A nő levánszorog az ágyról. / Tudod, talán ebédet kéne főznöm. / De sosem jut el odáig, / meghal két gesztus: az anyjáé / és a gyerekéé között, soha / meg nem tudván, hogy ki és kié / volt inkább. - Piotr Sommer versei Karaba Márta Alexandra fordításában.

Megy a doktornő, egy halottja volt: egészen kimúlt / a szeme és az ajka, a szíve cserére érett. // Én itt állok, mert hozzám ők jöttek: / nyomtatott szemek, az újság nyelve, vértelen szív.

A szőke korábban lámpásokat aggatott, / miközben a barna, tulajdonképpen fekete, figyelmesen nézte őket. / A földgolyónak ezen a felén, szerencsére, félünk a pioníroktól.

kiszámíthatatlan hatás – kitűnsz, mikor eltűnök / tiszta kis lap, körömvirág, madárka, / hóvirágom, skarlát báránykám