Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Próza

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Bővebben ...
Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...
Próza

Hegedűs Márton: Meccs

Fotó: a szerző archívuma

A létravértesi középpályás előre ívelte a labdát, és a B középből – a beton lelátóról – mind a tizenhat ultra egy emberként üvöltött, amint az ellenfél fürge hetese levette az elérhetetlennek tűnő labdát, centikkel az oldalvonal mellett, és megtolta a lihegő Laci mellett.

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

emlékszagú molyok őrzik / a ki nem mondott nevet.

Bővebben ...
Próza

Magyary Ágnes: Regény

Fotó: morpho

Amit fontosnak tartanak az emberek a megtörtént eseményekből, az banális részlet; és ami életbevágó, azon könnyed eleganciával átsiklanak. Ezért is olyan nehéz kihámozni a valóság sarokköveit. Persze, ha a rendőrségnek lenne hozzáférése a titkosszolgálat adataihoz, akkor minden sokkal könnyebb lenne, de a városállamban nem volt cél, hogy a rendőrségnek könnyebb legyen.

Bővebben ...
Költészet

Wölfl-Molnár Eszter versei

Fotó: Nagy Viktor

Túl sokáig volt a bordák mögött

Bővebben ...
Fotó: Oláh Gergely Máté

Seres Lili Hanna és Vajna Ádám a Litmusz Műhelyben

Ismét vendégünk volt Seres Lili Hanna és Vajna Ádám, akik egy korábbi adásban már mindketten elmondták, hogy szerintük mi az irodalom. Így a szokásos kérdéseinket átugrottuk, és egyből a játszani kezdtünk: közösen készítettünk egy új szett dobókockát, majd mindegyik oldalt kidobtuk és megírtuk a közös történetet.

Először fogalmakat gyűjtöttünk, aztán tárgyakat, jelzőket, és igéket is, majd némi ragasztgatást követően elkészült az ihletgenerátor, és nekiálltunk a nehezebb feladatnak: első dobásainkból a döbbenet, stóla, szemcsés, és eláll szavak jöttek ki. Rövidesen el is használtuk őket. Egy tömör, nyomasztó ötsorost hoztunk belőlük össze, és az egyszerűség jegyében a címe is A stólám lett.

A következő versünk az Óda a közgazdaságtanhoz, tele megszemélyesítéssel, időjárással, és közéleti felhangokkal. A hozzájáruló szavaink ezúttal az infláció, a tépőzár, a bajszos, és a lebeg ‒ kilenc sorban fejeztük ki a polgári élet tehetetlen báját. Aztán ismét egy ötsoros, már-már kötetbe illő ciklikus vers született, címét ismét az egyik kidobott szó adta: Retrográd, de a csalódás, a szigony, és a csöpögtet is belefért.

A soron következő mű, a Naprágók hűen követte a beállított formai trendeket, ismét öt sorban foglaltuk össze az ideológiát, a kriglit, a ravaszt, és a nyikorgást, de a balansz és diverzitás jegyében a tiszteletre, a sámlira, az ingerlékenyre és a nyiladozásra négy versszakot is áldozott a Minden borul.

Végül az utolsó dobásunknál ‒ illetve dobás híján a kizárásos alapon maradt szavakból: koordináció, teáskanna, orbitális, felkonferál ‒ úgy döntöttünk, prózát próbálunk írni. Az ijedelemtől a gyilkos liliomokon át az ógermán és oroszos vezetéknevű szomszédokig jutva raktuk össze a Visítok című szöveget.

Az adást ezúttal egy rendhagyó Kassák-felolvasással zártuk: Lili és Ádám soronként váltva olvasták fel az ápolónőkről szóló verset.

 

Litmusz Műhely · Seres Lili és Vajna Ádám


A Litmusz Műhely egy podcast arról, hogy az irodalom ki-kicsodának a micsodája. Kerber Balázs és Körtesi Márton 2016 óta adásról adásra felteszik ugyanazokat a kérdéseket: hogy mi is az irodalom, mit érdemes olvasni, és mit nem, majd pedig felolvasásra, aztán egy ihletgenerátor segítségével közös versírásra invitálják a vendégüket.