Eronim Mox óriás varázslámpása még ott derengett / a falu peremén, és miközben földöntúli látomásunk / beteljesedett, rozsdás pengét szorítottunk a kakas torkához – / utolsó rikoltása vörös volt, akár a vér evangéliuma

Bajtai András 1983-ban született Szegeden. Költő, újságíró. Eddig három verseskötete jelent meg, a legutóbbi Kerekebb napok címmel 2014-ben a Kalligram Könyvkiadónál. Ugyanebben az évben Horváth Péter irodalmi ösztöndíjra, 2015-ben pedig Versum-díjra jelölték. Jelenleg negyedik verseskötetén dolgozik.

A szerző portréját Gerőcs Péter készítette

Mese a nyál ízéről

A 80 éves Bodor Ádámnak

Hirtelen ősz lett, és sokasodni kezdtek az intő jelek.

Mintha erdőtűz pusztított volna, egyetlen éjszaka

alatt megfeketedtek a fák levelei. Gyanta csorgott

összekaristolt törzsükből, és a növényi fájdalom dermedt

verejtékcseppjeiben megláttuk magunkat. Káprázat

a korhadt gyöngyökbe zártan, nem evilági lények

osontak felénk, és hontalan madarak keringtek az égövek

körül, nyugtalan csivitelésük távoli, halk zsongás.

Meztelencsigák lepték el a pajtát, agancsos koponyákra

bukkantunk az avarban, és amiként több száz évvel ezelőtt

Eronim Mox megjósolta nekünk szakácskönyvében, a kút

üledékes vizéből egy elkorcsosult farkas tetemét húztuk

ki, a nyár fényei még kaparták belülről szemgolyóját.

Láttuk a sárban a patások nyomait, a bakkecske ördögi

táncát a ködös éjszaka mélyén, amint a levert fészkeket

tiporta, és hallottuk a túlvilág selyem suttogását.

A könyv lapjain világítani kezdtek a betűk, és a fátyolos

múlt mesét mondott nekünk a nyál ízéről. Valami bujkált

a sötét lombkoronák között, ami elijesztette a seregélyeket,

de Eronim Mox óriás varázslámpása még ott derengett

a falu peremén, és miközben földöntúli látomásunk

beteljesedett, rozsdás pengét szorítottunk a kakas torkához –

utolsó rikoltása vörös volt, akár a vér evangéliuma,

téli napforduló, de a napot nem követte többé éjszaka.