Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom?

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája

Montázs: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris, 'White Polypous Thing' by deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Kovács Eleonóra: Fényerősség

Fotó: Váradi Sándor

Honnan érkezik a fény, amit érzékel a szemem, és látom azokat a faágakat is, amelyek a legmagasabban helyezkednek el, noha nem világít a hold, a zseblámpa, a villanykörte? Egyelőre nem tudom a választ. Éles kürtszó hallatszik. Távoli hangszóróból árad. Jelzi, hogy most ér véget a scsavija. A kutyák már nem figyelnek az éles hangra. Amikor először hallották, zavarta őket a magas hangsáv. Lehet, hogy egy vadászgép repült valahol, ezért hirdettek scsaviját.

Bővebben ...
Költészet

Závada Péter: Világos körülmények

Fotó: Máté Péter / Jelenkor

Kezünk közt eltévedt túrázók / utolsó életjelei egy térképen, melyet nem mi rajzoltunk, de rátaláltunk, / és most utólag felelősséggel tartozunk értük. 

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...
Fotó: Jókúti András

Jó étvágyat, Bajnokné!

Hovahova? Összerezzenek. Fel sem tűnt, hogy a postaládák után egy Flair széken kényelmeskedik egy középkorú nő. Alacsony lehet, meztelen lábujjai épphogy érintik a barna linóleumot, előtte lerúgott műanyag klumpapár. Világoskék hálóingéről Minnie Egér aranycsillagokat dobál felém.


Nyolc előtt tíz perccel sikerül leparkolnom pontosan a ház előtt; a maszk még a farzsebemben, de a gumikesztyűt már otthon felvettem. Az anyósülésen az egyik zacskóban két napi melegétel, a másikban kávé, keksz, tea, két-három skandi. Meg egy papír az önkormányzattól, hogy tőlük viszek csomagot. Nem akarok a megbeszéltnél korábban becsengetni Bajnok Istvánnéhoz, kibambulok a kocsiból.

Az egyébként forgalmas utcán egy kutyasétáltató srácon kívül nincs senki. Ő is észrevesz, hosszan a szemembe néz, nem tudom, hogy gyanúsnak talál-e, vagy csak azért, mert ő sem tud mit nézni rajtam kívül. Mindegy, elhúzza az izgága boxer.

Próbálok tüsszenteni. Már otthon elkezdte csiklandozni valami por vagy pollen az orrom, de nem történik semmi, nyilván majd akkor fog, amikor a két szatyorral a kezemben szerencsétlenkedem. Nem újdonság, négy pótmaszkos emberré kényszerített az allergiám. Pittyen a telefonom, elmúlt nyolc. Gyorsan le akarom adni a pakkokat, a házban lakik Bálint haverom, megbeszéltük, hogy bekopogok utána a konyhaablakán. Megszokásból majdnem az ő kódját nyomom be. Für Elise-ezik a kaputelefon, jó sokáig, majdnem feladom, de végre felveszik, keziccsókolom, az önkormányzattól jöttem, csomagot hoztam, búgás.

Egy percre megállok a sötét előtérben. Bálinthoz mindenképpen gyalog mennék, ő csak a másodikon lakik, de Bajnokné a negyediken, a lift gombja zölden világítva csábít.

Hovahova? Összerezzenek. Fel sem tűnt, hogy a postaládák után egy Flair széken kényelmeskedik egy középkorú nő. Alacsony lehet, meztelen lábujjai épphogy érintik a barna linóleumot, előtte lerúgott műanyag klumpapár. Világoskék hálóingéről Minnie Egér aranycsillagokat dobál felém. A figura arca nem látszik, begyűrődött a megfáradt mell és a pocak közötti hasadékba, meg fogja szenvedni, amikor lenyúzza magáról. Maszk nincs rajta, a kezében sincs, csak egy rózsaszín tokba bújtatott telefon. Kések a válasszal, közben a félbehagyott játék halkan zenél, igen, elnézést, jó reggelt, az önkormányzattól jöttem, ebédet hoztam Bajnoknénak, már vár. Lejjebb csúszik a széken, a lábujjak megindulnak a papucs felé, megtalálják, belekúsznak, aztán papír van-e róla? Persze, természetesen, le kell tegyem az egyik zacskót, hogy a másikból kiszedjem. Kinyújtja érte az üres kezét, óvatosan előrelépek kettőt. Ösztönösen, hátradőlve adom át, de így is kényelmetlenül közel kerülünk. Visszalépek, ő olvas, lassan mozog közben a szája. Váratlanul pattan le a székről és nyomja a kezembe a papírt, felkísérem, ijedős az öreglány. Indul a lifthez, nyomja a gombot, nyílik az ajtó, amikor sietve elindulok a lépcső felé, megvonja a vállát, akkor fent találkozunk.

Felérve fújtatok, a maszk rám tapad, fojtogat, nem elég, hogy beizzadtam alá a kurva nyár miatt. Homályosan látom, hogy a nő a második ajtó előtt áll, kihúzta Minnie-t a melle alól, rázza az anyagot, szellőztet, akkor becsöngetek én, mert engem ismer.

Háromszor, gyorsan nyomja, GRÉTI NÉNI AZ IBI VAGYOK, ITT AZ ÖNKORMÁNYZAT, HOZTÁK A GRÉTI NÉNINEK AZ EBÉDET. Résnyire nyílik egy szomszéd ajtó, pár másodpercig láthatatlan valaki les ránk a húsz centis sötétből, de gyorsan vissza is zárkózik. Én felkapom a fejem, de az alacsony asszony oda sem néz, teli tenyérrel támaszkodik a mi ajtónkon, csak akkor engedi el és lép hátrébb, amikor elkezd zajolni a hevederzár, majd a középső, a felső, végül megnyílik az ajtó, csókolom, meghozták az ebédet.

Túl halk a reakció, nem hallom, azt kérdezi a néni, hogy mit hozott? Mit is? Pedig én szedtem ki reggel az ételhordóba, szóval zöldborsó főzelék fasírttal és bolognai, igen, ez volt. ZÖLDBORSÓ FŐZELÉK ÉS BOLOGNAI, TETSZIK SZERETNI? Most se hallom a választ, de kicsit arrébb klaffog az asszony, szabad az út, tegye a zacskókat a küszöbre, megindulok. Azt ajtó mögött járókeretbe kapaszkodó hajlott, idős nő, bal csuklójáról egy madzaggal odakötött spricni lóg. Tessék parancsolni, jó étvágyat hozzá, és már hátrálok is, de még látom, ahogy egy reszketeg kar kinyúlik az ajtó mögül és lespricceli a csomagokat ‒ őszintén remélem, hogy nem hipóval, NA CSÓKOLOM, GRÉTI NÉNI, TETSZIK SZÓLNI, HA KELL VALAMI. Már lefelé sietek a lépcsőn, majd a kocsiból megírom Bálintnak, hogy ne várjon.

§§§

Az arcomat süti a nap a gangon, de fázik ott, ahol nincs már a maszk. A nyitott ablak mögött a kotyogós az utolsókat prüszköli, Bálint csörög a poharakkal. Ismerős klaffogást hallok közeledni, félve fordulok a hang irányába. Egy tíz év körüli kislány félretaposott vietnámi papucsban csámpázik felém. Sárga pólója megfeszül puha testén, hasát kakaós ujjnyomok díszítik. Megáll előttem, igazít egyet az elfordult szoknyáján, nem tudja a derekára húzni, túl nagy a pocakja, csókolom, nem tetszett látni a halottat? Pislogok csak csendben, pont a lábam elé mutat egy türelmetlen ujj, itt feküdt az elébb. Bálint felkuncog az ablak mögül, kihajol, Timike, nincs itt a macskád, menjél szépen.

Fájdalmas sóhajjal indul el, Bálint megkopogtatja az ablakkeretet, vegyem már át a tálcát, két eszpresszó, két sör. Amíg kiér a lakásból, elrendezem őket a kis faasztalon, hogy a picsába lehet Halottnak hívni egy macskát? Megkészült a gyerek a járványtól?

Bálint vigyorogva helyezkedik a széken, cukrot dob a kávéba, keveri, én csak úgy leülök, feketén hajtom fel, nem, ő még egy régebbi Halott. A bátyjának van egy Gyilkos nevű boxere, aztán megzsarolta a kiscsajt, hogy csak úgy lehet macskája, ha Halottnak hívják. Hülyegyerekek, semmi extra, semmi romantika.

Bontjuk a sört, koccan az üvegek nyaka, belekortyolok, lentről feltör egy éles nyávogás, HALOTT, AZ ANYÁD MINDENIT, JÓL KI LESZEL NYÍRVA!

Buborék szökik az orromba, küszködök a köhögéssel, próbálom visszanyelni. Bálint remekül szórakozik rajtam, mögém nyúl, kétszer hátba csap, nyugi, most már kiengedheted.


Nékám Petra 1977-ben született Budapesten. 2020-ban kezdett el kortárs szépirodalommal, novellákkal foglalkozni, bár az írás nem teljesen idegen tőle, korábban ugyanis a rádiókabaré egyik szerzője volt. Munka gyanánt tévésorozatok fordítását felügyeli.


A PesText világirodalmi fesztivál 2021-es, „Buborék” hívószóra kiírt irodalmi pályázatán, a zsűri döntése alapján a szakmai díjat André Ferenc Foszfor és verejték című alkotása nyerte. Ezt az írást, illetve a másik tíz döntős művet elsőként a SZIFONline-on olvashatjátok, és július 26-tól augusztus 20-ig szavazni is lehet arra, hogy melyik pályázó nyerje a közönségdíjat.