A beletörődő tekintet a szempárra hasonlít amit legyőztél

Tudom, hogy a gleccser rétegei mozgásuk közben mindenféle hangot adnak ki: vonyítanak, morognak és csattognak. Most azonban a gleccser éppen hallgat, hagyja, hogy sétáljak a felszínén. Több százezer éve van itt, és néha úgy érzem, szórakoztatják a fúróim és a jégcsákányaim.

Azóta / búcsúdalokat hallgatok.

Dermedten állt, mint egy kis kerék, / bonyolult felfüggesztettségben

A busszal a Stephen’s Greenig megyek, / Körülöttem péntek esti forgatag, / Talán egy kis zug még valahol szabad, / s a lárma elől ott elrejtőzhetek.

Mondanom kellett volna neki valamit, mint például „miért vagy úgy oda, Carlotta, ennek semmi értelme, mind ugyanúgy szerencsétlenek vagyunk, mind ugyanarra a tragikus sorsra vagyunk kárhoztatva.”