Lanczkor Gábor fordításában

Néha bagoly bújik meg az útszéli mahagónilombban / és rám köpködi rejtjeles zsargonját / mely mégis tisztább mint a nappal kakofóniája. // Olthatatlan szomjúság les elő / riadófelhők mögül. // Tépelődéseim kiszikkasztottak / vénámból szellemet akaratot / és meghagytak engem hús-vérnek.

Vajna Ádám fordításában

Zölden // fekszenek ott a sáncok. / Börtönmohával / és az ágyúk patinájával. // Fekete huzat / a tenger felől. Az autóroncsokat / pedig alvajárók // nyitják fel / a fenéken, / iszapfelhőben. Megcsillan // egy sószemcse.

Izsó Zita fordításában

Valaki megpróbált kinyitni valamilyen ajtót. Fájós / kezeit foglyul ejtette a baljóslatú csontok / börtöne. / Egész éjjel az új árnyékával / küszködött. A hajnal belsejében esett az eső és / könnyek kalapáltak. / A zene ártalmatlan színeket bocsát ki.

Székely Örs fordításában

szétágazó közép: a pupilla fát / imitál, milyennek tűnik, a szelet, // melyben a mozgás ottfelejtett statikája, / a sok tökéletesség árnyéka vakon hajlik // üresbe. itt fészkel a szétágazás, / nagy és illanó, mint gyermekben a vágy

André Ferenc fordításában

gyúl a rozsda amíg betemeti és csábítgatja / a kiszolgáltatottságot ahogy gyűl a cukor / a gyümölcs ráncos bőre alatt / ahogy felhasad a hús mint egy lyukas zászló / éjjel és nappal közt történik minden / anélkül hogy bármi is történne egy örökkévalóságig / fejjel lefelé fordítva / voltaképpen ugyanaz a homok csorog / a homokóra másik felébe

Székely Örs fordításában

amit nem látunk Desaguaderóban: hogy folyik az azonos / nevű folyó a városon keresztül minden felesleges vizével / tovább egy tóba; a Desaugaderók látványa a tó, / amelyet a folyó épp megkerül. mélység nélküli / halakra látunk rá, elődökre, akik elbújtak / (az inkák elől, háromezernyolcszáz méteren tengerszint / felett, körbeutazgatva a kákaszigeteket). amúgy / nyelvi tapintat-érzelgősség, kronográf tétlenség, satöbbi.