Jelenleg a következő dolgok vannak az íróasztalomon: fa poháralátét. Vászonburás asztali lámpa, a talapzatán az elcserélt Ganésa-fej lávaplasztikája, és egy apró Ganésa-szobor (Ashwaniék ajándéka Bombayből). Egy ősöreg digitális fényképezőgép (Kodak DX7440). Egy Scrikss golyóstoll. Két herendi porcelánedényke, az egyikben egy pendrive. Sony diktafon. A karórám. A Rough Guide to India című kötet (2001-es kiadás). Jegyzetpapír. Egy pendrive. A HP EliteBook, amibe mindezt bekopogtattam.

Tilaj

Késő este át a karsztos mészkőháton. Csillagos-félholdas éjszaka. A borókás legelő sávokban löki a meleget; olyasmi érzés, mint a nyáreleji Balatonban úszni, amikor még vannak hűvösebb és langyosabb részek, a vízmélységtől függően.

Caravaggio, Madonna dei Pellegrini. Meglehetősen sokat álldogáltam ez előtt a kép előtt a római San Agostinóban. A négyéves Krisztus. Nyúlánk-húsos kisgyerek; nem a séma csecsemője. Még az anyja ölébe vágyik (az anyja már alig bírja el), de már idegenekkel incselkedik: mintha áldást osztana, mutogat.

Elvisszük nagyanyámat a szülőfalujába, Nagytilajba. A falu már épp Vas megyében van, de a dombhát szelíd hullámvonala és a körtefás udvarok a délebbre fekvő Göcsejt hozzák rímként. Maguktól értetődő fenyőcsoportok. Félreeső, rövid utcában állt a nagyanyám szülőháza (födémje beszakadt; az udvart fölverte a gaz). Az utca a temetők közt indul meg keletnek, hogy aztán a Pakodra tartó poros földútba szaladjon bele. A régi temetőben ükszüleim, nagymamám anyai nagyszüleinek a sírja. Az újtemetőben távolabbi rokonok.

És a tíz éve elhunyt költő, Nagy Gáspár sziklatömbje. Nagymamám jól ismerte a családot.

A bedőlt szülőházzal átellenes oldalon, följebb az utcán rokonok, nagyanyám fiatalabb unokatestvérei élnek egy apró vályogházban. Jó negyedszázada jártam itt utoljára. Most már fürdőszobájuk is van. És mosógépjük. Büszkén mutatják. Van humorérzékük. És még tyúkjaik is vannak. Disznót két éve már nem tartanak. Az utcában rajtuk kívül egyetlen állandó lakos él, egy bolond német nő; több tucat macskával és nyúllal osztozik a szomszéd házon. Szemközt és lejjebb három szépen karbantartott, nyaralóként használt porta. A többi épület lakatlan. Szemközt sokgyerekes romák laktak, évtizedekig, emlékszem rájuk gyerekkoromból – ők is elmentek pár éve, nem tudni, hova. Nagyanyám úgy telepszik le a szilvafa alá egy székre a régi udvaron, mint aki hazaérkezett. Ez most olyan, mint régen, mondja. Nyolcvanegy éves. A rokonok épp olyan bőkezűek, mint voltak: kukoricával, tojással, körtével, borral fölpakolva távozunk.

*

A körmendi Belencsák-műhelyben. A családi manufaktúra az ezerkilencszázas évek legeleje óta működik. Muzeális gépek. Vasportól fekete, kopott tölgyasztallap. És egy szerény, alázatos öregember, aki ebben a tizenegypár négyzetméteres helyiségben fél évszázada késeket gyárt.

Mint már rég nem: megettem egy egész banánt.

Az új kenyér ünnepe után kiürül a Káli-medence. Családdal preparált magányosság, a férfikor legtisztábbra desztillált minősége.

Jelenleg a következő dolgok vannak az íróasztalomon: fa poháralátét. Vászonburás asztali lámpa, a talapzatán az elcserélt Ganésa-fej lávaplasztikája, és egy apró Ganésa-szobor (Ashwaniék ajándéka Bombayből). Egy ősöreg digitális fényképezőgép (Kodak DX7440). Egy Scrikss golyóstoll. Két herendi porcelánedényke, az egyikben egy pendrive. Sony diktafon. A karórám. A Rough Guide to India című kötet (2001-es kiadás). Jegyzetpapír. Egy pendrive. A HP EliteBook, amibe mindezt bekopogtattam.

Fecskék sietős árnya az aszfalton.

Egy rég látott ismerősöm kérdi, el merjenek-e utazni családostul, két kisgyerekkel Indiába. Nem tudok se pozitív, se negatív választ adni; ebben a kérdésben mindenkinek magának kell dönteni.

A kamaszkori barátnőmtől tudom (róla lett mintázva az Apás szülés Lilije), hogy az oaklandi uszodába való beiratkozásnál 10 féle nemből lehet (kell) választani a kötelező regisztrációnál, a következőkből: Male, Female, Genderqueer/Androgyny, Intersex, Transgender, Transsexual, Cross-dresser, FTM (female-to-male), MTF (male-to-female), Other.