Felmegyünk a lépcsőn, és ő már ott állt a nyitott ajtóban. De nem ám rendes ruhában, hanem hálóingben. Kezében egy üres piásüveg, és nyújtott felénk egy ötszázast. Arra kért bennünket, hogy ebbe az üvegbe töltessünk neki pálinkát valamelyik kocsmában, a visszajárót meg majd visszahozzuk neki. Meg is simogatta az arcomat, hogy mi kedves fiúk vagyunk, megbízik bennünk, hogy nem verjük át.

(Bach Máté felvétele)

Hartay Csaba 1977-ben született Gyulán. Költő, író, őstermelő, Bárka-díjas. Legutóbbi verseskötete 2016-ban jelent meg a Kalligram Kiadó gondozásában, Fényképavar címmel. Harmadik regénye Holtág címmel az Athenaeum gondozásában látott napvilágot.

A hamburger eljövetele

Te ettél már hamburgert? Még nem? Ezt nagyon gyorsan be kell pótolnod! Én is csak kettőt ettem eddig, de összegyűjtök egy csomó pénzt, és behambizok belőle, mint az állat, az tuti. Húsz forint a sima, és huszonkettő a sajtos. Nem mondanám szendvicsnek, hanem ez egy ilyen zsömlébe rakott hús meg salátalevél kecsöppel. Vagy kecsap? Nem is tudom, hogyan mondják, de valahogy így. Paradicsomszósz, na, így már érted. De ez mégis valahogy másabb. És ez a hamburger, ez valami rohadt finom kaja. Ne játszd már a hülyét, hogy nem tudod, biztosan láttad már a City Grill reklámját a tévében Flipper Öcsivel, na, az a nagy, barna buci a hamburger. Bár Öcsi ott csirkefalatokról énekel, de van a reklámban hamburger is. Lényeg, hogy eddig etettek minket mindenféle hülye főzelékekkel meg krumplipürével, hurkával, kolbásszal, de végre itt a hamburger! Azt se bánnám, ha innentől egész életemben csak sajtos hamburgert kéne falnom. Hot dogot is lehet kapni, az is olyan új kaja, mint a hamburger, de az azért nem akkora szám. Virsli benne a kifliben, mustárral. Abból is van sajtos. Tizenegy forint egy hot dog, olyat most is tudnék venni, ha még szereznék valahonnan két forintot, de összegyűjtöm a zsetont hamburgerre, meglesz az, van pár módszer. Egy hot dogot egyébként otthon is össze lehet dobni, nem nagy ügy. A hamburger, na, az már királyi kaja. Tudod, honnan lehet könnyen pénzt szerezni? És ez most nem betörés meg hasonló ökörségek. Figyelj, ketteseket például telefonfülkékből. Olyan is van, hogy szétszórják a telefonfülke körül a pénzüket. Ki is gurulhatnak érmék a fülkékből. Érted, a faszi kotorászik a zsebében, és ahogy veszi ki a fémpénzeket, azokból könnyen a földre is eshet pár, elgurulnak, és nem keresi meg, mert van neki elég. A posta előtti fülke környékén Marci állítólag négy kétforintost, meg két tízest is talált a múltkor. De ő minden pénzt csúzligumira költ. Akkor úgy is van pénz még a telefonfülkékben, hogy magát a telefont oldalról megütöd ököllel, és lehet, hogy van bennük fennakadt kettes, és az olyankor kipottyan abba nyílásba, ahonnan adja a visszajárót, ha hamar teszed le a kagylót. Kettest, ötöst, tízest, sőt húszast is lehet így szerezni, ha szerencséd van. De van, hogy meg se kell ütni a telefont, csak úgy otthagynak benne pénzeket. Szerintem, ha bringával végigjárnánk a várost, és az összes telefonfülkét végignéznénk, meg végigfésülnénk a terepet körülöttük, tuti összejönne még ma egy-egy hamburgerre való. Ami még könnyű pénzszerzési módszer, az annyi, hogy vissza kell vinni otthon az üres üvegeket. Nem az üdítőst, a söröst meg a borost, mert azt könnyen észreveszik anyuék, hanem kimenni a tárolóba, és onnan dézsmálgatni a befőttesüvegeket. A múltkor visszavittem egy akkora befőttesüveget, mint a fejem, és tizennégy forintot adtak érte. Csak lestem. Messze van még az, hogy anyu uborkát akarjon befőzni, és addig a kutyának nem kell egy ilyen rohadt nagy befőttesüveg. Csak nekünk. Én ezt sajnos otthon már kilőttem, az összesest elhordtam az ABC-be, de nálatok tutira van még ilyen nagy befőttesüveg. Azokat is simán be kéne váltani. A múltkor meg tudod, mi volt? Ákosékkal nézegettük a moziplakátot, és akkor megcsillant valami a fűben. Egy tízes volt! És elkezdtünk keresgélni tovább. Nem hiszed el, de összesen hetvennyolc forint volt szétszórva ott a fűben. Apu azt mondta, hogy szerinte egy részeg fetrenghetett ott valamikor egy éjjelen, és az szórta szét a pénzét a zsebéből. Sajnos ebből a hetvennyolc forintból Zola vett egy doboz Szofit, a maradékból meg fagyiztunk Ákosékkal, rögtön el is vertük az egészet. Ja, hoppá, a fagyis. Onnan is lehet rohadt sok pénzt szerezni. Jó, nem egy havi fizut, de majdnem. Elmondom, hogyan. Elmész a maszek fagyishoz, és amikor az utcára kilógó sorral már bejutottál az ajtón, akkor szépen leereszkedsz, és négykézláb odasunnyogsz a pulthoz. A mi kezünk még nem annyira vastag, és befér a pult alá. Benyúlsz, ameddig csak bírsz, és óvatosan kihúzod, ami ott van. Nem csak porcicák meg ilyen más, undorító koszok vannak ott, hanem oda is begurulnak mindenféle érmék. A pultos nő is elejt pénzeket, meg a sorban állók is, és azok szépen mind oda begurulnak. Tudod, mennyit szedtünk ki Ákosékkal először? Fejenként vagy harminc-negyven forintot. Csak akkor még nem nyitott meg a hambis, így nem tudtuk arra költeni a kis vagyonunkat. Így hát elfagyiztuk, ott helyben. Végül mégiscsak a maszek fagyisé lett az a pénz, de legalább kaptunk a fagyijából. Úgyhogy a hamburgerezéshez kurva sok pénz kell. Mondok még valamit, de ezt senkinek! Lehet, hogy ez lopásnak számít, de szerintem nem, mert a lakásunkon belül van, tehát az enyém is, mert én is ott lakom. Apu fürdőszobában felakasztott farmerjából is lehet ám dézsmálgatni esténként. Csak az a lényeg, hogy ne legyen túl mohó az ember. Tíz-tizenöt forintot szoktam csak kivenni, de nem minden nap, csak kábé kéthetente, azt talán még nem veszi észre. Úgyhogy munkára fel, össze akarom szedni életem harmadik-negyedik hamburgerére a pénzt! Amúgy meg az elsőt nem is én fizettem, hanem amikor az Árpádban szar volt az ebéd, akkor Benyó azt mondta, hogy nyugi, nem maradunk éhen, meghív minket a Grill bárba kajálni. Akkor jutott eszünkbe Viktorral, hogy az Árpádban általában ehetetlen a menzakaja, és ha mondjuk, a havi ebédjegyre szánt pénzt nem fizetjük be, hanem apránként elhambizgatjuk, az rohadt menő lenne, és a szüleink sem jönnének rá, hogy az íztelen főzelékek helyett igazi amerikai kaján élünk. De végül dobtuk az ötletet, mert átszámoltuk, és rájöttünk, hogy a havi menzapénzből maximum heti két hambit tudnánk venni, és a többi napon meg nem ebédelhetnénk semmit, az pedig szopás. Így inkább maradtunk a biztos árpádos ebédeknél, ott is szokott lenni azért néha bélszínroló, azt mindketten szeretjük. Szóval az első hambit Benyó vette nekünk, tudod, Benyóék tök gazdagok, és neki az apja megengedi, hogy videón nézzenek pornófilmet, állítólag az apjával együtt szokták nézni, irigylem, basszus, mennyi meztelen csajt láthat. Na, és akkor Viktor meg én Benyóval elmentünk a Grillig, ő meg kapásból kikért három sajtos hamburgert. Ötszázassal fizetett. Basszus, csak lestünk, én csak apámnál láttam eddig ötszázast, nem egy gyereknél. Igaz, Benyó sem gyerek már, eleve nyolcadikos, és tök magas, meg nagydarab is. Kikérte a hambikat, kifizette, mi meg már faltuk is. Tőlünk egy fillért nem kért. Azt mondta, meghívott bennünket. Nem értettem, mi ez a meghívás, azt hittem, meghív hozzájuk pornófilmet nézni, de Viktor mondta, hogy ez azt jelenti ilyen menőbb körökben, hogy kifizeti, amit kérünk. Onnan kezdődött a szerelem a hamburger iránt. Utána még párszor elmentünk az Árpádba jeggyel ebédelni úgy, hogy Benyó is ott volt, de a fos ebéd helyett már nem akart fizetni nekünk egy hot dogot sem. Így a másodikat már saját pénzen vettem, illetve a visszavitt üvegekből, meg amit apu zsebéből szedtem ki. De tudod, mit tervezek? Úgy akarom csinálni, hogy nem reggelizek sokat, utána kihagyom a hányadék menzakaját, és olyan kettő körül elmegyek a Grill bárba, és kikérek két sajtos hamburgert egyszerre, majd ott helyben megeszem mind a kettőt. Szerinted meg tudok enni két hamburgert? Szerintem simán. Viccelsz? Most is meg tudnék enni kettőt, de biztosra akarok menni. Eljössz majd velem? Te először kezdhetnél csak egy hambival, szerintem egy kezdőnek az is tökre elég. Csináljuk úgy, hogy most elmegyünk a ti tárolótokba, onnan visszavisszük az ABC-be a nagy befőttes üvegeket, mert biztos van nálatok is pár, lennie kell, és közben megnézzük a telefonfülkéket is. Te kint fésüld át a füvet meg a betonplaccot, én meg bemegyek, és jól megütögetem a telefont. Ha egy nyanya vagy egy tata épp pofázik, akkor kapja be, de szépen megvárjuk, amíg eltakarodnak. Összeszedjük a pénzt holnapra, vagy csütörtökre, és akkor kegyetlenül behamburgerezünk. Menjenek a búsba a menzás nénik, elegem van már a poshadt főzelékeikből meg a mócsingos, rágós húsaikból. Ez már igazi, amerikai kaja, és nem vagyunk rászorulva, hogy azt a moslékot zabáljuk, mint a többiek. Ja, és amíg megyünk hozzátok, az úton végig mindketten pásztázzuk a földet. Gál Norbi állítólag így talált egy piros százast, egyszer csak ott hevert előtte összegyűrve a járdán. Igazából nem is érdekes, hogy hazudott-e, lényeg, hogy ilyen is előfordulhat, és az öt sima hamburger ára. Annyi pénz van az embereknél, és a sok maniból tutira el is hagynak valamennyit. Ezt kell kihasználni, mert mindenki csak rohan az utcán, nem érnek rá elejtett pénzeket keresgélni. Szerinted meg tudnék enni két hamburger után még egy sajtos hot dogot is? Vagy az már nekem is sok lenne?

Hálóingben, részegen

Te láttál már részeg nőt? Egy bepiált nénit. Ugye, hogy nem? Eddig én sem. De múlt szombat délután volt szerencsénk hozzá. Igazából ez nem is néni, hanem egy nő, nem annyira öreg. Talán harminc, ha lehet, vagy még annyi sem. Kicsi gyerekei vannak, lehet, hogy csak huszonéves. Úgy volt, hogy lent pinyóztunk a téren, amikor az egyik ablakból kikönyököl ez a nő, és azt mondja nekünk, hogy hé, fiúk, gyertek csak ide az ablak alá! Már akkor éreztük Ákosékkal, hogy a csajjal valami nem stimmel. Letettünk az ütőket az asztalra, és odalépkedtünk az ablaka alá. Erre elkezdett ilyen hülye hangon dumálni mindenfélét, alig értettük. Mondtam is neki, hogy hangosabban tessék. Annyit értettünk, hogy ad nekünk pénzt, és cserébe hozzunk neki valamit. Meg hogy menjünk fel a lakása ajtajához, ott elmondja, pontosan mit kéne. Ákos már kezdte is a mondókánkat, hogy „mit kéne, mit kéne, várjunk, várjunk”, de leintettük, hogy ez most valami más, menjünk csak fel, hátha bajban van a nő. De ekkor még nem is vettük észre, hogy részeg lenne, vagy valami ilyesmi, egyszerűen azt hittük, hogy ez a nő alapból ilyen. Felmegyünk a lépcsőn, és ő már ott állt a nyitott ajtóban. De nem ám rendes ruhában, hanem hálóingben. Kezében egy üres piásüveg, és nyújtott felénk egy ötszázast. Arra kért bennünket, hogy ebbe az üvegbe töltessünk neki pálinkát valamelyik kocsmában, a visszajárót meg majd visszahozzuk neki. Meg is simogatta az arcomat, hogy mi kedves fiúk vagyunk, megbízik bennünk, hogy nem verjük át. Ekkor már érezni lehetett rajta a piaszagot. De az egész lakásból ilyen áporodott bűz áramlott ki, mintha egy éve nem szellőztettek volna. A gyerekek bent sírtak, a férj ki tudja hol volt, biztos maszekolt valahol hétvégén, anyu meg piált. Nagyon ledöbbentünk. Hogy látszott-e valami a hálóing alatt? Jóhogy! De sajnos ez a nő nem volt valami bombázó, olyan alacsony és kövérkés volt, de azért a csöcseit totál láttuk az átlátszó hálóing alatt, csak sajnos nem úgy álltak a mellei, mint két nagy labda, hanem inkább, mint két vízzel töltött szatyor, lógtak lefelé a hasáig. Úgyhogy igazából nem volt nekünk valami nagy öröm ez a hálóinges lehetőség, nem hinném, hogy bárki is fantáziált volna róla utána. A részeg nő még gagyarászott valamit, annyit biztos, hogy siessünk azzal a pálinkával, mert neki szüksége van rá, meg hasonló dumák. Aminek nagyon megörültünk, az az volt, hogy kinyögte valahogyan, hogy a visszajáróból az aprót eltehetjük. Akkor már mindenki elkezdett fejben számolni – itt hamburgerezés lesz. Lehet, csak egyre futja majd, de akkor is! És akkor egyszer csak ránk csukta az ajtót, és a csukott ajtón keresztül is hallatszott a gyereksírás, de a nő hangja is kiszűrődött rendesen, ahogy leordította a nyivákoló kölyköket. Elég szar élmény volt így hirtelen ez az egész, viszont a kezünkbe került egy Ady, meg egy üres piásüveg, hét decis, talán pálinka volt benne, Zola beleszagolt, szerinte barack lehetett. Na, most akkor merre? – tettük fel egymásnak a kérdést. Lesettenkedtünk a lépcsőn, a téren utána megbeszéltük, milyen kocsma jöhet számításba. Arra jutottunk, hogy környékbelibe semmiképp ne menjünk, mert esetleg valakinek a szülei, vagy azok ismerősei kiszúrhatják, hogy épp bemegyünk, mondjuk a Nosztalgia bárba, vagy a Csobolyóba. Vagy esetleg ott inna valaki, ahogy belépünk, aki ismeri a szüleinket – na, az senkinek sem hiányzott volna. Még a végén beszopjuk, hogy ez a nő bepiált, mert megvádolnak azzal, hogy inni mentünk. Zola ekkor azt mondta, hogy irány a Véndió. Rögtön mindenki ellenkezett, hogy egy fenét, az rohadt messze van, takarodjon már. Pár perces téblábolás után végül beleegyeztünk, mert senki sem tudott jobbat kitalálni. Minden bolt zárva volt már akkor, csak a kocsmák voltak nyitva. Elindultunk, Zola betette az üveget a pólója alá, úgy meneteltünk végig a városon a Véndiófáig. Nem is volt vészesen hosszú az út, egész hamar odaértünk. A kocsmabejáratnál azért megtorpantunk. Mit mondjunk? Elhiszi majd a kocsmáros, hogy egy részeg nőnek kell a pia? Vagy mit hazudjunk? Tutira azt fogja hinni, hogy mi akarjuk benyakalni. Nehogy felhívja a rendőrséget! – ezt én mondtam, de a többiek kiröhögtek, hogy ez baromság, örül, hogy valaki elvisz hét deci pálinkát egyszerre, jóval többe kerül itt, mint a boltban. Benyitottunk. Bent rohadt nagy füst, igazi kocsmai hangulat, de ilyen svájcisapkás, lepusztult figurákkal. Nem voltam még soha a Véndióban, de el tudtam képzelni, milyen lehet odabent. Egyedül nem mertem volna benyitni a Véndióba, de Zoláékkal más volt, én persze azért féltem, mi van, ha nekünk támad egy részeg fazon, de nem nagyon törődtünk a piásokkal, én direkt nem is néztem rájuk, egyből irány a pult. Átadtuk a csaposnak az üveget, és elmondtuk neki az igazat. Annyira idétlen történet, hogy ennél jobbat nem tudtunk volna kitalálni. A csapos jókedvében volt, meg is kérdezte, hogy csinos-e ez a részeg nő, mert akkor ő maga viszi fel neki a pálinkát. De lehűtöttük, hogy kártyanaptáron azért láttunk már nála sokkal jobb nőket is. A faszi rázta a fejét a pult mögött, mert ekkor mintha arra gondolt volna, hogy mi van, ha hazudunk, és mi akarjuk meginni ezt az üveg piát, de ahogy elkezdett minket tovább faggatni, rögtön mondtuk, hogy higgyen nekünk, nem is lenne ötszáz forintunk egyben soha. Belenyomott egy tölcsért az üveg szájába, és a literes barackpálinkából áttöltött bele hét decit. Csak úgy habzott az áttöltött pia, meg is kellett állnia közben, hogy ne bugyogjon ki. Bűzlött is rendesen a pult környéke. Meg amúgy is. Utána elkezdte kiszámolni, mennyi lesz, hümmögött egy kicsit, majd mondta, hogy 364 forintot kér. Rohadt drága volt, de mondta, hogy nem szokása gyerekeket átverni, tanultunk matekot, egy feles barack itt huszonhat forint, szorozzuk össze, mennyire jön ki. Tényleg annyi volt. Na, akkor már tudtuk, hogy harminchat forintunk lesz összesen, mert annyi az apró. A kocsmáros szépen elvette az ötszázast, átadta az üveg pálinkát, leszámolta a visszajárót, és elengedett bennünket. Annyit még azért utánunk kiáltott, hogy meg ne tudja, hogy mi vertük be az egész üveggel, mert szíjat hasít a hátunkból. De ez minket már nem érdekelt, szedtük a lábunkat hazáig. Berontottunk a lépcsőházba, fel a lépcsőn, és becsöngettünk a nőhöz. Komolyan mondom, ez közben nemhogy józanodott volna, még mámorosabb fejjel, tök kócosan jött elő. Dülöngélt is, egy pillanatban azt hittük, el is esik, de megkapaszkodott az ajtófélfában. Ekkor vettük észre, hogy egy sörösüveg van a másik kezében. Jól nyomta, nagy buli lehetett nála, síró gyerekekkel, sörrel meg pálinkával. Belegondoltam, hogyha ilyen az, ha valaki iszik, akkor én inkább ezt kihagynám. Nagyon megörült nekünk, meg akart minket puszilni, de nem engedtük. Észre se vettük, úgy kapta ki az üveget a kezünkből, kipattintotta a dugót, és rögtön meg is húzta. Nyújtottam neki a visszajárót, ő meg mosolyogva csak annyit mondott – már amennyit érteni lehetett belőle – hogy mondtam, srácok, hogy tiétek az apró. De hát a százas! – kezdtem a mondókámat, amikor Ákosék elkezdtek hangosan elköszönni, és akkor már én is mondtam velük együtt, hogy nagyon szépen köszönjük, szívesen, máskor is, meg hasonlók. Szemétség volt szerinted? De miért? Igazad van, valahogy olyan szomorú volt az egész, ez a kócos, piás nő abban a hálóingben, meg a síró, visítozó gyerekek. Mi van, ha kidőlt, és a gyerekek meg ott éheztek körülötte még órákig? De a férje is csak hazajött valamikor. Ugyan, a többiek megmondták, hogy inni akart, mi meg hoztunk neki piát, és bőségesen kifizette a fuvardíjat. Felnőtt nő, nem mi könyörögtünk neki, hogy hadd hozzunk a néninek piát, tessék már rendesen berúgni! Nem öltünk meg senkit. Mondanom sem kell, hogy ennek a részeg nőnek köszönhetően a Grill bár hamburgerezőjében is fellendült a napi forgalom. Apámnak meg hiába mondtam, hogy nem vagyok éhes, hogy ne legyen túl feltűnő, vacsorára csak magamba kellett tömnöm még egy szelet parizeres kenyeret, rá a sajtos hamburgerre meg a hot dogra. Étel nem esett még ennyire szarul. Szerinted, ha ez a nő kijózanodik, nem kéri majd vissza a százasát? Letagadjuk az egészet, a részegek általában nem szoktak emlékezni, miket csináltak bepiálva. Tudod, mit sajnálok? Hogy nem volt bombázó a csaj. Azért hálóingben szemtől szemben végigvizslatni egy rohadt csinos nőt, nem lett volna semmi. De azok meg nem isznak ennyire keményen, hogy gyerekeknek mutogassák magukat. Mindegy, láttunk egy részeg nőt hálóingben, voltunk bent a Véndióban, és bezabáltunk pár hamburgert. Veled történt valami érdekes a hétvégén?