Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Luciana Ratto (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Apu, melyikünket mentenéd meg?

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, a második gyerekkel megduplázódik a szeretet, azt mondják, hogy ezt kell mondani az elsőszülötteknek, de most két kiskutyaszem könyörög, hogy őt válasszam, és hagyjam veszni a másikat.

Bővebben ...
Műfordítás

Andrei Dósa (f. Horváth Benji): Sok erő és egy csipetnyi gyöngédség

Fotó: Veronica Ștefăneț

Igyekszem a lehető legokésabban hozzáállni a nőkhöz, még ha nagyrészt nőgyűlölő és szexista klisék sorozatába csúszik is bele az agyam. Mindenféle disznó vicceken nőttem fel, amelyeknek a főszereplői Móricka és Bulă voltak. Gyakran éreztem kísértést, hogy mint a viccben Bulă, azt mondjam a barátnőimnek, tetszik, ahogy gondolkodsz.

Bővebben ...
Költészet

Holczer Dávid versei

Fotó: Szántó Bence Attila

Isten tudja mire képes / egy ember seprűvel a kezében

Bővebben ...
Próza

Baqais Dávid: nem lenne boldogabb

Fotó: James Herbert

és akkor se lenne boldogabb, ha aztán öt vesztes pályázat után elkezdene egy kocsmában pultozni, hogy leplezze az ismerősei előtt az örökölt transzgenerációs vagyonát, ami miatt folyamatos bűntudatot érez, de akkor se, ha megtudná, hogy a barátjának háromszor annyi van a takarékszámláján, mint neki, és ő még bűntudatot sem érez

Bővebben ...
Próza

Szeifert Natália: Kopognak

Fotó: a szerző archívuma

részlet a Hóember a Naprendszerben című regényből

Bővebben ...
Költészet

Zsigmond Soma versei

Fotó: Pénzes Johanna

Lépteid alatt felnyög a parketta, ablakot nyitsz, / a levegő idegen csípése nem ébreszt fel.

Bővebben ...
Költészet

Kollár Árpád versei

Fotó: Keller Ami

az almahéjon azt a pici, barna a foltot

Bővebben ...
Próza

Murányi Zita: Halálfélelem

Fotó: a szerző archívuma

A férfiaktól is ösztönösen tartok, képtelen vagyok nem hidegen viszonozni az érintést, ujjaimat egyedül a pusztulás mozgatja, amihez érek, tönkremegy, atomjaira hullik.

Bővebben ...
Próza

Lázár Bence András: Saldanha. Lisszabon. Kacsakagyló.

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, Lisszabonban, a fehér városban, egészen máshogy megy le a nap. Legalábbis a portugálok ezt hiszik, és azon a csütörtöki délelőttön egy bizonyos Weisz Máté és egy bizonyos Perr Rebeka is ezt hitte.

Bővebben ...
Költészet

Benkő Imola Orsolya versei

Fotó: Szerdahelyi Mátyás

helyzet van a 10. C osztályban a kolléga / túl fiatal

Bővebben ...
Költészet

Saád Anna versei

Fotó: Sárközi Bence

de bennem ragadnak tanításaid / amik szerint élnem kéne

Bővebben ...
Költészet

Vincze Szabolcs versei

Fotó: Pavlovits Gitta

A Braille-írás panaszkodik / a hozzád érő kezekről

Bővebben ...
Fotó: Szilveszter József-Szabolcs

Szilveszter Andrea: Varázspor

Flóra kicsit megszeppent, hogy most mi lesz. De anya kezébe nyomta a fakanalat, s hozzá is láttak a békesüti elkészítéséhez. Mire kopogtak az ajtón, édes süteményillat áradt a konyhából. Flóra még egy rajzot is készített, s szavak helyett Dóri markába nyomta.

Flóra látszólag épp olyan kislány volt, mint a többi majdnem hatéves. Szerette a ketchupot, a palacsintát, a hercegnős történeteket, a lovacskákat. Sosem aludt bele az esti mesébe, megannyi kérdésre kellett megválaszolni neki, mielőtt álomra hajtotta volna a fejét. Olykor dacolt fogmosásnál, a játékok elpakolásánál vagy, ha csak az elfogyasztott spenót után járt a desszert. Szeretett lubickolni, táncikálni, volt egy titkos szerelme és teljes meggyőződéssel hitte, hogy egyszer majd lesz neki egy igazi pónija vagy inkább egy szivárványszínű unikornisa.

Flóra hitt a varázslatban. Ha rossz kedve volt, anya egy pillanat alatt, huss, elűzte azt. Behintette kislánya buksiját jókedvporral vagy varázsigét mondott rá, például ezt:

„Nem vagy te egy kerge kecske,
Bújj elő most jókedvecske!
Huss!”

S már nevetett is a kislány. A jókedvpor is hatásosnak bizonyult. Az volt benne a legjobb, hogy bármikor elő lehetett csalogatni. Csak jó mélyen bele kellett szippantani a blúzocskába, sálacskába, s máris érezni lehetett az ismerős jókedv-illatot. Mindenre létezett varázslat. Ha anya hiányzott, csak meg kellett simogatni a vállán lévő kis anyajegyet, s abban a pillanatban már anya is Flórájára gondolt és simogatta a saját vállán lévő anya-lánya jegyet. Ha betegség volt a levegőben, anya olyan, de olyan varázsigét rittyentett, hogy a bacilusok csak slisszoltak kifelé az ajtón szégyenükben. Például ezt ni:

„Te betegség, jól vigyázz!
Nyakon csíplek, buta láz.
Nincs helye itt betegségnek,
Adj helyet az egészségnek!
Huss!”

S láss csodát, oda lett a betegség is. Ha a pocak fájt, anya rátapasztotta fülét a pocira és az elmagyarázta, hogy mi a panasza. Általában ilyeneket szokott mondani: „Egy pici leves bizony jólesne. Úgy tíz kanállal” vagy, hogy „Több csokipudingot ma már nem kérek.” De az is megesett, hogy egy nagy ropogós, frissen mosott piros almát követelt.

Egyik nap Flóra kissé hajba kapott legjobb barátnőjével, Dórival a napiban. Dóri valami csúnyát mondott, erre Flóra megcibálta a haját. Volt egy kis sírdogálás, aztán meg békítgetés, de nap végén sem játszottak együtt. Flóra lógatta az orrát még délután a baletton is, sőt, még otthon sem jött meg a kedve. Elsőre anya varázslata is hatástalan maradt.

Anya aztán gondolt egyet, ügyködött valamit a mobilján és egyszer csak felkiáltott: Aha! Felemelte a kezeit, s már mondta is a varázsigét:

„Nem kell már több duli-fuli,
Teremjen itt a kis Dóri!
Huss!”

Flóra kicsit megszeppent, hogy most mi lesz. De anya kezébe nyomta a fakanalat, s hozzá is láttak a békesüti elkészítéséhez. Mire kopogtak az ajtón, édes süteményillat áradt a konyhából. Flóra még egy rajzot is készített, s szavak helyett Dóri markába nyomta. A két kislány sütimajszolás közben kezet nyújtott egymásnak és nevetve mondták a „Béke, béke barátság”-ot.

Flóra életében eljött az izgalmas és ici-picit félelmetes, de mégis várt nap, az iskola első napja. De jaj, sajnos úgy alakult, hogy anyának éppen azon a héten kellett sürgősen munkaügyben elutaznia. Nem tarthatott vele ezen a fontos napon. Hiába volt ott nagymama meg apa. Apa kissé félszegen bár, de még egy varázslattal is megpróbálkozott. Nem segített. Hiába volt rajta a hercegnős ruha, Flóra úgy érezte, anya nélkül nem megy. Apa ölben kellett elvigye az autóig. Az odaúton kitépte az tanító néninek szánt napraforgó szirmait. S mire az iskola kapujába értek, két nagy kövér könnycsepp folyt végig az arcán. Apa átölelte és megkérdezte tőle, hogy most mit tenne anya?

Flóra összeszorította a szemét és egyik legkedvesebb nyári emlékére, az erdei sátorozásra gondolt. Ettől máris jobb kedvre derült. Aztán felemelte a kezeit és így varázsolt:

„Nem is félnek már a nagyok,
Végre én is sulis vagyok.
Huss.”

Apával elnevették magukat, és apa egy alkalmat sem hagyott ki ezután, hogy elmesélje, milyen bátor és csodálatos az ő nagy, iskolás lánya.

Flóra épp olyan volt, mint a többi kis iskolás, voltak könnyebb és nehezebb napjai. De a legkilátástalanabb helyzetekben is hitt a varázslatban. Rájött, hogy a varázslat akkor a legszebb, amikor társain segít vele. Például, ha egyikük otthon felejtette az uzsonnáját, rögtön kettévarázsolta a sajátját. Nem fukarkodott a jókedvporral sem, hintette jószívvel, amerre csak járt.

Megtanult még valami nagyon fontosat. Mégpedig azt, hogy bármit életre gondolhat, csak nagyon erősen kell hinnie benne. Apa azt mondta, még hatásosabb és tuti recept, ha le is írja, amit szeretne. Így aztán először a nevét tanulta meg leírni, és nagyon kiváltságos helyzetben volt, amiért a nevében benne van az is, amire a világon a legjobban vágyik. Nagy előszeretettel kanyarította fel ákombákom betűivel mindenhova, hogy FLÓra, olykor olyan helyekre is, ahová egyáltalán nem lett volna szabad.

És egy nap besétált az udvarukra Masni, a lovacska. Flóra pedig tudta, hogy ő valójában egy igazi unikornis, csak egy icike-picike varázspor kell hozzá.  

 

Szilveszter Andrea 1993-ban született, egy különös fordulattal Jászberényben, de Székelyföldön nevelkedett, jelenleg is Székelykeresztúron él. Eddig két kötete jelent meg: Leckék a fekete kontinenstől (Útinapló, 2017), Smink (Rövidprózák, 2021). Rövidprózáit 2021-től közlik. Hivatása szociális munka. Két csodálatos kisgyermek édesanyja. A Varázspor az első meséje. Örömét és bánatát is irodalomba fojtja. Szereti, ha van vágott virág az asztalán.