Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Hegedüs Anna versei

Fotó: Tóth Anna

borkán leszek a sufniban / levesznek évente egyszer

Bővebben ...
Költészet

Martzy Réka: lányok

Fotó: Szűcs Anna Emília

darazsakra lépünk néha, / hogy sírhassunk, mert így láttuk

Bővebben ...
Próza

György Alida: Pű, pű, pű

Fotó: a szerző archívuma

Még a tavalyelőtti esés után figyeltem fel rá, hogy mindenki sokkal kedvesebb, ha bottal járok, úgyhogy már inkább le sem teszem. Ha meglátok valakit az utcán, rögtön görbítem a hátam. Olyankor megállnak, érdeklődnek a hogylétem felől. Én meg mondom nekik, hogy egyedül vagyok, nincs segítségem, derekam, hátam, lábam, kezem fáj, de lényeg, hogy egészség legyen.

Bővebben ...
+SZIF

Szita György visszatér: Török Lajos interjúja Győri Péterrel

A 96. Ünnepi Könyvhéten jelenik meg a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány kiadásában Szita György nyolc kötetből álló bűnügyiregény-sorozatának első három darabja. A szerző neve a mai magyar krimiolvasók számára aligha ismerős. Azok viszont, akiknek a Kádár korszak népszerű irodalma valaha a látóterükbe került, talán emlékeznek arra, hogy Szitának az 1980-as évek végén két bűnügyi regénye is megjelent.

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Bánki Benjámin: izommemória

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kazsimér Soma: Légzőnyílásaimon keresztül először kapok levegőt

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kupihár Rebeka: ünnepnapok

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Korsós Gergő: Medúzanézegetés

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Lukács Flóra: El a tengerhez

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Próza

Vecsei Márton: Ide, vissza

Fotó: Nemes Eszter

A vízben több tucat fekete, úszósapkás fejet véltem felfedezni. De rendesen elkolombuszoztam! Még a végére sem jutottam amúgy logikussá váló gondolatmenetemnek, ami megválaszolná a kérdést, hogy mi a fenéért hordanak az emberek úszósapkát az óceánban, mikor rájöttem, hogy azok nem emberek. Hanem fókák.

Bővebben ...
Költészet

Áfra János: Áttörve hullámon, ködön

Fotó: Vigh Levente

Örökségem ezer éve / földből lassan kikeverve

Bővebben ...
Próza

Vajna Ádám: A falu (regényrészlet)

Fotó: Oláh Gergely Máté

Végül pedig biztosan tudnak szerezni a fiúkkal valamit a Szent Rókustól, leginkább valami apróbb testrészt vagy hasonló maradványt, és ha rá hallgatnak, akkor a Szent Rókust választják, mert igaz, hogy a népszerűsége, így, hogy egy ideje nem volt komolyabb pestis, lecsengőben van, de előbb-utóbb úgyis jön megint valami járvány, ez majdnem olyan biztos, mint a Teremtő szeretete.

Bővebben ...
Fotó: Jókúti András

Jó étvágyat, Bajnokné!

Hovahova? Összerezzenek. Fel sem tűnt, hogy a postaládák után egy Flair széken kényelmeskedik egy középkorú nő. Alacsony lehet, meztelen lábujjai épphogy érintik a barna linóleumot, előtte lerúgott műanyag klumpapár. Világoskék hálóingéről Minnie Egér aranycsillagokat dobál felém.


Nyolc előtt tíz perccel sikerül leparkolnom pontosan a ház előtt; a maszk még a farzsebemben, de a gumikesztyűt már otthon felvettem. Az anyósülésen az egyik zacskóban két napi melegétel, a másikban kávé, keksz, tea, két-három skandi. Meg egy papír az önkormányzattól, hogy tőlük viszek csomagot. Nem akarok a megbeszéltnél korábban becsengetni Bajnok Istvánnéhoz, kibambulok a kocsiból.

Az egyébként forgalmas utcán egy kutyasétáltató srácon kívül nincs senki. Ő is észrevesz, hosszan a szemembe néz, nem tudom, hogy gyanúsnak talál-e, vagy csak azért, mert ő sem tud mit nézni rajtam kívül. Mindegy, elhúzza az izgága boxer.

Próbálok tüsszenteni. Már otthon elkezdte csiklandozni valami por vagy pollen az orrom, de nem történik semmi, nyilván majd akkor fog, amikor a két szatyorral a kezemben szerencsétlenkedem. Nem újdonság, négy pótmaszkos emberré kényszerített az allergiám. Pittyen a telefonom, elmúlt nyolc. Gyorsan le akarom adni a pakkokat, a házban lakik Bálint haverom, megbeszéltük, hogy bekopogok utána a konyhaablakán. Megszokásból majdnem az ő kódját nyomom be. Für Elise-ezik a kaputelefon, jó sokáig, majdnem feladom, de végre felveszik, keziccsókolom, az önkormányzattól jöttem, csomagot hoztam, búgás.

Egy percre megállok a sötét előtérben. Bálinthoz mindenképpen gyalog mennék, ő csak a másodikon lakik, de Bajnokné a negyediken, a lift gombja zölden világítva csábít.

Hovahova? Összerezzenek. Fel sem tűnt, hogy a postaládák után egy Flair széken kényelmeskedik egy középkorú nő. Alacsony lehet, meztelen lábujjai épphogy érintik a barna linóleumot, előtte lerúgott műanyag klumpapár. Világoskék hálóingéről Minnie Egér aranycsillagokat dobál felém. A figura arca nem látszik, begyűrődött a megfáradt mell és a pocak közötti hasadékba, meg fogja szenvedni, amikor lenyúzza magáról. Maszk nincs rajta, a kezében sincs, csak egy rózsaszín tokba bújtatott telefon. Kések a válasszal, közben a félbehagyott játék halkan zenél, igen, elnézést, jó reggelt, az önkormányzattól jöttem, ebédet hoztam Bajnoknénak, már vár. Lejjebb csúszik a széken, a lábujjak megindulnak a papucs felé, megtalálják, belekúsznak, aztán papír van-e róla? Persze, természetesen, le kell tegyem az egyik zacskót, hogy a másikból kiszedjem. Kinyújtja érte az üres kezét, óvatosan előrelépek kettőt. Ösztönösen, hátradőlve adom át, de így is kényelmetlenül közel kerülünk. Visszalépek, ő olvas, lassan mozog közben a szája. Váratlanul pattan le a székről és nyomja a kezembe a papírt, felkísérem, ijedős az öreglány. Indul a lifthez, nyomja a gombot, nyílik az ajtó, amikor sietve elindulok a lépcső felé, megvonja a vállát, akkor fent találkozunk.

Felérve fújtatok, a maszk rám tapad, fojtogat, nem elég, hogy beizzadtam alá a kurva nyár miatt. Homályosan látom, hogy a nő a második ajtó előtt áll, kihúzta Minnie-t a melle alól, rázza az anyagot, szellőztet, akkor becsöngetek én, mert engem ismer.

Háromszor, gyorsan nyomja, GRÉTI NÉNI AZ IBI VAGYOK, ITT AZ ÖNKORMÁNYZAT, HOZTÁK A GRÉTI NÉNINEK AZ EBÉDET. Résnyire nyílik egy szomszéd ajtó, pár másodpercig láthatatlan valaki les ránk a húsz centis sötétből, de gyorsan vissza is zárkózik. Én felkapom a fejem, de az alacsony asszony oda sem néz, teli tenyérrel támaszkodik a mi ajtónkon, csak akkor engedi el és lép hátrébb, amikor elkezd zajolni a hevederzár, majd a középső, a felső, végül megnyílik az ajtó, csókolom, meghozták az ebédet.

Túl halk a reakció, nem hallom, azt kérdezi a néni, hogy mit hozott? Mit is? Pedig én szedtem ki reggel az ételhordóba, szóval zöldborsó főzelék fasírttal és bolognai, igen, ez volt. ZÖLDBORSÓ FŐZELÉK ÉS BOLOGNAI, TETSZIK SZERETNI? Most se hallom a választ, de kicsit arrébb klaffog az asszony, szabad az út, tegye a zacskókat a küszöbre, megindulok. Azt ajtó mögött járókeretbe kapaszkodó hajlott, idős nő, bal csuklójáról egy madzaggal odakötött spricni lóg. Tessék parancsolni, jó étvágyat hozzá, és már hátrálok is, de még látom, ahogy egy reszketeg kar kinyúlik az ajtó mögül és lespricceli a csomagokat ‒ őszintén remélem, hogy nem hipóval, NA CSÓKOLOM, GRÉTI NÉNI, TETSZIK SZÓLNI, HA KELL VALAMI. Már lefelé sietek a lépcsőn, majd a kocsiból megírom Bálintnak, hogy ne várjon.

§§§

Az arcomat süti a nap a gangon, de fázik ott, ahol nincs már a maszk. A nyitott ablak mögött a kotyogós az utolsókat prüszköli, Bálint csörög a poharakkal. Ismerős klaffogást hallok közeledni, félve fordulok a hang irányába. Egy tíz év körüli kislány félretaposott vietnámi papucsban csámpázik felém. Sárga pólója megfeszül puha testén, hasát kakaós ujjnyomok díszítik. Megáll előttem, igazít egyet az elfordult szoknyáján, nem tudja a derekára húzni, túl nagy a pocakja, csókolom, nem tetszett látni a halottat? Pislogok csak csendben, pont a lábam elé mutat egy türelmetlen ujj, itt feküdt az elébb. Bálint felkuncog az ablak mögül, kihajol, Timike, nincs itt a macskád, menjél szépen.

Fájdalmas sóhajjal indul el, Bálint megkopogtatja az ablakkeretet, vegyem már át a tálcát, két eszpresszó, két sör. Amíg kiér a lakásból, elrendezem őket a kis faasztalon, hogy a picsába lehet Halottnak hívni egy macskát? Megkészült a gyerek a járványtól?

Bálint vigyorogva helyezkedik a széken, cukrot dob a kávéba, keveri, én csak úgy leülök, feketén hajtom fel, nem, ő még egy régebbi Halott. A bátyjának van egy Gyilkos nevű boxere, aztán megzsarolta a kiscsajt, hogy csak úgy lehet macskája, ha Halottnak hívják. Hülyegyerekek, semmi extra, semmi romantika.

Bontjuk a sört, koccan az üvegek nyaka, belekortyolok, lentről feltör egy éles nyávogás, HALOTT, AZ ANYÁD MINDENIT, JÓL KI LESZEL NYÍRVA!

Buborék szökik az orromba, küszködök a köhögéssel, próbálom visszanyelni. Bálint remekül szórakozik rajtam, mögém nyúl, kétszer hátba csap, nyugi, most már kiengedheted.


Nékám Petra 1977-ben született Budapesten. 2020-ban kezdett el kortárs szépirodalommal, novellákkal foglalkozni, bár az írás nem teljesen idegen tőle, korábban ugyanis a rádiókabaré egyik szerzője volt. Munka gyanánt tévésorozatok fordítását felügyeli.


A PesText világirodalmi fesztivál 2021-es, „Buborék” hívószóra kiírt irodalmi pályázatán, a zsűri döntése alapján a szakmai díjat André Ferenc Foszfor és verejték című alkotása nyerte. Ezt az írást, illetve a másik tíz döntős művet elsőként a SZIFONline-on olvashatjátok, és július 26-tól augusztus 20-ig szavazni is lehet arra, hogy melyik pályázó nyerje a közönségdíjat.