Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Sarnyai Benedek: zájed

Fotó: a szerző archívuma

Amíg helyet keresek az érkezési csarnokban, azon tűnődöm, hogy hívják Anna szüleit. Két éve vagyunk együtt, még egyszer sem találkoztam velük. Ismerem az arcukat, annyiszor láttam a profilképüket, hogy a Jóisten is beleunhatott a számolásba. De hogy hívják őket?

Bővebben ...
Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Fotó: Oláh Gergely Máté

Seres Lili Hanna és Vajna Ádám a Litmusz Műhelyben

Ismét vendégünk volt Seres Lili Hanna és Vajna Ádám, akik egy korábbi adásban már mindketten elmondták, hogy szerintük mi az irodalom. Így a szokásos kérdéseinket átugrottuk, és egyből a játszani kezdtünk: közösen készítettünk egy új szett dobókockát, majd mindegyik oldalt kidobtuk és megírtuk a közös történetet.

Először fogalmakat gyűjtöttünk, aztán tárgyakat, jelzőket, és igéket is, majd némi ragasztgatást követően elkészült az ihletgenerátor, és nekiálltunk a nehezebb feladatnak: első dobásainkból a döbbenet, stóla, szemcsés, és eláll szavak jöttek ki. Rövidesen el is használtuk őket. Egy tömör, nyomasztó ötsorost hoztunk belőlük össze, és az egyszerűség jegyében a címe is A stólám lett.

A következő versünk az Óda a közgazdaságtanhoz, tele megszemélyesítéssel, időjárással, és közéleti felhangokkal. A hozzájáruló szavaink ezúttal az infláció, a tépőzár, a bajszos, és a lebeg ‒ kilenc sorban fejeztük ki a polgári élet tehetetlen báját. Aztán ismét egy ötsoros, már-már kötetbe illő ciklikus vers született, címét ismét az egyik kidobott szó adta: Retrográd, de a csalódás, a szigony, és a csöpögtet is belefért.

A soron következő mű, a Naprágók hűen követte a beállított formai trendeket, ismét öt sorban foglaltuk össze az ideológiát, a kriglit, a ravaszt, és a nyikorgást, de a balansz és diverzitás jegyében a tiszteletre, a sámlira, az ingerlékenyre és a nyiladozásra négy versszakot is áldozott a Minden borul.

Végül az utolsó dobásunknál ‒ illetve dobás híján a kizárásos alapon maradt szavakból: koordináció, teáskanna, orbitális, felkonferál ‒ úgy döntöttünk, prózát próbálunk írni. Az ijedelemtől a gyilkos liliomokon át az ógermán és oroszos vezetéknevű szomszédokig jutva raktuk össze a Visítok című szöveget.

Az adást ezúttal egy rendhagyó Kassák-felolvasással zártuk: Lili és Ádám soronként váltva olvasták fel az ápolónőkről szóló verset.

 

Litmusz Műhely · Seres Lili és Vajna Ádám


A Litmusz Műhely egy podcast arról, hogy az irodalom ki-kicsodának a micsodája. Kerber Balázs és Körtesi Márton 2016 óta adásról adásra felteszik ugyanazokat a kérdéseket: hogy mi is az irodalom, mit érdemes olvasni, és mit nem, majd pedig felolvasásra, aztán egy ihletgenerátor segítségével közös versírásra invitálják a vendégüket.