Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Holczer Dávid versei

Fotó: Szántó Bence Attila

Isten tudja mire képes / egy ember seprűvel a kezében

Bővebben ...
Próza

Baqais Dávid: nem lenne boldogabb

Fotó: James Herbert

és akkor se lenne boldogabb, ha aztán öt vesztes pályázat után elkezdene egy kocsmában pultozni, hogy leplezze az ismerősei előtt az örökölt transzgenerációs vagyonát, ami miatt folyamatos bűntudatot érez, de akkor se, ha megtudná, hogy a barátjának háromszor annyi van a takarékszámláján, mint neki, és ő még bűntudatot sem érez

Bővebben ...
Próza

Szeifert Natália: Kopognak

Fotó: a szerző archívuma

részlet a Hóember a Naprendszerben című regényből

Bővebben ...
Költészet

Zsigmond Soma versei

Fotó: Pénzes Johanna

Lépteid alatt felnyög a parketta, ablakot nyitsz, / a levegő idegen csípése nem ébreszt fel.

Bővebben ...
Költészet

Kollár Árpád versei

Fotó: Keller Ami

az almahéjon azt a pici, barna a foltot

Bővebben ...
Próza

Murányi Zita: Halálfélelem

Fotó: a szerző archívuma

A férfiaktól is ösztönösen tartok, képtelen vagyok nem hidegen viszonozni az érintést, ujjaimat egyedül a pusztulás mozgatja, amihez érek, tönkremegy, atomjaira hullik.

Bővebben ...
Próza

Lázár Bence András: Saldanha. Lisszabon. Kacsakagyló.

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, Lisszabonban, a fehér városban, egészen máshogy megy le a nap. Legalábbis a portugálok ezt hiszik, és azon a csütörtöki délelőttön egy bizonyos Weisz Máté és egy bizonyos Perr Rebeka is ezt hitte.

Bővebben ...
Költészet

Benkő Imola Orsolya versei

Fotó: Szerdahelyi Mátyás

helyzet van a 10. C osztályban a kolléga / túl fiatal

Bővebben ...
Költészet

Saád Anna versei

Fotó: Sárközi Bence

de bennem ragadnak tanításaid / amik szerint élnem kéne

Bővebben ...
Költészet

Vincze Szabolcs versei

Fotó: Pavlovits Gitta

A Braille-írás panaszkodik / a hozzád érő kezekről

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Misina

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Kezdetben volt az eszem. Először csak álmok laktak benne. Később jöttek a szavak, végül belefért a sötétség riasztó csöndje is.

Bővebben ...
Költészet

Markó Béla versei

Fotó: Rab Zoltán

Egy városi kertben, a szinte / egymásba kapaszkodó házak között? / Felgyújtanánk a várost

Bővebben ...
Fotó: Oláh Gergely Máté

Seres Lili Hanna és Vajna Ádám a Litmusz Műhelyben

Ismét vendégünk volt Seres Lili Hanna és Vajna Ádám, akik egy korábbi adásban már mindketten elmondták, hogy szerintük mi az irodalom. Így a szokásos kérdéseinket átugrottuk, és egyből a játszani kezdtünk: közösen készítettünk egy új szett dobókockát, majd mindegyik oldalt kidobtuk és megírtuk a közös történetet.

Először fogalmakat gyűjtöttünk, aztán tárgyakat, jelzőket, és igéket is, majd némi ragasztgatást követően elkészült az ihletgenerátor, és nekiálltunk a nehezebb feladatnak: első dobásainkból a döbbenet, stóla, szemcsés, és eláll szavak jöttek ki. Rövidesen el is használtuk őket. Egy tömör, nyomasztó ötsorost hoztunk belőlük össze, és az egyszerűség jegyében a címe is A stólám lett.

A következő versünk az Óda a közgazdaságtanhoz, tele megszemélyesítéssel, időjárással, és közéleti felhangokkal. A hozzájáruló szavaink ezúttal az infláció, a tépőzár, a bajszos, és a lebeg ‒ kilenc sorban fejeztük ki a polgári élet tehetetlen báját. Aztán ismét egy ötsoros, már-már kötetbe illő ciklikus vers született, címét ismét az egyik kidobott szó adta: Retrográd, de a csalódás, a szigony, és a csöpögtet is belefért.

A soron következő mű, a Naprágók hűen követte a beállított formai trendeket, ismét öt sorban foglaltuk össze az ideológiát, a kriglit, a ravaszt, és a nyikorgást, de a balansz és diverzitás jegyében a tiszteletre, a sámlira, az ingerlékenyre és a nyiladozásra négy versszakot is áldozott a Minden borul.

Végül az utolsó dobásunknál ‒ illetve dobás híján a kizárásos alapon maradt szavakból: koordináció, teáskanna, orbitális, felkonferál ‒ úgy döntöttünk, prózát próbálunk írni. Az ijedelemtől a gyilkos liliomokon át az ógermán és oroszos vezetéknevű szomszédokig jutva raktuk össze a Visítok című szöveget.

Az adást ezúttal egy rendhagyó Kassák-felolvasással zártuk: Lili és Ádám soronként váltva olvasták fel az ápolónőkről szóló verset.

 

Litmusz Műhely · Seres Lili és Vajna Ádám


A Litmusz Műhely egy podcast arról, hogy az irodalom ki-kicsodának a micsodája. Kerber Balázs és Körtesi Márton 2016 óta adásról adásra felteszik ugyanazokat a kérdéseket: hogy mi is az irodalom, mit érdemes olvasni, és mit nem, majd pedig felolvasásra, aztán egy ihletgenerátor segítségével közös versírásra invitálják a vendégüket.