Reméltem, hogy magasra növök, ehelyett apró, alacsony termetű ember vagyok. És az apám nem kívánt fia.

Úgy mondja el a hagyomány: / se borból, se márcból nem volt hiány. / Mármost Laurin belerakott / a kancsókba egy adag maszlagot. / Mihelyt ittak belőle, / mindegyikük ledőle. / A kis harcos nem habozott sokat: / megkötözte kezüket-lábukat.

Képzeld el, hogy visszafelé élsz, / Kiszállsz a koporsóból, mint egy zombi, / Lerázod magadról a férgeket, / Az időskor vékonyságát kihízod, / Munkáséveid alatt végig terebélyesedsz, / Egészen vissza az ikrek születéséig, / Egészen az első házasságodig, / Azután – a visszájára fordulva – / Hirtelen zsugorodás

Urbán Bálint fordításában

A bolondok a belső kertben napoztak. Sosem szerettem a vidám bolondokat, akik még érdeklődnek a világ és a világ dolgai iránt: sokkal inkább egyfajta etikai problémát jelentenek semmint intellektuális kihívást. Ha vidám bolondokat láttam mindig fel kellett tennem magamnak a kérdést: vajon meddig van haszna az én mély tiszteletnek örvendő hivatásomnak? Annyi előnyünk volt, hogy a fehér köpeny egyértelműen elválasztott minket a betegektől és azt hiszem csak azért sétálgattunk olyan sokat közöttük, hogy senki se feledkezzen meg a hierarchiáról. Délután volt.

Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?