Hírlevél feliratkozás

Keresés

Fotó: Erik Prasetya 

Larung (részlet)

Egyedül fogtam neki. Mindig így csinálom. Úgy döntöttem, kiderítem Nagyanya titkát, megszabadítom a bűbájtól, és lehetővé teszem, hogy eltávozhasson a lelke. Elsőként a koszlott dokumentumokat és Nagyanya egyéb holmiját kutattam át, mert akkoriban már alig emlékeztem a régmúlt időkre vagy a barátaira.

Bővebben ...

Fotó: Christopher Michel

Ada Limón versei

Sosem értettem, / hogyan lehet megbízni valamiben, / ami ilyen gyorsan elpusztíthat; / felé nyúlni és megsimítani azt / a mély, vadállati idegenséget, / a csend hosszú szakadékát közte és közted, / tudva, hogy az a valami nem is téged szeret, / tudva, hogy épp ugyanolyan élvezettel enné az almát / bármelyik másik kifeszített tenyérből.

Bővebben ...

Fotó: a szerző családjának felvétele

Laura Solomon (f. Lauer Péter): versei

Képzeld el, hogy visszafelé élsz, / Kiszállsz a koporsóból, mint egy zombi, / Lerázod magadról a férgeket, / Az időskor vékonyságát kihízod, / Munkáséveid alatt végig terebélyesedsz, / Egészen vissza az ikrek születéséig, / Egészen az első házasságodig, / Azután – a visszájára fordulva – / Hirtelen zsugorodás

Bővebben ...

Airton Uchoa Neto prózája

Urbán Bálint fordításában
A bolondok a belső kertben napoztak. Sosem szerettem a vidám bolondokat, akik még érdeklődnek a világ és a világ dolgai iránt: sokkal inkább egyfajta etikai problémát jelentenek semmint intellektuális kihívást. Ha vidám bolondokat láttam mindig fel kellett tennem magamnak a kérdést: vajon meddig van haszna az én mély tiszteletnek örvendő hivatásomnak? Annyi előnyünk volt, hogy a fehér köpeny egyértelműen elválasztott minket a betegektől és azt hiszem csak azért sétálgattunk olyan sokat közöttük, hogy senki se feledkezzen meg a hierarchiáról. Délután volt.

Bővebben ...