Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Száva Csanád): A zebrán

Fotó: a szerző archívuma

Kissé félrenyomtad az embereket, szinte lökdösődés nélkül, mégis makacsul, ahogy a te korodra hál’Isten megtanultad. Képes vagy helyet csinálni magadnak közöttük. Diszkréten csináltad, a kíváncsiság nem kínzó betegség, nem alapösztön, nem kell könyökölni miatta.

Bővebben ...
Költészet

Peer Krisztián versei

Fotó: Schillinger Gyöngyvér

és csak menni, menni a nyelvvel / a totál szenilis Sanyi bácsi után

Bővebben ...
Próza

Tóth-Bertók Eszter: Meghaltam

Fotó: Csoboth Edina

A ravatalozónál állnak. Az épület homlokzatán a Feltámadunk-feliratból hiányzik a t, a legjobb barátnőm rögtön kiszúrja. Nézi a d-t, hogy az is eléggé inog, közben arra gondol, hogy mennyit szenvedtünk, amikor a lakása ajtajára illesztettük fel betűnként a nevét és hiába baszakodtunk a vízmértékkel, a mai napig ferde az egész.

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI – Purosz Leonidasz: Helyi ár

A hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Költészet

Bánfalvi Samu: Charlie Kirk meghalt,

Fotó: A szerző archívuma

Amerika Amerika megölték Charlie Kirköt

Bővebben ...
Költészet

Bán-Horváth Veronika: Tiszta lap

Fotó: Bán-Horváth Attila

Hol nyúlánk fénylényeknek, / Hol puffadt koboldoknak látszunk.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Kovács Kincső: A halhatatlan idill – júliusi-augusztusi lapszemle

Montázs: SZIFONline

Papír alapú folyóiratok véletlenül szoktak a kezem ügyébe kerülni, általában valamilyen egyetemi kerekasztal-beszélgetés alkalmával. Pedig sokkal átláthatóbbnak tartom a print formátumot, és egyszerűen jobb a hangulata. Néhány folyóirat aktuális számát letöltöttem, hogy beválogassam. De végül formátum alapján szelektáltam a szemléhez, ha már nem kényszerülök arra a nyári időszakban, hogy képernyőt bámuljak, tehát végül csak papír alapúak kerültek be. Így is bőségzavart okozott bennem a kínálat, de ez valahol öröm is. Előre megterveztem az utat Debrecenen belül, végiggondoltam, hol lehet folyóiratokat venni. A Fórum és a Malompark újságosai biztos helyek, a lottószelvényekkel szemben külön irodalmi részleg van. Erdélyi lapok a Partium-házban kaphatók. Eddig terjed nagyjából a látóköröm, talán néhány belvárosi kávézóban bukkanhatunk rá egy-egy régebbi kiadványra. Nagyon jó élmény volt olvasni a lapszámokat, sokat utaztak velem, kánikulában, kihalt megállókban, máskor otthon a kertben lapozgattam őket. Kerestem a szövegekben az aktualitást, többször sikerült átvenni a hangulatot, a látásmódot. Ennél csak azt tartom érdekesebbnek, hogy ki mi alapján mazsoláz ki szövegeket a repertoárból.

Bővebben ...
Költészet

Dian Máté: Babilon

Fotó: Dian Benedek

Csikkek nyöszörögnek öltönycipők talpa alatt

Bővebben ...
Műfordítás

Andrev Walden (f. Kertész Judit): Szemét pasik

Fotó: Tina Axelsson

Nem hasonlítok rá, és nem hasonlítok a kisebb testvéreimre sem. Nekem nem szürkéskék a szemem. Nem vörösesszőke a hajam. Nem vagyok szeplős sem. Nekik viszont ritkábban vannak kék-zöld foltjaik. Hát persze hogy igaz. A Kertmágus sohasem volt az apám.

Bővebben ...
Műfordítás

Luciana Ratto (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Apu, melyikünket mentenéd meg?

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, a második gyerekkel megduplázódik a szeretet, azt mondják, hogy ezt kell mondani az elsőszülötteknek, de most két kiskutyaszem könyörög, hogy őt válasszam, és hagyjam veszni a másikat.

Bővebben ...
Műfordítás

Andrei Dósa (f. Horváth Benji): Sok erő és egy csipetnyi gyöngédség

Fotó: Veronica Ștefăneț

Igyekszem a lehető legokésabban hozzáállni a nőkhöz, még ha nagyrészt nőgyűlölő és szexista klisék sorozatába csúszik is bele az agyam. Mindenféle disznó vicceken nőttem fel, amelyeknek a főszereplői Móricka és Bulă voltak. Gyakran éreztem kísértést, hogy mint a viccben Bulă, azt mondjam a barátnőimnek, tetszik, ahogy gondolkodsz.

Bővebben ...
Költészet

Holczer Dávid versei

Fotó: Szántó Bence Attila

Isten tudja mire képes / egy ember seprűvel a kezében

Bővebben ...

Dzsinn(ek) a palackban

Elekes Dóra: A muter meg a dzsinnek, Csimota, Budapest, 2015.
A magyar gyerekkönyvpiacon mára már szerencsére egyre több tabudöntögető könyv jelenik meg. Szükség van ezekre, hiszen attól, hogy nem beszélünk valamiről, még igenis létezik, és ezek a könyvek segíthetnek a problémás helyzetek megismerésében, feldolgozásában, az érzés megerősítésében, hogy nem vagyunk egyedül a bajunkkal a világban. Ráadásul jó kiindulási pont beszélgetésekhez. A 9-10 éves korosztály számára alkoholizmusról írni nem egyszerű, nem is igen jelent meg olyan könyv magyar író tollából, aminek ez a téma áll a középpontjában. Úgy gondolom, ez egy nagyon jó megközelítés, jól értelmezhető hasonlatokkal (dzsinnek), elgondolkodtató, ugyanakkor emészthető cselekménnyel és humorral, ami megszólíthatja a gyereket.

Pokornyi Orsolya 1987-ben született Dunaújvárosban, a dunaújvárosi József Attila Könyvtárban dolgozik gyermekkönyvtárosként. 2015-ben végezett a Károli Gáspár Református Egyetem Gyermek- és ifjúsági irodalom szakirárnyú továbbképzési szakán.

 

Hogy honnan számít valaki alkoholistának? Sokan sokféleképpen húzzák meg a határokat. De egy biztos: felismerni, beismerni az egyik legnehezebb dolog, legyen szó önmagunkról, vagy hozzánk közelálló emberekről. Nem beszélve egy gyerekről, aki még naiv, tapasztalatlan, és nagyon ragaszkodik az alkohollal küszködő szülőjéhez.

 

Ez az alaphelyzete Elekes Dóra ifjúsági könyvének is, amely egy kislány szemszögéből láttatja az életet egy alkoholista anyával. A gyermeki hangvételnek, az egyes szám első személynek és a történet többrétegűségnek köszönhetően még megrázóbban hat ez a hétköznapi tabutéma. A hosszabb, kapkodó mondatok sok „és” kötőszóval összekötve, a felsorolások, a csapongó történetvezetés az élőszavas mesélés érzetét keltik, és így még közelebb hozzák az olvasóhoz a kifordított világot. A gyermeki szókinccsel megfogalmazott tapasztalatok, érzések látszólagos tisztaságuk ellenére is feszültséget generálnak, ami később, a még mindig ártatlan természetességgel megemlített pengés karcolgatás és olvasztás történeténél csúcsosodik ki, majd a záró gondolatoknál is erősen érezhető. A naivitás és a tagadás határán táncoló kislány a humor szemüvegén át szemléli anyukája viselkedését, a mindennapokat, és ez az, amivel meg lehet fogni a mai gyerekeket is. Ám az elsőre viccesnek tűnő történések másodszorra már nem is olyan mókásak. Sőt, sajnos talán ismerős lehet néhányuknak. Egy felnőtt az olvasás során végig érzékeli a narrátor belső feszültségét, míg egy gyerekolvasó esetleg nem dekódolja azonnal, ám a történetben előrehaladva egyre feltűnőbb az események komolyságának és a narráció (ál)vidám stílusának a szembenállása.

 

A rövid jelenetekből, benyomásokból, emlékekből álló történet során a kislány végig névtelen marad, elősegítve ezzel az olvasó azonosulási folyamatát, az „akár én is lehetnék” érzést. Ezt a hiányos történetszerkesztést remekül kiegészítik Kun Fruzsina sziluettszerű, kevés színt használó illusztrációi. A képek és a színek hangulata jól illeszkedik a szöveghez, sőt többletjelentéssel bírnak, erősítve a ki nem mondott kételyeket. A fekete és a sárga szín uralkodik már a borítón, az előzéken is. Ezt a színpárt a fény a sötétségben, remény a reménytelenségben kifejezőjeként is értelmezhetjük. A tárgyak körvonalai határozatlanok, karcosak, és a háttérben is visszatérő motívum a karcolás, ami bizonytalanságot sugall, és egyben utalás a kislány által elmesélt történetre. Ezt a tipográfia is erősíti: az elkülönülő, vastagon szedett mondatok, ferde bekezdések, kis és nagy betűk váltakozása mind-mind rájátszanak a szöveg hangulatára, szerves részei annak. Ahogy az üres oldalak, fél oldalak is jelzik a hiányt, az el nem mesélt történeteket.

 

A könyvben – rövidsége ellenére – megjelenik a tömegkultúra egy filmes utalás (Ragyogás) és egy kifordított hollywoodi nagy jelenet (anya keresése) erejéig, amelyeket a felnőtt olvasó ismerősként üdvözölhet. Ezenkívül mondatfoszlányok, célzások is feltűnnek, ami nem feltétlenül egy kisgyereknek szól. Ez a többrétűség, a felnőtteket és a gyerekeket egyaránt megszólító nyelvezet nagyon jó táptalaja a beszélgetésnek erről a felkavaró kérdéskörről. Az eseménytöredékek igazából csak bele-beletekintést nyújtanak egy nehéz sorsú kislány életébe, nincs lezárás, szinte mindent nyitva hagy az írónő, és nem kapunk magyarázatokat. Ez kérdések felvetésére ösztönzi, gondolkozásra készteti az olvasót.

 

Elekes Dóra ifjúsági könyve rövid, de ütős darab. Már a címben szereplő, kissé pejoratív felhangú, elidegenítő „muter” megszólítás is jelzi, hogy nem egy átlagos anya-gyerek kapcsolatról fogunk olvasni. A kislány belső vívódásának egyik kivetülése ez a megszólítás. A kislánynak, aki teljesen elkötelezett az anyja iránt, aki mindig megtalálja a megfelelő (gyermeki) magyarázatot a cselekedeteire, aki magányos, nincs igazi barátja, vagdossa magát és nagyon vágyik a törődésre. Aki még álmodozás közben is fordítva mutatja be a normális létet: ő a gondoskodó és a felnőtt a gondoskodásra szoruló.

 

A magyar gyerekkönyvpiacon mára már szerencsére egyre több tabudöntögető könyv jelenik meg. Szükség van ezekre, hiszen attól, hogy nem beszélünk valamiről, még igenis létezik, és ezek a könyvek segíthetnek a problémás helyzetek megismerésében, feldolgozásában, az érzés megerősítésében, hogy nem vagyunk egyedül a bajunkkal a világban. Ráadásul jó kiindulási pont beszélgetésekhez. A 9-10 éves korosztály számára alkoholizmusról írni nem egyszerű, nem is igen jelent meg olyan könyv magyar író tollából, aminek ez a téma áll a középpontjában. Úgy gondolom, ez egy nagyon jó megközelítés, jól értelmezhető hasonlatokkal (dzsinnek), elgondolkodtató, ugyanakkor emészthető cselekménnyel és humorral, ami megszólíthatja a gyereket.