Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Tóth Vivien: Elefántsimogató (regényrészlet)

Fotó: Szokodi Bea

A többiekkel gyógyszerosztásnál koccintunk az újévre egy pohár vízzel. Még utoljára kinézek az utcára, ahonnan egyre több dudaszó szűrődik be.

Bővebben ...
Költészet

Vida Kamilla versei

Fotós: Sivák Zsófia

mindegy: a sznobokat az első könyvemben már úgyis elijesztettem!

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Ferencz Mónika: Hiszti

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Költészet

Taizs Gergő versei

Fotó: Pápai Zoltán

A cilinderben üregedő nyúl / orrcimpáján a tenger habjai

 

A fénykörön túl

A takarás roppant rendszerében
az emberek úgy változnak,
hogy elfelejtenek szólni róla.
Engem arra szánt az Úr,
hogy vágyni tanuljak,
de sosem tanított meg
jól feledni.
Határozott bizonytalansággal,
szó- és számkivetettségben,
a hallgatás szemhéjnyi zsákutcájában
sosem leszek igazán
egymagam,
fogadkozom,
és lehugyozom a gyanútlan csillagokat.

 

Paphos nélküled

Nyikorog a reggel, a kertkapu, a hintaszék –
minden határos valamivel.
Aztán az ellobbanó felhők.
Az anyag szenvedő szerkezete.
A cilinderben üregedő nyúl
orrcimpáján a tenger habjai.
De mi okozza a bolygók táncát,
az aritmiát a harangszóban,
amikor félrevered szívemet?

 

Taizs Gergő 1984-ben született Tatabányán. Verset ír.
 
Költészet

Farkas Arnold Levente: teketória

Fotó: A szerző archívuma

mint / teketória nélküli szóban / a méla igazság

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Korda Bonifác: A nagy fölemelkedés

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor II.

Fotó: a szerző archívuma

Ha apám tudta, hogyan kell enni, akkor anyám azt tudja, hogyan kell koplalni. Egész gyerekkoromban vagy koplalt, vagy folyékony diétán volt, miközben apám zabált és dohányzott és énekelt és ivott.

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor I.

Fotó: a szerző archívuma

Amit nem merek elmondani anyámnak az az, hogy ez nem egy egyszerű húgyúti fertőzés. Apám családjában van egy széles körben elterjedt hiedelem, miszerint a szellemek lábtól felfelé hatolnak be egy nő testébe.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Eszter Hanna: lebegő

Fotó: Török Levente

sodrást ami elmossa / az elhordozott erőszakot

Bővebben ...
Próza

Kiszely Márk: Kapcsolati tőke

Fotó: a szerző archívuma

Volt ez a csajom Debrecenben. Cseresznyével egyensúlyozott az ajkán, a szemében gurámikat nevelt. Tubás volt, vagy tenorkürtös, nem tudom már, a rézfúvósok között ült, a rendezői balon. Ha a nevén szólítottam, nem figyelt oda. Ha hatszögbe rendeztem a díszköveket a teste körül, magához tért.

Bővebben ...
Költészet

Rostás Mihály versei

Fotó: A szerző archívuma

hogyha kezembe foghatnék / egy maréknyi időt

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Bartók Imre: 1939. szeptember 23.

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Fotó: Jókúti András

Jó étvágyat, Bajnokné!

Hovahova? Összerezzenek. Fel sem tűnt, hogy a postaládák után egy Flair széken kényelmeskedik egy középkorú nő. Alacsony lehet, meztelen lábujjai épphogy érintik a barna linóleumot, előtte lerúgott műanyag klumpapár. Világoskék hálóingéről Minnie Egér aranycsillagokat dobál felém.


Nyolc előtt tíz perccel sikerül leparkolnom pontosan a ház előtt; a maszk még a farzsebemben, de a gumikesztyűt már otthon felvettem. Az anyósülésen az egyik zacskóban két napi melegétel, a másikban kávé, keksz, tea, két-három skandi. Meg egy papír az önkormányzattól, hogy tőlük viszek csomagot. Nem akarok a megbeszéltnél korábban becsengetni Bajnok Istvánnéhoz, kibambulok a kocsiból.

Az egyébként forgalmas utcán egy kutyasétáltató srácon kívül nincs senki. Ő is észrevesz, hosszan a szemembe néz, nem tudom, hogy gyanúsnak talál-e, vagy csak azért, mert ő sem tud mit nézni rajtam kívül. Mindegy, elhúzza az izgága boxer.

Próbálok tüsszenteni. Már otthon elkezdte csiklandozni valami por vagy pollen az orrom, de nem történik semmi, nyilván majd akkor fog, amikor a két szatyorral a kezemben szerencsétlenkedem. Nem újdonság, négy pótmaszkos emberré kényszerített az allergiám. Pittyen a telefonom, elmúlt nyolc. Gyorsan le akarom adni a pakkokat, a házban lakik Bálint haverom, megbeszéltük, hogy bekopogok utána a konyhaablakán. Megszokásból majdnem az ő kódját nyomom be. Für Elise-ezik a kaputelefon, jó sokáig, majdnem feladom, de végre felveszik, keziccsókolom, az önkormányzattól jöttem, csomagot hoztam, búgás.

Egy percre megállok a sötét előtérben. Bálinthoz mindenképpen gyalog mennék, ő csak a másodikon lakik, de Bajnokné a negyediken, a lift gombja zölden világítva csábít.

Hovahova? Összerezzenek. Fel sem tűnt, hogy a postaládák után egy Flair széken kényelmeskedik egy középkorú nő. Alacsony lehet, meztelen lábujjai épphogy érintik a barna linóleumot, előtte lerúgott műanyag klumpapár. Világoskék hálóingéről Minnie Egér aranycsillagokat dobál felém. A figura arca nem látszik, begyűrődött a megfáradt mell és a pocak közötti hasadékba, meg fogja szenvedni, amikor lenyúzza magáról. Maszk nincs rajta, a kezében sincs, csak egy rózsaszín tokba bújtatott telefon. Kések a válasszal, közben a félbehagyott játék halkan zenél, igen, elnézést, jó reggelt, az önkormányzattól jöttem, ebédet hoztam Bajnoknénak, már vár. Lejjebb csúszik a széken, a lábujjak megindulnak a papucs felé, megtalálják, belekúsznak, aztán papír van-e róla? Persze, természetesen, le kell tegyem az egyik zacskót, hogy a másikból kiszedjem. Kinyújtja érte az üres kezét, óvatosan előrelépek kettőt. Ösztönösen, hátradőlve adom át, de így is kényelmetlenül közel kerülünk. Visszalépek, ő olvas, lassan mozog közben a szája. Váratlanul pattan le a székről és nyomja a kezembe a papírt, felkísérem, ijedős az öreglány. Indul a lifthez, nyomja a gombot, nyílik az ajtó, amikor sietve elindulok a lépcső felé, megvonja a vállát, akkor fent találkozunk.

Felérve fújtatok, a maszk rám tapad, fojtogat, nem elég, hogy beizzadtam alá a kurva nyár miatt. Homályosan látom, hogy a nő a második ajtó előtt áll, kihúzta Minnie-t a melle alól, rázza az anyagot, szellőztet, akkor becsöngetek én, mert engem ismer.

Háromszor, gyorsan nyomja, GRÉTI NÉNI AZ IBI VAGYOK, ITT AZ ÖNKORMÁNYZAT, HOZTÁK A GRÉTI NÉNINEK AZ EBÉDET. Résnyire nyílik egy szomszéd ajtó, pár másodpercig láthatatlan valaki les ránk a húsz centis sötétből, de gyorsan vissza is zárkózik. Én felkapom a fejem, de az alacsony asszony oda sem néz, teli tenyérrel támaszkodik a mi ajtónkon, csak akkor engedi el és lép hátrébb, amikor elkezd zajolni a hevederzár, majd a középső, a felső, végül megnyílik az ajtó, csókolom, meghozták az ebédet.

Túl halk a reakció, nem hallom, azt kérdezi a néni, hogy mit hozott? Mit is? Pedig én szedtem ki reggel az ételhordóba, szóval zöldborsó főzelék fasírttal és bolognai, igen, ez volt. ZÖLDBORSÓ FŐZELÉK ÉS BOLOGNAI, TETSZIK SZERETNI? Most se hallom a választ, de kicsit arrébb klaffog az asszony, szabad az út, tegye a zacskókat a küszöbre, megindulok. Azt ajtó mögött járókeretbe kapaszkodó hajlott, idős nő, bal csuklójáról egy madzaggal odakötött spricni lóg. Tessék parancsolni, jó étvágyat hozzá, és már hátrálok is, de még látom, ahogy egy reszketeg kar kinyúlik az ajtó mögül és lespricceli a csomagokat ‒ őszintén remélem, hogy nem hipóval, NA CSÓKOLOM, GRÉTI NÉNI, TETSZIK SZÓLNI, HA KELL VALAMI. Már lefelé sietek a lépcsőn, majd a kocsiból megírom Bálintnak, hogy ne várjon.

§§§

Az arcomat süti a nap a gangon, de fázik ott, ahol nincs már a maszk. A nyitott ablak mögött a kotyogós az utolsókat prüszköli, Bálint csörög a poharakkal. Ismerős klaffogást hallok közeledni, félve fordulok a hang irányába. Egy tíz év körüli kislány félretaposott vietnámi papucsban csámpázik felém. Sárga pólója megfeszül puha testén, hasát kakaós ujjnyomok díszítik. Megáll előttem, igazít egyet az elfordult szoknyáján, nem tudja a derekára húzni, túl nagy a pocakja, csókolom, nem tetszett látni a halottat? Pislogok csak csendben, pont a lábam elé mutat egy türelmetlen ujj, itt feküdt az elébb. Bálint felkuncog az ablak mögül, kihajol, Timike, nincs itt a macskád, menjél szépen.

Fájdalmas sóhajjal indul el, Bálint megkopogtatja az ablakkeretet, vegyem már át a tálcát, két eszpresszó, két sör. Amíg kiér a lakásból, elrendezem őket a kis faasztalon, hogy a picsába lehet Halottnak hívni egy macskát? Megkészült a gyerek a járványtól?

Bálint vigyorogva helyezkedik a széken, cukrot dob a kávéba, keveri, én csak úgy leülök, feketén hajtom fel, nem, ő még egy régebbi Halott. A bátyjának van egy Gyilkos nevű boxere, aztán megzsarolta a kiscsajt, hogy csak úgy lehet macskája, ha Halottnak hívják. Hülyegyerekek, semmi extra, semmi romantika.

Bontjuk a sört, koccan az üvegek nyaka, belekortyolok, lentről feltör egy éles nyávogás, HALOTT, AZ ANYÁD MINDENIT, JÓL KI LESZEL NYÍRVA!

Buborék szökik az orromba, küszködök a köhögéssel, próbálom visszanyelni. Bálint remekül szórakozik rajtam, mögém nyúl, kétszer hátba csap, nyugi, most már kiengedheted.


Nékám Petra 1977-ben született Budapesten. 2020-ban kezdett el kortárs szépirodalommal, novellákkal foglalkozni, bár az írás nem teljesen idegen tőle, korábban ugyanis a rádiókabaré egyik szerzője volt. Munka gyanánt tévésorozatok fordítását felügyeli.


A PesText világirodalmi fesztivál 2021-es, „Buborék” hívószóra kiírt irodalmi pályázatán, a zsűri döntése alapján a szakmai díjat André Ferenc Foszfor és verejték című alkotása nyerte. Ezt az írást, illetve a másik tíz döntős művet elsőként a SZIFONline-on olvashatjátok, és július 26-tól augusztus 20-ig szavazni is lehet arra, hogy melyik pályázó nyerje a közönségdíjat.