Urbán Bálint fordításában

A bolondok a belső kertben napoztak. Sosem szerettem a vidám bolondokat, akik még érdeklődnek a világ és a világ dolgai iránt: sokkal inkább egyfajta etikai problémát jelentenek semmint intellektuális kihívást. Ha vidám bolondokat láttam mindig fel kellett tennem magamnak a kérdést: vajon meddig van haszna az én mély tiszteletnek örvendő hivatásomnak? Annyi előnyünk volt, hogy a fehér köpeny egyértelműen elválasztott minket a betegektől és azt hiszem csak azért sétálgattunk olyan sokat közöttük, hogy senki se feledkezzen meg a hierarchiáról. Délután volt.

Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Bogár Ádám Tamás fordításában

Bár lenne e királyság valakié ;) / Mintha egy titkos híd lennénk ;) / Aközött, amit akarunk és amit elérhetünk ;) / Felszín, az egész felszín ;) / Háború, semmi háború ;) / Magazin-címlapok, azaz ;) / Kevesebb tévé, több internet ;) / Egy jobb ország ;) / Tele gyerekekkel ;) / Akik azért születnek ;) / Mert akarnak ;) / És akik remény-jussában ;) / Van rengeteg szeretet ;) / Sok felszín ;) / És kevés nyomás ;) / Szabadság, sok ;) / Meg az egész rajság ;) / Úgyhogy igen, de nem ;) / Géppisztoly ;)

A szeretők, akiket hátrahagyott, nem változtak. Azok voltak, akik. Ugyanolyanok. // Mondhatni egyediek voltak, de most már szívük is összetört és megteltek gyűlölettel – a fiú iránt, aki otthagyta őket, néha épp szenvedélyes szeretkezés közben. // Gőzük sem volt, milyen ennyi életet leélni egy ilyen életben.

André Ferenc fordításában

Egy test égett a máglyán a tenger mellett. / Egy kutya nézett engem és nyüszített. // A tűz hangjai és a hullámok nevetése közt / a tenger, mintha pletykált volna az egekkel / és az lángoló test úgy nézett ki, mint egy begyúlt szivar – / amit tajtékzó, részeg vizek mellett szívnak. // Csecsemőszellemnek éreztem magam, aki nézi saját születését.