Lanczkor Gábor fordításában

Ki volnék? / Ki ez? / Ko ham? / Az efféle kérdések mozgalmas történelme / Utaztatásuk / Úgy épül föl / Hogy mindenképp önfelszámolásába csússzon bele a faj, / Mely utálkozva néz az efféle kérdésekre. / Nem az én peres ügyem ez. / Nem velem konfrontálódnak a kérdések / Amikkel népem szembesül. / Nem kötelező az emberiség részeként utálkoznom / Én nem szembesülök / A kérdésekkel melyekkel az eleven emberiség tömegkarambolozott / Ki vagyok én?

André Ferenc fordításában

Ha bőröd susogó és ruganyos, a pornó-hárem szekta legfiatalabb tagja vagy, / vagy ha annyira elkeseredtél, hogy már a fehér szálaid sem fested meg, / jöjj, nekem egyre megy. // Jöjj, ha a városszéli parlagtól azt kívántad, érkezzen az apocalypse now, / vagy ha, te hústavirózsa, rohadnál inkább a szívmedencében // Jöjj, ha nemrég volt abortuszod és egy hentes nőgyógyászt fogtál ki

Tudnod kell, hogy Đinjcen senki sem hisz az írott szónak. Még az sem olvas, aki ismeri a betűket. Ha olvasna, az azt jelentené, hogy bujkál benne valami bánat, vagy valami baja van. A könyvekbe akármit bele lehet írni, akármit. Az ember csupa hazugságot is leírhat a könyvekben és senki sem szól, hogy ez nem igaz. Aki komolyan gondol valamit, az hangosan ki is mondja azt, nem ír könyvet, ezt gondolják az enyéim. De Đani úgy nézett erre az én két könyvemre, mintha színaranyból lettek volna, aztán kitette a tévé tetejére.

a szobában / zihál a klíma, a horizonton túl Afrika, kibélelt légkör / alatt sétálnak / a tűz istenei. // nem, / nem mondják, hogy jók lennének. semmit a mindenkit megillető / égi kegyelemről, mely lesújt, // mint tüzes kalapácsok elhasznált részei. / csak annyit: // add a bőrt, / kikészítjük.

Felvillan az öröm, / amikor a tárgy a kezed elhagyja. / A csontvázat látom, / pedig most még a húsnak van itt az ideje. // Ha csillog a bunda, / azt jelenti, egészséges. / Ha eszik és üdvözöl, / akkor minden rendben. // Ha így van, honnan ez a sok feszültség, / egyszerű, üres bőröndökben?

Azon töprengek, ki volt itt előbb, mi / Vagy ők, vagy mindenkor csak ugyanígy lehetett – / Tribolita-ősrákok csúsznak utódaikkal a vízbe, // Míg két brontoszaurusz dürrög láthatatlanul a nád közt. / Vajon kinek a kényére feszül meg e kisebbrendű csoda, / E vihar utáni, már-már szigetszerű állapot, // Bemetszés a földön, mely bárkit elrejt, aki kívánja.