Székely Örs fordításában

szétágazó közép: a pupilla fát / imitál, milyennek tűnik, a szelet, // melyben a mozgás ottfelejtett statikája, / a sok tökéletesség árnyéka vakon hajlik // üresbe. itt fészkel a szétágazás, / nagy és illanó, mint gyermekben a vágy

André Ferenc fordításában

gyúl a rozsda amíg betemeti és csábítgatja / a kiszolgáltatottságot ahogy gyűl a cukor / a gyümölcs ráncos bőre alatt / ahogy felhasad a hús mint egy lyukas zászló / éjjel és nappal közt történik minden / anélkül hogy bármi is történne egy örökkévalóságig / fejjel lefelé fordítva / voltaképpen ugyanaz a homok csorog / a homokóra másik felébe

Székely Örs fordításában

amit nem látunk Desaguaderóban: hogy folyik az azonos / nevű folyó a városon keresztül minden felesleges vizével / tovább egy tóba; a Desaugaderók látványa a tó, / amelyet a folyó épp megkerül. mélység nélküli / halakra látunk rá, elődökre, akik elbújtak / (az inkák elől, háromezernyolcszáz méteren tengerszint / felett, körbeutazgatva a kákaszigeteket). amúgy / nyelvi tapintat-érzelgősség, kronográf tétlenség, satöbbi.

Lanczkor Gábor fordításában

Meztelen hullámokkal / közösül az elme / sikolyuk víz alá merül. // Hipnotikus hatástalanság / szürkévé bűvöl engem is / a tengerig érő esőfelhők szürkéjévé. // Ellentmondó természeti hangok között / ráébredek / elmém többet nyom lelkemnél. / A lehetetlen / lehetséges. // Természet, természet – ó, nem tudom / hogy feleségnek volnál jobb / vagy csak ágyasnak.

Lanczkor Gábor fordításában

A fogyó hold tizennegyedik / éjszakáján fölkel az asszony – / hosszú napok nászéjszakáit hálta el mostanáig / a Kő Isteneivel / (kikről mi már nem tudunk; azt se, léteznek-e még). / Végiglejt a pávatollakkal teleszórt folyóparti / lépcsőkön – a háromszemű Brahman-szellemek / hosszúkás rizslabdáit hozta magával áldozat gyanánt, / üdvözültté vetkőzik, és megmerítkezik / az esti imákat visszazengő folyóban. // Figyelmeztetett bennünket egy híres helyi énekes

Mezei Gábor és Németh Réka fordításában

Felrepül; köröz a szakadék körül, majd alászáll, hogy újra és újra bejárja ezt a magasságot. Mindezt úgy, hogy ne hagyja el a szemem síkját; aztán eltávolodik, felrepül a széllel és eltűnik a szikla mögött, ami mellett a falu elterül. Játékát mindvégig krózással kíséri: könnyedén, de a visszhangok miatt jól hallhatóan, ütemesen ismétli; mintha a ritmikus forma adná meg képletének jelentését: kró; kró… kró, kró, kró… kró, kró; kró… kró; kró; kró