Nyerges Gábor Ádám - Kerber Balázs - Körtesi Márton Litmusz versei
- Részletek
- Írta: Litmusz Műhely
Azt hiszem, lehallgat a telefonom. / Ő koncentrál, ha kókad a figyelmem, / Neki címzik tán a promóciót is, / Már nélkülem is rákattint időnként. / Ez a bánat, ez a bánat a civilizáció.
Ha nem tudunk jobbat
Promóció - trófea - szemérmes - kókad
Azt hiszem, lehallgat a telefonom.
Ő koncentrál, ha kókad a figyelmem,
Neki címzik tán a promóciót is,
Már nélkülem is rákattint időnként.
Ez a bánat, ez a bánat a civilizáció.
Óh, hova tűntél, piacgazdaság szemérmes vadonja,
Te dús keblű kínálata keresletemnek,
Zászlóid bár lengenek, színük megcsal
S babzsák szívem rongy falán
Spamekből gyűlik trófeám…
Sértegetésbe fajult mán a szessön
Tehetetlenség - ragasztó - elementáris - klimpíroz
A hatalmas falfelületen ült egy rovar
Véletlenül becsusszant egy képzavar
Ennek okán nem értette, mit jelent
A nagy térben nyújtózni el
Csápjai a félelem morzéját klimpírozták
Mint gitárba szorult macskaláb
Csak fehérlett a tehetetlenség
Míg ragasztót enyvedztek a végtelenben a csacska fák
És a messzeségben felbukkant a táj is:
“Jó napot kívánok.
Ez elementáris.”
Kié a lazac?
Hacacáré - heveder - vagabund - gyepál
Miért gyepál az élet, te kacér emlékezet?
Mondd meg kérlek, ne vágjalak pofán tégedet?
Dühödten szálldos vagabund lelkem,
Dühödt és kehes szamovár lettem -
Bennem forr az éneked;
Kénköves hacacáré.
DE A LAZAC A CÁRÉ!
Meglehet, de szellememen hevedert leltem.
Meg sem kérdezem már, kacarász-é…
A Litmusz Műhely egy podcast arról, hogy az irodalom ki-kicsodának a micsodája. Kerber Balázs és Körtesi Márton 2016 óta adásról adásra felteszik ugyanazokat a kérdéseket: hogy mi is az irodalom, mit érdemes olvasni, és mit nem, majd pedig felolvasásra, aztán egy ihletgenerátor segítségével közös versírásra invitálják a vendégüket. Ez utóbbi szöveg olvasható ebben a posztban.
