátor segítségével közös versírásra invitálják a vendégüket.