Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Petrik Iván: A harmadik cím (II. rész)

Fotó: Petrik Máté Benedek

Az ajtó előtt elegáns hölgy állt. Kozák pézsmakucsmát viselt, és vállára csúsztatott afgán bundát, nyakában földöntúli lángok, éles csillanások, a szemérmetlen gazdagság gyémántkövei. A menekülő kis híján meghajolt előtte, de tudta, mert megérezte, hogy ez itt és most valami miatt, amit nem ért, de tud, nem lenne helyénvaló. A hajnalnak sem volt könnyű súlya, friss lehelete, szőke illata. Itt csak megtörtént, megtörtént vele, mint egy háború. 

Bővebben ...
Próza

Petrik Iván: A harmadik cím (I. rész)

Fotó: Petrik Máté Benedek

– A gépezeteket ebben az őrült világban jobban elismerjük, mint az embereket. Ők az igazi hőseink.

– Hagyjál ezzel a tárgyfetisizmussal! Engem a szellem nagyszerűsége érdekel.

Bővebben ...
Költészet

Mechiat Zina versei

Fotó: Kállai Márta / Scolar

Úgy nézel ki, mint Cillian Murphy, / csak a magasságod, a cipőméreted, / és a fogsorod más.

Bővebben ...
Költészet

Ferencz-Nagy Zoltán versei

Fotó: Tordai Alexa

Sohasem érkeztünk meg, / pedig folyton hajnalodott.

Bővebben ...
Próza

Keömley-Horváth Boglárka: De hát ez sajtos

Fotó: Kádár Viktor

Idén egy másik rokon is garzonhoz jutott a Várban, gondolta feleleveníti a hagyományt. Egyébként fogalmam sincs, hogy ki ez a bácsi, nagymamám másod-unokatestvérének a fia, ezt mondja magáról, ugyanaz a vezetékneve, nem firtatom. Úgyhogy most itt vagyunk, ugyanazokkal az arcokkal ülünk egy légtérben, és a szobában dohányzik az egész család, kivéve én, de hát ugye az én állapotomban nem is szoktak. Mosolyogva néznek rám, miközben fújják a füstöt. Milyen kis helyes a hasam.

Bővebben ...
Műfordítás

Seamus Heaney: Tavaszi szünet

Fotó: Murdo Macleod

Zavarba jöttem / a felállva kezet nyújtó idős emberektől, / akik azt mondogatták, hogy „őszinte részvétem.”

Bővebben ...
Próza

Vecsei Márton: Hátra Texast, Arizonát

Fotó: Nemes Eszter

Elhiszem róla, hogy valamikor, nagyon régen elhivatottan bízott a küldetésében. Neki nem biztos, hogy elhinném. De róla igen. Elnézem, hogy másodszor már nem köszön vissza, és tudom, hogy hosszú évek óta itt, ezen a padon ül. Már nem hobó. Mert nem megy sehova. És az öntudat lázadását látom bele, csupán kora és helyzete miatt, a ténybe, hogy egy helyben ül. Látom, ahogy évtizedekkel ezelőtt megunja, hogy a kalandvágyat hajtani klisé lett. A hobóság intézményesülni kezdett, és már csak abban volt egyedülálló, hogy egyedülállóan sokan kalandoztak országszerte.

Bővebben ...
Költészet

Terék Anna versei

Fotó: Czimbal Gyula

Régen mi Európa voltunk / és magához ölelt bennünket / a világ.

Bővebben ...
Próza

Hüse Lajos: Szemeim égnek, akár az eleven sebek

Fotó: a szerző archívuma

Óvatosan kihátrál a szobából, fel ne ébressze a fiait. Nagyon ritkán gondolok úgy rájuk, mint a testvéreimre. Apa fiai. Úgy könnyebb. Kihátrál, és kimegy a konyhába. Mert az is van.

Bővebben ...
Költészet

Posta Marianna: dns

Fotó: A szerző archívuma

a központozás / manipuláció, olyan könnyű elbeszélni egymás mellett

Bővebben ...
Mese

Majláth Ákos - Majláth Luca Sára: Placcs, zsupsz

Fotó: az alkotók archívuma

Öcsi próbált nem-gondolni a füleire, de a fülei (nagyon nehezen viselték, ha éppen valaki nem figyel rájuk) csak egyre jobban vörösödtek és vörösödtek. Pedig higgyetek nekem, Öcsi nagy mestere volt a nem-gondolásnak.

Bővebben ...
Költészet

Mazula-Monoki Zsuzsanna versei

Fotó: A szerző archívuma.

azzal nyugtatjuk / magunkat hogy hajnalra / esőt mondanak

Bővebben ...
Fotó: Gerőcs Péter

Bödecs László a Litmusz Műhelyben

Vendégünk volt Bödecs László költő, kritikus, szerkesztő, aki szerint az irodalom, ha valami hangzatosat kell mondani rá, az emberiség lelkiismerete ‒ ennél bővebben viszont nehezen meghatározható, mert minden definíció leszűkítené azt, ami.

Elmesélte, hogy az irodalmi közegbe az ELTE nyelvészeten töltött évei alatt került bele, amikor megismerkedett az Apokrif folyóirattal, és elkezdte megtanulni a kortárs versnyelvet is. Az Apokrifnál jött ki az első kötete, kritikákat is elkezdett írni, aztán irodalomtudományi doktorival folytatta a képzését.

Beszélgettünk a kanonikus és a kortárs versnyelvekhez fűződő viszonyáról ‒ üdvözölte a szabadversek jelentette szabadságot, hogy nem kell Pilinszky vagy József Attila mestermunkáival versengenie, és a formai szabadságot és a nyelvi közelséget látva úgy érezheti, hogy ilyet ő is tud ‒ hogy nem kell betéve tudni a verstant ahhoz, hogy érvényeset írjon.

Kérdeztük kötetei keresztény hitvilágból merített motívumairól: elmesélte, hogy nem hívő családban nőtt fel, és távol is állt tőle mindig az egész ‒ kisiskolásként kíváncsiságból beiratkozott hittanra, de pár év után az megszakadt. Már egyetemistaként időnként eljárt templomokba csendet meg liturgiát hallgatni, de pár évvel ezelőttig egyáltalán nem volt szoros kapcsolata a kereszténységgel.

Megfogalmazása szerint az első kötete, a Semmi zsoltár még egy kimondottan tagadó, ateista álláspont volt, de kereste a válaszokat. A második, Az árvíz helye már a kiábrándulásról szól, a keresést is feladta. Legutóbbi kötete, a Kánaánhoz közelebb már inkább elfogadás és elszámolás, bár szerinte ennek verseiben sem a keresztény ember van előtérben. Mesélt aztán bővebben a Kánaánhoz közelebb egy visszatérő figurájáról, a hadvezérről is. Elsősorban egy hadjárat hadinaplójának szánta az ő szövegeit, de kétségtelen áthallásokat kínál az egyre átmilitarizáltabb, megalomán közbeszédre is.

Felvetettük tördelőszerkesztői munkásságát is, megkérdeztük, hogy tördelni művészet vagy tudomány: azt mondta, megélhetés. Számára ez elsősorban kiút az ügyfélszolgálatos munkákból volt egyetem alatt, először az Apokrifnál kezdett tördelni, aztán egyetemi projekteken folytatta. Hangsúlyozta, hogy nem képzett, csak pragmatikus autodidakta, nem is csinál semmiféle kísérleti dolgokat, csak igyekszik tisztességesen olvasható oldaltükröket összerakni.

Ezután feltettük neki a kérdést, hogy szerinte mit érdemes olvasni. Elárulta, hogy mostanában elsősorban muszájból olvas, pihenésképp főleg teológiai irodalmat forgat. Azt mondta, nagyon megnyugtató benne, hogy nagyjából mindig ugyanaz: Isten szeret, bocsáss meg az embereknek, és bocsáss meg magadnak is. Húsvétra mindenkinek ajánlja, hogy próbálja ki, javasolja például Patsch Ferenctől Az út befelé vezet című könyvet. Ha pedig szépirodalmat kell ajánlania, Petri György válogatott verseit javasolja.

Arra a kérdésre, hogy mit nem érdemes olvasni, azt mondta, mindenki olvassa azt, ami jól esik neki, és ne érezze úgy, hogy be kell bármit fejeznie, ami nem tetszik. Felidézte egy ismert, de meg nem nevezett szerző várva várt regényével töltött idejét. Makacsul végigolvasta bár a könyvet, de úgy érzi, nem érte meg, ezért arra biztat mindenkit, hogy hasonló helyzetben, hacsak nem hivatalból, kritikát írandó olvas, nyugodtan tegye le.

Aztán felolvasta nekünk a Proletárököl, hétfő című versét a legutóbbi kötetéből, majd kidobtuk az ihletgenerátorral a kitétel, hangfogó, kétlaki, és penget szavakat, amikből közösen megírtuk a Boldog zörej című szöveget.

 

Litmusz Műhely · Bödecs László

A Litmusz Műhely egy podcast arról, hogy az irodalom ki-kicsodának a micsodája. Kerber Balázs és Körtesi Márton 2016 óta adásról adásra felteszik ugyanazokat a kérdéseket: hogy mi is az irodalom, mit érdemes olvasni, és mit nem, majd pedig felolvasásra, aztán egy ihletgenerátor segítségével közös versírásra invitálják a vendégüket.